Utolsók vagyunk a legutóbbi PISA-felmérésben

Kopátsy Sándor                PO                 2015 10 05

Utolsók vagyunk a legutóbbi PISA-felmérésben

A legutóbbi felmérés 2013-ban készült a digitális szövegértést rangsorolták. Azt ugyan nem tudom megítélni, hogy a digitális szövegértés mennyire tükrözi az oktatási rendszer minőségét, de ebből is fontos következtetéseket lehet levonni.

A rangsorban 22 OECD ország szerepel, köztük az utolsók vagyunk. Ez ugyan a nemzetközi élmezőny, de utolsónak lenni, mégis elgondolkodtató.

Az első Dél-Korea. Ez nem meglepő, hiszen évtizedek óta Finnországgal cserélődnek az első helyen. De minden bizonnyal ezeket is megelőzi a két távol-keleti városállam.

A második Japán. A két első távol-keleti, homogén etnikumú, konfuciánus kultúrájú ország. Azt mindig előnyösnek tartottam, ha az ország kulturálisan nagyon homogén.

A harmadik Kanada. Ez ellentmond az előnyt jelentő etnikai homogenitás elvének. A négy tengerentúli angolszász ország mindegyike az első tíz között van. Köztük az Egyesült Államok az utolsó. Ez is magyarázatra szorul. A másik háromban kicsi az afrikai és a mediterrán etnikum aránya. Az Egyesült Államokban ugyanis ezek rontják az átlagot. Azt már Max Weber felismerte, hogy a négy angolszász országba bevándorolt európai népek puritánok lettek. Azt hozzá tehetjük, hogy a latin-amerikai gyarmatokra bevándorló puritánok is latin viselkedésűekké váltak.

Meglepett, hogy Izrael az utolsóelőtti helyen van. Pedig érthető mert a sok közel-keleti zsidó bevándorló, és az arab lakosság is nagyon nehezen oktatható. Amennyiben ezt elfogadjuk, magyarázatot találunk a mi utolsó helyünkre is.

A két háború közt azért volt jó a magyar közép- és felsőfokú oktatás, mert a középfokon tanulók szinte csak az úri középosztályból és a zsidó polgárságból kerültek ki. Az egyetemekre pedig már a felső húszadból szelektálódott a nagy többség. Ezeket könnyű volt tanítani.

A bolsevik rendszerben aztán felhígult a családi háttér.

A rendszerváltás után aztán az alsó fokú képzés színvonala már azért esett, mert a cigányság gyermekvállalása felgyorsult, az értelmiségé pedig lelassult.

Ezzel el is jutottam mániámhoz, hogy az oktatás eredménye elsősorban a szülői háttértől és a diákok képességéhez igazodástól függ. Talán századszor idézem a véleményem: Ha a családok felső harmadában születne annyi gyermek, mint az alsó harmadba, és fordítva, az alsó harmadban csak annyi, mint jelenleg a felsőben, 50 után az ország fejlettsége közel kerülhetne az élvonalhoz.

Életem egyik álma teljesülne be, ha készítenénk egy olyan felmérést, hogyan alakul a gyermeknevelés hatékonysága a családok iskolázottságától, jövedelmétől és etnikai hovatartozásától függően. Egy ilyen felmérés várható eredményét a közvélemény ösztönösen és gyermekei iskolai tapasztalatai alapján érzi, de már ez is politikai bűnnek számit.

A magyar oktatási rendszer azért van az utolsó helyen, mert a népszaporultunk kontraszelektív. Márpedig ettől függ a jövőnk.

De nemcsak az iskolarendszerünk romlott le, hanem a következő generáció javát is megcsapolja a kivándorlás. A sikeresen iskolázottak ugyanis hatványozottan nyernek abból, ha fejlettebb társadalomba mennek.