Kopátsy Sándor
PP 2015 10 03
Az alamizsna nem
megoldás
Klasszikus bölcsességgé vált a megállapítás: Ne halat
osztogassatok, hanem horgászbotot. Ez azt jelenti, hogy ne alamizsnát
osztogass, hanem csökkentsd a nyomor okait.
Ez a két megközelítés lényegében, fél évezreddel ezelőtt a
reformáció, a Nyugat kereszténységének szakadása során fogalmazódott meg. A
római katolikus egyház az óta is ragaszkodik az alamizsnaosztáshoz, a
protestáns egyházak pedig szegények maradtak, de a híveik sokkal gyorsabban
gazdagodtak.
A tudományos és technikai forradalom hatására a katolikus
egyház kincsekben ugyan gazdag maradt, de bevételeikben szegénnyé változott.
Ennek ellenére továbbra is alamizsnaosztásra szólítja fel a híveit, akik a
protestánsokhoz viszonyítva egyre szegényebbek lesznek.
Azon lehet vitatkozni, hogy miért nő egyre a társadalmi
szakadék a katolikus és a protestáns hívek gazdagsága, iskolázottsága
tekintetében. Én azokkal értek egyet, hogy nem a két vallás volt a gazdagodás
mértéke között növekvő különbség oka, hanem fordítva. A reformáció során az
angolszászok, a germánok és a skandinávok választottak a maguk puritán
erkölcséhez jobban illő vallást. Európa három puritán erkölcsű etnikuma eleve
puritán volt. Mikor a fejlődésük felzárkózott a latin népekéhez, felismerték,
hogy nekik puritánabb vallásra is szükségük van. Ez nem annyira tudatos volt,
mint amennyire ösztönös.
Aztán az ipari, majd a tudományos és technikai forradalom
felértékelte a puritán erkölcsöket. A két vallás között nem annyira a
teológiájuk dogmái között, hanem a vallásuktól független magatartásukban van
különbség.
Én azt tapasztaltam Európában járva, hogy a kultúrák közti
különbségek tévedhetetlenül felismerhetők a temetők, a piacok, a parkolók, az
államosok képén. Ez ugyan a templomokban is azonnal felismerhető. Ott azt
vettem észre, hogy a katolikus templomok díszítése sokkal gazdagabb, a hívők
azonban szegényebbek. A protestáns templomokban éppen fordított a helyzet.
Ennek a különbségnek az első elméleti megfogalmazója a német
politológus, Max Weber volt, aki jó száz év felismerte, hogy a tőkés osztálytársadalmak ott működnek
hatékonyabban, ahol a lakosság puritán. Az óta beigazolódott azzal, hogy ma
már minden puritán kultúrája nép gazdag, és hozzájuk képest a latinok egyre
jobban lemaradnak. A két viselkedési forma közti különbség egyre látványosabb,
ennek ellenére az elméleti közgazdászok még ma sem veszik tudomásul, hogy a társadalmak működésének hatékonysága nem
a szorosan vett gazdasági módszereken, hanem sokkal inkább a lakosság
viselkedési kultúráján múlik. Minden tény azt bizonyítja, hogy a
legfontosabb társadalmi alépítmény a lakosság kultúrája. Ezt pedig figyelembe
sem veszik.
Visszatérve a jó tanácsra: Ne halat osztogass, hanem
horgászbotot. Ez általánosítva: A
munkaképesek szegénysége ellen ne alamizsnával, hanem a jövedelemszerzésben
kell segíteni. Az alamizsna osztás csak növeli a szegények számát. Annak
ugyanis nagy a vonzása arra, hogy a szegények nem a munkából, hanem az
alamizsnából való megélés lehetőségét keressék.
Amíg én filozofálok, Nyugat-Európát eléri egy közel-keleti
emberáradat, amit egy protestáns állam, puritán kancellárasszonya indított el
azzal, hogy felhívta az évek óta polgárháborúban pusztuló ország veszélyben élő
lakóit arra, hogy gazdag országa befogadja őket. Németországnak ugyan kevés
köze volt ahhoz, hogy szétessen Szíria, mégis úgy érezte, hogy neki kell
segíteni.
Ebből az a tanulság, hogy ne politizáljon az, aki nem az
országa érekét szolgálja, hanem a szívére hallgat.
Ez még a szociálpolitikára is igaz. Csak növeli a szociális
különbségeket, aki alamizsnával akarja csökkenteni a nyomort.
Ezt számomra mindennél jobban bizonyíja a magyar cigányság
nyomorának kezelése. A liberális politikusok ugyan a cigányság védelmezőinek
szerepében pózolnak, de ők tették a privatizáció során tartósan munkanélkülivé
a korábban munkaviszonyból élő cigányságot. Azzal vigasztalták a
lelkiismeretüket, hogy majd jön a nyugati tőke, és munkahelyet teremt a
számukra.
Nem állítom, hogy előre látták tettük következményét,
a cigányság máig, és még sokáig tartó munkanélküliségét. Azt azonban állítom,
hogy abban a hitben éltek, hogy a veszteséges vállatok léte a bolsevik rendszer
betegsége volt. Nem ismerték fel, hogy a legnagyobb veszteséggel működő
vállalat sem okoz akkora kárt, mint a munka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése