2015. október 12., hétfő

Az alamizsna nem megoldás

Kopátsy Sándor                PP                    2015 10 03

Az alamizsna nem megoldás

Klasszikus bölcsességgé vált a megállapítás: Ne halat osztogassatok, hanem horgászbotot. Ez azt jelenti, hogy ne alamizsnát osztogass, hanem csökkentsd a nyomor okait.
Ez a két megközelítés lényegében, fél évezreddel ezelőtt a reformáció, a Nyugat kereszténységének szakadása során fogalmazódott meg. A római katolikus egyház az óta is ragaszkodik az alamizsnaosztáshoz, a protestáns egyházak pedig szegények maradtak, de a híveik sokkal gyorsabban gazdagodtak.
A tudományos és technikai forradalom hatására a katolikus egyház kincsekben ugyan gazdag maradt, de bevételeikben szegénnyé változott. Ennek ellenére továbbra is alamizsnaosztásra szólítja fel a híveit, akik a protestánsokhoz viszonyítva egyre szegényebbek lesznek.
Azon lehet vitatkozni, hogy miért nő egyre a társadalmi szakadék a katolikus és a protestáns hívek gazdagsága, iskolázottsága tekintetében. Én azokkal értek egyet, hogy nem a két vallás volt a gazdagodás mértéke között növekvő különbség oka, hanem fordítva. A reformáció során az angolszászok, a germánok és a skandinávok választottak a maguk puritán erkölcséhez jobban illő vallást. Európa három puritán erkölcsű etnikuma eleve puritán volt. Mikor a fejlődésük felzárkózott a latin népekéhez, felismerték, hogy nekik puritánabb vallásra is szükségük van. Ez nem annyira tudatos volt, mint amennyire ösztönös.
Aztán az ipari, majd a tudományos és technikai forradalom felértékelte a puritán erkölcsöket. A két vallás között nem annyira a teológiájuk dogmái között, hanem a vallásuktól független magatartásukban van különbség.
Én azt tapasztaltam Európában járva, hogy a kultúrák közti különbségek tévedhetetlenül felismerhetők a temetők, a piacok, a parkolók, az államosok képén. Ez ugyan a templomokban is azonnal felismerhető. Ott azt vettem észre, hogy a katolikus templomok díszítése sokkal gazdagabb, a hívők azonban szegényebbek. A protestáns templomokban éppen fordított a helyzet.
Ennek a különbségnek az első elméleti megfogalmazója a német politológus, Max Weber volt, aki jó száz év felismerte, hogy a tőkés osztálytársadalmak ott működnek hatékonyabban, ahol a lakosság puritán. Az óta beigazolódott azzal, hogy ma már minden puritán kultúrája nép gazdag, és hozzájuk képest a latinok egyre jobban lemaradnak. A két viselkedési forma közti különbség egyre látványosabb, ennek ellenére az elméleti közgazdászok még ma sem veszik tudomásul, hogy a társadalmak működésének hatékonysága nem a szorosan vett gazdasági módszereken, hanem sokkal inkább a lakosság viselkedési kultúráján múlik. Minden tény azt bizonyítja, hogy a legfontosabb társadalmi alépítmény a lakosság kultúrája. Ezt pedig figyelembe sem veszik.
Visszatérve a jó tanácsra: Ne halat osztogass, hanem horgászbotot. Ez általánosítva: A munkaképesek szegénysége ellen ne alamizsnával, hanem a jövedelemszerzésben kell segíteni. Az alamizsna osztás csak növeli a szegények számát. Annak ugyanis nagy a vonzása arra, hogy a szegények nem a munkából, hanem az alamizsnából való megélés lehetőségét keressék.
Amíg én filozofálok, Nyugat-Európát eléri egy közel-keleti emberáradat, amit egy protestáns állam, puritán kancellárasszonya indított el azzal, hogy felhívta az évek óta polgárháborúban pusztuló ország veszélyben élő lakóit arra, hogy gazdag országa befogadja őket. Németországnak ugyan kevés köze volt ahhoz, hogy szétessen Szíria, mégis úgy érezte, hogy neki kell segíteni.
Ebből az a tanulság, hogy ne politizáljon az, aki nem az országa érekét szolgálja, hanem a szívére hallgat.
Ez még a szociálpolitikára is igaz. Csak növeli a szociális különbségeket, aki alamizsnával akarja csökkenteni a nyomort.
Ezt számomra mindennél jobban bizonyíja a magyar cigányság nyomorának kezelése. A liberális politikusok ugyan a cigányság védelmezőinek szerepében pózolnak, de ők tették a privatizáció során tartósan munkanélkülivé a korábban munkaviszonyból élő cigányságot. Azzal vigasztalták a lelkiismeretüket, hogy majd jön a nyugati tőke, és munkahelyet teremt a számukra.
Nem állítom, hogy előre látták tettük következményét, a cigányság máig, és még sokáig tartó munkanélküliségét. Azt azonban állítom, hogy abban a hitben éltek, hogy a veszteséges vállatok léte a bolsevik rendszer betegsége volt. Nem ismerték fel, hogy a legnagyobb veszteséggel működő vállalat sem okoz akkora kárt, mint a munka

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése