A Kádár-kockák

Kopátsy Sándor                PP                   2015 11 09

A Kádár-kockák

E cím alatt számol be a Népszabadság az építészek egyik konferenciájáról. Az építészek keseregnek azon, hogy a Kádár-rendszerven évente közel ötvenezer lakás épült sajátrezsiben, típustervek alapján. A szakma megijedt, hogy munka nélkül marad. Ők abban a hitben élnek, hogy nem a ház van az emberért, hanem az építészek dicsőségéért vannak az épületek.

Tudom, hogy a rendszerváltás óta nem divat dicsérni azt, ami a Kádár-rendszerben jobb volt. Ha valamiben óriási a visszaesés, akkor a házépítés is az. Saját rezsiben, mérnökök nélkül tized annyi kertes lakás épült, mint ma.

Amíg a moszkvai elvárás a házgyárakban készült lakótelepek voltak, mi kitaláltunk valami sokkal jobbat. Nem tagadom, hogy a házgyári lakótelepek is hasznosak voltak, a falvakból városokba áramló százezreknek lakást biztosított. Ezekre nem lehetett volna rábízni, hogy önerőből oldják meg a lakásukat, vegyenek telket és fogjanak össze a közös házépítéshez.

Velük szemben a falvakban maradt lakosságra bölcs elhatározás volt, hogy bontsák le a telkükön lévő, korszerűtlen házakt és építsenek helyére már közművekkel, fürdőszobával rendelkező több szobás háza.

Jó negyven éves vágyam volna egy olyan felmérés, ami megmutatná, milyen különbség van a kertes házak és a bérlakások lakói között, várható életkorban, iskolázottságban, gyermekvállalásban, adózásban, törvénysértésben, stb. Kiderülne, hogy a köztük nagyobb az érték különbség, mint a házuk értéke. Az utóbbi adatot fontosnak tartom, mert rájöttem, hogy a puritanizmus egyik legjobb mércéje az éves jövedelem és a vagyon aránya. Ez a mutató az Egyesült Államokban tízszer nagyobb a fehérek, mint a feketék esetében. Magyarországon is hasonló arány volna a magyarok és a magyar cigányság között. Ezt az arányt kellene fokozatosan javítani. Egy bakonyi faluban élhettem meg, hogyan épült be a falu közösségébe az a cigány, aki a falubeliekkel hasonló házat épített.

Azt is megéltem, hogy a falusi családok mekkorát nőttek azzal, hogy házat építettek. Megerősödött a családi, rokoni, baráti kapcsolat, egy sor szakmába beletanultak az építkezések során, kapcsolatot teremtettek a bankkal, biztosítóval.

A népszabadságban közölt írás és kép csak arra utalt, hogy vagy egymás mellett laknak a falusiak, vagy egymás felett a városiak. Pedig nem ez a fontos, hanem, hogy a bérházakban nem is ismerik egymást, a házgyári lakásokban pedig a szomszédok közelebb vannak egymáshoz, mint a rokonaikhoz.

A magánerős házépítkezésekkel párhuzamosan épültek a hétvégi házak, a hobby kertek is. Ezek is éppen úgy kipusztultak a rendszerváltás után. Ennek sem mérte fel senki a hatását. Azt pedig teljesen elfelejtettük, hogy ezek a kertek nemcsak zöldséget, virágot, de örömöt is termettek.

Valami olyan történt a rendszerváltással, amit azzal jellemezhetnék, hogy nagyobb értéknek tartjuk az államunk szuverenitását, a több párttal történő törvényhozást, a sajtószabadságot, mint az, hogy mindenkinek van munkája, hogyan töltjük a szabad időnket, hogyan lakunk, milyenek a szomszédjaink, hogyan nőnek fel a gyermekeink.