A rendszerváltás politikai története

Kopátsy Sándor                 PP                   2015 09 29

A rendszerváltás politikai története

A szovjet megszállás alatt magyar társadalom ugyan gyökeresen átalakult, de a lakosság tudata ennek ellenére közép-jobb, azaz a nyugat-európai népekhez viszonyítva nacionalista és klerikális maradt. Mivel a gyökeres társadalmi átalakulás sokkal gyorsabban és radiálisabban történt, mint amire a magyar társadalom önerővel képes lett volna, az elérteket nem is érezte a maga győzelmének. Máig is általános az a társadalmi vélemény, hogy a demokratikus társadalmi átalakulás önerőből is megtörtént volna. Nemcsak a háború, majd az 56-os forradalom után, de még 1990-ben is a közvélemény többsége nem látott olyan erőt az arisztokráciában és az úri középosztályban, amit el kellett zavarni. A felszámolt arisztokráciában, a hatalomból kiszorított úri középosztályban és a katolikus klérusban a szovjetrendszer áldozatait látták.

Parasztpárti politikusként élem át az első választásokat. Azok erősen befolyásolt eredményei azt mutatták, hogy a választók nagy többsége a háború előtti rendszer híveit támogatta. Ez alól még a szociáldemokraták többsége sem volt kivétel.

Ennek az okát csak évtizedekkel később értettem meg, amikor jugoszláv Gyilas naplójából megismerhettem Sztálin véleményét, aki a szovjetrendszerrel szembeni ellenállást csak a lengyel és a magyar társadalomban látta. Ezt azzal magyarázta, hogy a csatlósok közül csak ez a két népnek volt erős és nagyszámú nemessége, ami kezdettől fogva államalkotó volt. Sztálin megértette, amit mi nem, pedig a fiatal marxista magyar történészek rámutattak az okára, amit a magyar történelmi tudat nem emésztett meg. Európában, a középkorban két olyan államalkotó nép volt, a lengyel és a magyar, aminek viszonylag sok nemese, és szinte semmi polgársága nem volt.

Ezt jól illusztrálták a tények. A nyugat-európai társadalmakban a lakosság alig 1 százaléka volt nemes, de az gazdag. A lengyel és a magyar társadalomban viszont 6-8 százalék volt a nemesek aránya, de azok nagy többsége szegény úr volt, alig jobban élt, mint a telkes jobbágy. Ezzel szemben a lengyel és magyar társadalomban alig 1 százalék a polgár, de azok többsége is más etnikumhoz tartozott. Sztálin ezzel magarázta, hogy ez a két nép a nemességgel tart még akkor is, amikor már nincs jobbágyság, de a nemesek utódai az úri középosztályként szerepelnek.

Ebből a társadalmi sajátosságunkból fakadóan az úri középosztály tekintélye túlélte a funkciójuk megszűnését.

Ezért élhette át a szovjetrendszertől való megszabadulást ez a két nép a szabadsága visszanyeréseként. A magyar társadalom többsége tehát politikai tekintetben jobb-közép maradt.

Ezt érezte meg a társadalom liberális elitje, akik gyorsan megalapították a liberális pártjukat, az SZDSZ-t. De az állampárton belül is erős maradt a liberálisok befolyása.

Ebből következően a magyar társadalom súlypontja közép-jobb maradt. Ezért volt reális az a várakozás, hogy az egyetlen közép-jobb párt a Demokrata Forum lesz az első szabad választás várható nyertese. Ezt a liberális SZDSZ, és a volt állampárt liberális szárnya a választások előtt felismerte. Ettől megijedtek, mivel a Forumnak befolyásos volt az általuk antiszemitának tartott népi, jobboldalú szárnya. Ezt elkerülendő, már a választások előtt felismerte mind a magalakult SZDSZ, mind az MSZP-ben erős liberális értelmiség. Mivel ezek rendelkeztek a nagy kapcsolati tőkével, sikerült a Forum elnökévé tenni a kisgazdapárt vezetésére készült, de az úri középosztály konzervatív szellemét képviselő, Antall Józsefet.

A stratégiájuk bevált, Antallnak sikerült a kormányalakítás során a Forum jobboldalát félreállítani. Ennél is nagyobb politikai hatása lett annak, hogy az Antall-Tölgyessy Paktum olyan választási törvényt alkotott, ami lehetetlenné tette, hogy olyan választási győzelem születhessen, ami után a kétharmados, vagyis a fontos törvények megváltoztathatók legyenek. Tölgyessynek sikerült olyan választási törvényt Antallal elfogadtatni, ami a kétharmados többség létrejöttét csak akkor biztosítja, ha a győztes párt a 315 választási körzet 99 százalékát megnyeri. Mivel ilyen elseprő győzelmet nem ismer a történelem, megszűnt annak a reális reménye is, hogy a kétharmados törvényeken változtatni lehessen.

Arra azonban a liberálisok sem számítottak, hogy a következő választáson csúfosan megbukik a konzervatív úri középosztály pártjává átalakult Demokrata Forum, és fölényesen győznek a Horn Gyula vezette baloldali szocialisták. Azt azonban a történészeink sem hangsúlyozzák, hogy az Antall-kormány túl konzervatív, urizáló volt ahhoz, hogy a szocialista évtizedek alatt felszámolt úri világot újra elfogadja a közvélemény.

Véleményem szerint, ha a Forum a kezdeti közép-jobb párt marad, a rendszerváltást követő évtizedekben sorra megnyeri a választásokat, kormányon marad, mert olyan párt, amilyen a magyar társadalom súlypontja, közép-jobb.

Azzal, hogy a liberálisoknak sikerült a közép-jobb Fórumot az úri középosztály pártjává átformálni, az 1994-ben súlyos választási vereséget szenvedett. A közép-jobb magyar társadalom 1994-ben a választásokon a számára kedves közép-jobb párt hiányában a volt állampártra szavazott.

Az máig feltáratlan maradt, hogy hogyan sikerült a liberális politikai erőknek sikerült rábírni a győztes szocialistákat arra, hogy a liberális SZDSZ-t nemcsak bevonják a koalícióba, de annak liberális gazdaságpolitikája érvényesülhessen. Ezzel ismét olyan politikai vonal került kormányra, ami ugyan megfelelt a liberálisoknak, de nagyon más volt, mint amilyen a magyar társadalom.

Azt a tényt, hogy a magyar választók többségének tudata közép-jobb, nacionalista és mérsékelten klerikális, a politikai vezetők között egyedül Orbán Viktor, a kis liberális párt vezetője ismerte fel. Nemcsak a liberális Fideszt állította át közép-jobbra, hanem maga mellé, csatlósaként oda állította a KDNP-t, a klerikálisok pártját. Ezzel a harmadik választáson a közép-jobb pártkoalíció került ki a legerősebb pártként. A kormányalakításhoz szükséges többség érdekében azonban Orbánnak a kisgazdákkal kellett koalíciót kötni. Orbán kellő politikai tapasztalatának hiánya, és a kisgazda Torgyán esetlensége következében a következő választáson a közép-jobb koalíció nem maradt kormányon.

A liberálisok két ciklusra visszakerültek a kormányra. Mivel a magyar társadalom eleve krónikusan liberalizmus hiányos, anakronizmus volt a hatalmi szerepük.

Ezt követte a példátlan sikerű 2010-es választás. megtörtént a senki által nem várható, a Fidesz és a KDNP páros megnyerte a 315 választási körzet 99 százalékát, ezzel éppen, de elérte a kétharmados többségét a törvényhozásban. Ezzel minden fontos törvény megváltoztathatóvá vált. A Választási törvény is.

Az azonban megdöbbentett, hogy az új választási törvény még mindig annyi listás szavazatot tartalmaz, ami a kevesebb körzet 90 százalékának megnyerését kívánja meg ahhoz, hogy a kétharmados többség megmaradhasson. Ezért vártam türelmetlenül a 2014-es választást. Megtörtént a második csoda is. A Fidesz megnyerte a körzetek 90 százalékát, ami éppen biztosította a kétharmados törvényhozói többséget. Ezzel a Fidesz számára fontos maradt minden pótválasztás, mert annak eredménytől függ a kétharmad megmaradása.

Én, az Egyesült Államok, legalábbis az angolszász országok választási törvényeinek a híve vagyok, ami az 50 százalék plusz egy szavazattal az egész választási ciklusra biztosítja a kormányzást. Az élet azonban kitalált még ennél is jobbat, ami a körzetekben megnyert mandátumokhoz nem a kisebb pártok számára biztosít listás mandátumot, hanem listás szavazatok csak a legerősebb párt kap. Méghozzá annyit, hogy 40 százalék után már meglegyen a többség. Ezt az olasz miniszterelnök találta ki, de még nem törvény. A Németország által megalázott, legjobban eladósodott Görögország egy hete már olyan választást bonyolított, amiben a 37 százalékkal legerősebb pártnak csak 6 mandátum hiányzik a többséghez, mert a legerősebb párt 40 mandátumot kapott.

A görög választási törvény szerint a legutóbbi választáson a Fidesz 95 százalékos törvényhozói többség birtokosa lehetne. Ez azért is ideális az Orbán Viktor által uralt Fidesz KDNP párosnak, mert a két párt vezetésének 40 olyan képviselője lenne, amiket nem a választók, hanem a pártvezetés jelöl.