Kopátsy Sándor PP 2015
09 29
A rendszerváltás politikai története
A szovjet megszállás
alatt magyar társadalom ugyan gyökeresen átalakult, de a lakosság tudata ennek
ellenére közép-jobb, azaz a nyugat-európai népekhez viszonyítva nacionalista és
klerikális maradt. Mivel a gyökeres
társadalmi átalakulás sokkal gyorsabban és radiálisabban történt, mint amire a
magyar társadalom önerővel képes lett volna, az elérteket nem is érezte a maga
győzelmének. Máig is általános az a társadalmi vélemény, hogy a demokratikus
társadalmi átalakulás önerőből is megtörtént volna. Nemcsak a háború, majd az
56-os forradalom után, de még 1990-ben is a közvélemény többsége nem látott
olyan erőt az arisztokráciában és az úri középosztályban, amit el kellett
zavarni. A felszámolt arisztokráciában, a hatalomból kiszorított úri
középosztályban és a katolikus klérusban a szovjetrendszer áldozatait látták.
Parasztpárti politikusként élem át az első választásokat.
Azok erősen befolyásolt eredményei azt mutatták, hogy a választók nagy többsége
a háború előtti rendszer híveit támogatta. Ez alól még a szociáldemokraták
többsége sem volt kivétel.
Ennek az okát csak évtizedekkel később értettem meg, amikor
jugoszláv Gyilas naplójából megismerhettem Sztálin véleményét, aki a
szovjetrendszerrel szembeni ellenállást csak a lengyel és a magyar
társadalomban látta. Ezt azzal magyarázta, hogy a csatlósok közül csak ez a két
népnek volt erős és nagyszámú nemessége, ami kezdettől fogva államalkotó volt.
Sztálin megértette, amit mi nem, pedig a fiatal marxista magyar történészek
rámutattak az okára, amit a magyar történelmi tudat nem emésztett meg. Európában,
a középkorban két olyan államalkotó nép volt, a lengyel és a magyar, aminek
viszonylag sok nemese, és szinte semmi polgársága nem volt.
Ezt jól illusztrálták a tények. A nyugat-európai
társadalmakban a lakosság alig 1 százaléka volt nemes, de az gazdag. A lengyel
és a magyar társadalomban viszont 6-8 százalék volt a nemesek aránya, de azok
nagy többsége szegény úr volt, alig jobban élt, mint a telkes jobbágy. Ezzel
szemben a lengyel és magyar társadalomban alig 1 százalék a polgár, de azok
többsége is más etnikumhoz tartozott. Sztálin ezzel magarázta, hogy ez a két
nép a nemességgel tart még akkor is, amikor már nincs jobbágyság, de a nemesek
utódai az úri középosztályként szerepelnek.
Ebből a társadalmi sajátosságunkból fakadóan az úri
középosztály tekintélye túlélte a funkciójuk megszűnését.
Ezért élhette át a szovjetrendszertől való megszabadulást ez
a két nép a szabadsága visszanyeréseként. A magyar társadalom többsége tehát
politikai tekintetben jobb-közép maradt.
Ezt érezte meg a társadalom liberális elitje, akik gyorsan
megalapították a liberális pártjukat, az SZDSZ-t. De az állampárton belül is
erős maradt a liberálisok befolyása.
Ebből következően a magyar társadalom súlypontja közép-jobb
maradt. Ezért volt reális az a
várakozás, hogy az egyetlen közép-jobb párt a Demokrata Forum lesz az első
szabad választás várható nyertese. Ezt a liberális SZDSZ, és a volt
állampárt liberális szárnya a választások előtt felismerte. Ettől megijedtek,
mivel a Forumnak befolyásos volt az általuk antiszemitának tartott népi,
jobboldalú szárnya. Ezt elkerülendő, már a választások előtt felismerte mind a magalakult
SZDSZ, mind az MSZP-ben erős liberális értelmiség. Mivel ezek rendelkeztek a
nagy kapcsolati tőkével, sikerült a Forum elnökévé tenni a kisgazdapárt vezetésére
készült, de az úri középosztály konzervatív szellemét képviselő, Antall
Józsefet.
A stratégiájuk bevált, Antallnak
sikerült a kormányalakítás során a Forum jobboldalát félreállítani. Ennél
is nagyobb politikai hatása lett annak, hogy az Antall-Tölgyessy Paktum olyan
választási törvényt alkotott, ami lehetetlenné tette, hogy olyan választási
győzelem születhessen, ami után a kétharmados, vagyis a fontos törvények
megváltoztathatók legyenek. Tölgyessynek sikerült olyan választási törvényt
Antallal elfogadtatni, ami a kétharmados többség létrejöttét csak akkor
biztosítja, ha a győztes párt a 315 választási körzet 99 százalékát megnyeri.
Mivel ilyen elseprő győzelmet nem ismer a történelem, megszűnt annak a reális
reménye is, hogy a kétharmados törvényeken változtatni lehessen.
Arra azonban a liberálisok sem számítottak, hogy a következő választáson csúfosan megbukik a
konzervatív úri középosztály pártjává átalakult Demokrata Forum, és fölényesen
győznek a Horn Gyula vezette baloldali szocialisták. Azt azonban a történészeink
sem hangsúlyozzák, hogy az Antall-kormány túl konzervatív, urizáló volt ahhoz,
hogy a szocialista évtizedek alatt felszámolt úri világot újra elfogadja a
közvélemény.
Véleményem szerint, ha
a Forum a kezdeti közép-jobb párt marad, a rendszerváltást követő évtizedekben sorra
megnyeri a választásokat, kormányon marad, mert olyan párt, amilyen a
magyar társadalom súlypontja, közép-jobb.
Azzal, hogy a liberálisoknak sikerült a közép-jobb Fórumot
az úri középosztály pártjává átformálni, az 1994-ben súlyos választási
vereséget szenvedett. A közép-jobb
magyar társadalom 1994-ben a választásokon a számára kedves közép-jobb párt
hiányában a volt állampártra szavazott.
Az máig feltáratlan maradt,
hogy hogyan sikerült a liberális politikai erőknek sikerült rábírni a győztes
szocialistákat arra, hogy a liberális SZDSZ-t nemcsak bevonják a koalícióba, de
annak liberális gazdaságpolitikája érvényesülhessen. Ezzel ismét olyan
politikai vonal került kormányra, ami ugyan megfelelt a liberálisoknak, de
nagyon más volt, mint amilyen a magyar társadalom.
Azt a tényt, hogy a
magyar választók többségének tudata közép-jobb, nacionalista és mérsékelten
klerikális, a politikai vezetők között egyedül Orbán Viktor, a kis liberális
párt vezetője ismerte fel. Nemcsak a liberális Fideszt állította át
közép-jobbra, hanem maga mellé, csatlósaként oda állította a KDNP-t, a klerikálisok
pártját. Ezzel a harmadik választáson a
közép-jobb pártkoalíció került ki a legerősebb pártként. A kormányalakításhoz
szükséges többség érdekében azonban Orbánnak a kisgazdákkal kellett koalíciót kötni.
Orbán kellő politikai tapasztalatának hiánya, és a kisgazda Torgyán esetlensége
következében a következő választáson a közép-jobb koalíció nem maradt
kormányon.
A liberálisok két
ciklusra visszakerültek a kormányra. Mivel a magyar társadalom eleve krónikusan liberalizmus hiányos,
anakronizmus volt a hatalmi szerepük.
Ezt követte a példátlan sikerű 2010-es választás. megtörtént
a senki által nem várható, a Fidesz és a KDNP páros megnyerte a 315 választási
körzet 99 százalékát, ezzel éppen, de elérte a kétharmados többségét a
törvényhozásban. Ezzel minden fontos törvény megváltoztathatóvá vált. A
Választási törvény is.
Az azonban megdöbbentett, hogy az új választási törvény még
mindig annyi listás szavazatot tartalmaz, ami a kevesebb körzet 90 százalékának
megnyerését kívánja meg ahhoz, hogy a kétharmados többség megmaradhasson. Ezért
vártam türelmetlenül a 2014-es választást. Megtörtént a második csoda is. A
Fidesz megnyerte a körzetek 90 százalékát, ami éppen biztosította a kétharmados
törvényhozói többséget. Ezzel a Fidesz számára fontos maradt minden
pótválasztás, mert annak eredménytől függ a kétharmad megmaradása.
Én, az Egyesült
Államok, legalábbis az angolszász országok választási törvényeinek a híve vagyok,
ami az 50 százalék plusz egy szavazattal az egész választási ciklusra
biztosítja a kormányzást. Az élet azonban kitalált még ennél is jobbat, ami
a körzetekben megnyert mandátumokhoz nem a kisebb pártok számára biztosít listás
mandátumot, hanem listás szavazatok csak a legerősebb párt kap. Méghozzá
annyit, hogy 40 százalék után már meglegyen a többség. Ezt az olasz
miniszterelnök találta ki, de még nem törvény. A Németország által megalázott,
legjobban eladósodott Görögország egy hete már olyan választást bonyolított,
amiben a 37 százalékkal legerősebb pártnak csak 6 mandátum hiányzik a
többséghez, mert a legerősebb párt 40 mandátumot kapott.
A görög választási törvény szerint a legutóbbi választáson a
Fidesz 95 százalékos törvényhozói többség birtokosa lehetne. Ez azért is
ideális az Orbán Viktor által uralt Fidesz KDNP párosnak, mert a két párt
vezetésének 40 olyan képviselője lenne, amiket nem a választók, hanem a
pártvezetés jelöl.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése