Európa példátlan lemaradása

Kopátsy Sándor                 EE                   2015 10 12

Európa példátlan lemaradása

A Népszabadság mai száma Európa a lecsóban címmel mutatja be szövegben és ábrán, hogyan alakult 1980-2015 között a világgazdaság összetétele. Az adatok a Homach.net-től származnak. Két észrevételem van.

A kiinduló évnek nem 1980-at, hanem 1990-et választottam volna. A döntő változás ugyanis akkor kezdődött.

Sokkal fontosabb észrevételem azonban az, amire a beszámoló csak a végén utal, hogyan alakultak az egy lakosra vetített termelés értéke. Mindenekelőtt az egy lakosra jutó jövedelem fogyasztói árparitáson.

A tagolást is módosítanám.

Amerikát két részre bonja, Észak- és Dél-Amerikára. Helyette jobb volna a négy angolszász ország együtt, az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland. Ezzel szemben Latin-Amerika a másik. Ez a Nyugat tengerentúli részének a kulturális bontása.

Ázsiát sem egybe kell venni, mert három nagyon eltérő kultúra. Ezért Kelet-Ázsiát, Dél-Ázsiát és a Közel-Keletet külön kell illusztrálni. A Közel-Kelet alatt kell érteni a Szaharától északra lévő Afrikát is. Ebből fakad, hogy Afrika helyett csak a Szahara alatti Afrikát érteném.

Az elemzés fő mondanivalóját így foglalnám össze.

35 év alatt Európa súlya 32.2 százalékról 20.8 százalékra csökkent. Vagyis harmadával. Ehhez hasonló súlyvesztést elő sem fordulhatott a világtörténelemben. Európa gazdaságának súlyát is három részre kell bontani, mert azon belül is jelentős változások történtek. A protestáns, jobban mondva puritán lépést tudott tartani a tengerentúli angolszászokkal, a latin és az ortodox keresztények azonban egyre jobban leszakadnak.

De az sem, hogy 35 év alatt hétszeresére nő a világgazdaság termelése, és négyszeresre nő az egy lakosra jutó jövedelem.

Ez a felmérés is igazolja, hogy a Nyugat a három nagy ázsiai kultúrát elhanyagolja még akkor is, ha a világgazdasági sikernek döntő többsége Kelet-Ázsiában, azon belül is, Kínában történt. Ott is csak 1990-ben kezdődött.

Dél-Ázsia gazdasági teljesítménye ugyan fejlődött, de mivel elviselhetetlenül gyors a népszaporulata, az egy lakosra jutó jövedelem és vagyon alig javulhat a világgazdaság átlagával. E tekintetben a két puritán kultúrához képest nagyon lemarad, de lemarad még a latin amerikai országokhoz képest is, mivel Dél-Ázsia elve túlnépesedett, Latin-Amerika pedig népességéhez viszonyítva, minden természeti erőforrásban gazdag. Amerikában van a még mindig erején felül növekvő lakosságú Ázsia számára a legnagyobb élelmiszerforrás. A fergetegesen gazdagodó Kína ezt már felismerte.

Összefoglalva.

Európa lemaradását aligha lehet megállítani, de annak jelenlegi sebessége elviselhetetlen. A lemaradást elsősorban az Európai Unió erőltetett egesítése okozza. Európa vezető hatalmai, mindenekelőtt Németország és Franciaország minden áron a tengerentúli Nyugattól független akar lenni. Képtelen felfogni, hogy a jelen közlekedési feltételei mellett minden közel van, ami tengeren elérhető. Ezért nem Európai, hanem Nyugati Unióban kell gondolkodni. Annak a súlypontja pedig sokkal inkább Washington, mint Brüsszel.

A Nyugat Uniója pedig csak kétszintű lehet, a puritánok kemény integrációja, és a latinok vámuniója.

Sajnos nehéz lesz ezt Németországgal és Franciaországgal megértetni.

Utóirat.

A Népszabadság 2015. október 12. számából az ábrát át kell venni a könnyebb megérthetőség érdekében.