A felesleges lakosság kivándorlása.

Kopátsy Sándor                  EH                 2016 01 04

A felesleges lakosság kivándorlása.

A lakosság tömeges kivándorlása, az osztálytársadalmak hatezer éve alatt, szinte csak a pásztortársadalmakat jellemezte. Ennek több oka volt.

A pásztorkodás nagyon alacsony eltartó képességű termelési forma volt. Ráadásul a túlszaporodást az eltartható állatállomány keményen korlátozta. A nagyobb állateltartó képességet, több munkával, nem lehetett növelni.

A ritka lakosság között a betegségek lassabban terjedtek. Ez bármennyire általános jelenség volt, a történészek alig kísérik figyelemmel. Pedig fontos történelemalakító törvény, hogy a betegségek terjedési sebessége a lakosság sűrűséggel hatványozottan növekszik. Ebből fakadt, hogy egészen a 20. századig, a vidéken kisebb volt a halálozás, mint a városokban. Ez csak akkor fordult meg, amikor az egészségvédelem elérhetősége fontosabbá vált, mint a fertőzés elkerülése.

Annak ellenére, hogy a történelem megértéséhez az egyik fontos kulcs a halálozás, ennek okaival alig foglalkoznak a történészek. Az adott társadalom történelmének megértéséhez elengedhetetlen információ a halálozási okok megoszlása.

Országos szinten a halálozás elsősorban a táplálkozás mennyiségétől és minőségétől függött. A megtermelt mennyiség pedig elsősorban az időjárás kedvezőségétől függően jelentősen ingadozott. A lakosság táplálkozása az időjárás kedvezőségtől függött. Ez alatt értendők a kártevők elszaporodása is. Egyetlen szokatlanul kemény tél, csapadékszegény nyár, jégverés, sáskajárás, árvíz éhínséget, az magas halálozást okozott. Néhány kedvező éghajlatú esztendő pedig a népszaporulatot megnövelte.

A történészek is alig hangsúlyozzák annak jelentőségét, hogy Amerika és Ausztrália felfedezése megtízszerezte a Nyugat életterét.

A magyar politikusok, történészek irodalmárok veszteségnek tekintik, hogy Trianon előtt az ország egymillió lakosa kivándorolt Amerikába. Az eszükbe sem jut, hogy egyrészt ezek jártak jobban; másrészt a megmaradók jelentős hányadáról sem tudtunk gondoskodni; harmadrészt ezek között számarányuknál kevesebben voltak a magyarok.

A tudományos és technikai forradalom a lakosság térbeni mozgásában is fordulatokat hozott.

Az információs forradalomnak köszönhetően szinte mindenki láthatja, hogy másutt hogyan élnek. Száz éve a szomszéd településekről kevesebb információ érkezett, mint ma a különböző kontinensekről.

A tudományos és technikai forradalom hatására a kontinensek, sőt a kontinensen belül az országok közti fejlettségi különbségek viszonylag kicsik voltak. Ma már óriásiak, és tovább nő a differenciálódás. Száz éve a munkások és a parasztok jövedelme alig függött az ország gazdagságától, ma pedig közel úgy alakul, ahogyan a gazdagoké.

Az osztálytársadalmakban a lakosság többsége mindenütt a létminimum közelében élt. Ma a norvég és a nigériai munkás jövedelme és életvitele között 100:1 a különbség. Ez a különbség még a munkanélküliek, a rokkantak között sem sokkal kisebb. Gyakran azzal jellemzem a mai világot, hogy a 7.5 milliárdos emberiségből mintegy 2 milliárd a jóléti országok börtönlakóinak az életét is joggal irigyeli, nem szólva a képzetlen dolgozók jövedelméről és anyagi biztonságáról.

Ezért elképzelhetetlen nyomás nehezedik a fejlett világra, több milliárd ember vágya, hogy a fejletteknek akár csak az alsó tizedbe kerülhessen.

Azzal, hogyan lehet a fejlett világban használhatatlan munkaerő bevándorlása ellen védekezni, senki sem foglalkozik, annak ellenére, hogy lényegében ez elleni védelmet szolgáló kerítések szaporodnak.