Az euró övezet szélhámosság, vagy ostobaság

Kopátsy Sándor                  PG                  2015 12 08

Az euró övezet szélhámosság, vagy ostobaság

Először a közös valutát az ostoba brüsszeli bürokraták jóhiszemű ostobaságának tartottam. Amikor felmértem, hogy mit hozott Németországnak, és mekkora kárt okozott a mediterrán országoknak, az óta Európa gazdaságtörténetének a leggonoszabb átverésének minősítem. Abban soha nem kételkedtem, hogy közös gazdasági felépítménye csak a közös kultúrájú és azonos szintű gazdaságoknak lehet. Ezért tartottam már a maastrichti szigorú pénzügyi feltételeket a német imperializmus Nyugat-Európára telepedésének. Ennek ellenére, felmérve az európai határok lebontásának, az áruk és személyek szabad mozgásának az előnyét többre értékeltem, mint amennyit a keményebb maastrichti feltételek teljesítése jelentett.

Az áruk és személyek szabad mozgása ugyanis több előnnyel jár, amennyi kárt okoz a kultúrájuknál és fejletségüknél nagyobb pénzügyi fegyelem kikényszerítése. Ez ellen ugyanis a szuverén államok védekezhetnek azzal, hogy a saját valutájuk szaporításában, leértékelésében megmarad a szabadságuk. Azt ugyanis természetes jelenségnek tartottam, hogy a mediterrán országok bátrabban rontják a pénzük vásárlóerejét, tartják leértékelve a valutájukat, nagyobb a fekete, nem adóztatható gazdaságuk súlya, stb.

Már a rendszerváltás előtti adóreform előkészítése során megtanultam, hogy a skandináv országokban a nemzeti jövedelem tizede sincs kivonva az adózásból. Ez a németeknél és az angoloknál a jövedelmek hatoda, a mediterránoknál pedig negyede. Ez nem véletlen, ezzel számolni kell.

Ezek a kulturális és gazdasági különbségek miatt még inkább egyértelmű volt az infláció esetében. Az inflációtól való hisztérikus félelem Németországban a legnagyobb.

Az elég gyorsan kiderült, hogy a brüsszeli bürokraták a német ütemre akarnak táncoltatni. A maastrichti követelmények már ezt bizonyították. Ezek minden EU tagállamra azonos költségvetési hiányt írtak elő. Eszükbe sem jutott, hogy a német pénzügyi fegyelem ismeretlen követelményeket támasztott a mediterrán országokkal szemben.

Az az illetékeseknek eszébe sem jutott, hogy a latin országok, különösen a négy mediterrán előzőleg nem véletlen, hanem kultúrájukból és viszonylagos elmaradásukból fakadó kényszerből cselekedtek. Azok eddig sem juthattak volna el, ha nem így viselkednek. A viselkedésüket a németek könnyelműségnek tartották és tartják ma is. Nem értik meg, hogy ennyire sem mentek volna, ha német módra viselkednek.

Európa legnagyobb gazdasági problémája abból származik, hogy az EU egységesíteni akarja. Ezt minél jobban erőszakolják, annál jobban differenciálódik.

Ez egyértelművé válik, ha a tagállamok teljesítményét a nettó külső adósságukkal korrigálják.