2015 értékelése

Kopátsy Sándor                 EG                 2015 12 26

2015 értékelése

Ez az esztendő úgy fog bevonulni a világgazdaság történelmébe, mint a nyersanyagárak jelentős, a bányajáradékok példátlan csökkenése. Alig három év alatt a nyersanyagárak harmadával, a bányajáradékok a felére, az energiahordozók esetében negyedére, az olajkitermelés utáni járadék az ötödére csökkentek. Ez az erőviszonyokban jelentős átrendeződést indított el a világgazdaságban.

A nyersanyagokban gazdag országok szegényebbek lettek. Ráadásul, a gazdagságuk belátható időn belül nem jön vissza. Esélye sincs annak, hogy még egyszer előfordul az, ami a bányajáradékok a korábbi szintre emelkedhetnek vissza.

A klasszikus közgazdaságtan az ipari forradalom tőkés gazdaságtana volt. Európa nyugati fele termőterületben és nyersanyagban eleve szegény volt és maradt. Ezért komparatív helyzetén lényegesen javított, amikor az iparát importált nyersanyagokra építette át. Ma a nyersanyagok szállítási költsége eltörpül a geológiai adottságokból fakadó költségek mellett. Ezért a világ bármelyik korszerűen kiépített kikötőjében az az olcsóbb nyersanyag, amit bárhol olcsóbban bányásznak. Ezért a kedvezőtlen geológiai adottságok értéktelenekké válnak, és ezzel csak a jó adottságú bányák maradnak üzemben. Ezeknek pedig viszonylag kicsi lesz a kitermelési költségük közti különbség, és ebből fakadóan a termékegységre jutó bányajáradékuk.

Az elmúlt negyedszázad magas bányajáradékát a példátlanul magas kínai kereslet okozta. Ennek azonban lassan vége, mert semmi esélye nincs annak, hogy még egyszer előfordul, hogy az emberiség ötöde példátlan iparosítást folytat. Nincs olyan ország, illetve kontinens, amelyik a kínaihoz hasonló gazdasági csodára lehet képes.

Az elmúlt 25 év nemcsak a világgazdaság történelmének leggyorsabban növekvő anyagigénye, de az utolsó is volt. Ezért jogos a feltételezése annak, hogy magasak lesznek a nyersanyagárak.

Az olajárak meredek csökkenésének elsősorban nem a kereslet csökkenés, hanem az új technológia megjelenése volt az oka. A nagyon magas olajárak kitárták a lehetőségét annak, hogy a klasszikus kitermelési mód mellett az évtizedek óta ismert, de költsége miatt ki nem használt módját is alkalmazzák. Az úgynevezett palaolaj és palagáz ugyan már ismert volt a geológusok előtt, de a kitermelési költsége nem tette versenyképessé. A klasszikus kitermelés költsége a hordónkénti 10-30 dollár körül mozgott. A palaolajnak pedig 50-100 dollár volt a kitermelési költsége. A 150 dolláros olajár azonban beindította a kísérleteket, és hamar 50 dollár alá esett a kitermelési költség. Várhatóan ez is tovább fog csökkeni. A már feltárt területeken pedig a 30 dolláros ár mellett is folytatják a kitermelést.

Ezért reális azzal számolni, hogy olcsó marad az olaj és a földgáz, ezért a levegőt sokkal inkább szennyező szén kiváltása tovább fog folyni. Ez százszor nagyobb levegőszennyezést eredményez, mint a természetvédők minden hőbörgése.

Biztosan számolhatunk arra, hogy a magas nyersanyagárak, ezen belül az energiahordozóké még inkább örökre elmúltak.

Ennek a leglátványosabb következménye, hogy a négy BRIC közül kettő, Oroszország és Brazília, kiesik nemcsak a világpolitika, de a világgazdaság fő szereplői közül. Ezt ugyan a fogalom megjelenése óta állítottam, de elsősorban a kultúrájukkal magyaráztam. Sem a kelet-európai, sem a latin népek viselkedését nem tartom olyannak, amivel versenyezni lehet. A bányajáradékok ilyen mértékű leépülését azonban nem láttam előre.

A járadékok megítélése.

A klasszikus közgazdaságtan képtelen volt megoldani a föld- és a bányajáradék elméleti besorolását. Ezt a két járadékot speciális adottságnak fogták fel. Mivel ezekre nem lehetett ráfogni, hogy a tulajdonviszonyokból fakadnak, tehát természetes adottságként fogadták el.

A földjáradéknál különbséget tettek az abszolút, és a különbözeti járadék között. A bányák esetében még ezzel sem bajlódtak.

A tőke járadékát, a profitot is természetesnek tekintették. A forradalmár Marx kényszerült arra, hogy a profitot a tőketulajdonból fakadó jelenségnek tekintette, mert ez tette számára lehetővé, hogy erőszakkal, kisajátítással kiküszöbölhetőnek tekintse.

A közgazdaságtan máig sem jutott el odáig, hogy a járadékok a termőföld, a bányakincs, a tőke hiányából fakadó jövedelmek. Azt ugyan senki nem tagadta, hogy árak a kereslet és kínálat viszonyától függnek. A csökkenő kereslet és a növekvő kínálat esetén csökkenek az árak, és fordítva pedig emelkednek. Ebből következően, ha kevés a termőföld, a bánya és a tőke, akkor a tulajdonosai jövedelmet élveznek. A termelés földet, bányát, tőkés igényel. Ha ezekben hiány van, a tulajdonos járulékot élvez függetlenül attól, hogy milyen a tulajdonforma. Azt kell látni, hogy a meg nem dolgozott jövedelmek nagysága a vagyonhiányok nagyságától függ.