Kopátsy Sándor EH 2016 01 05
A tehetség
áramlása.
Az emberiség egésze számára egyre nagyobb szerepe van annak,
hogy a minél jobb munkaerő a minél fejlettebb országban dolgozzon, éljen, ez a
vészesen lemaradó társadalmak számára nagy veszteséget jelent, ami ellen
kerítéssel sem lehet védekezni. Már csak azért sem, mert a fejlettek érdekeltek
ezek becsábításában.
Még nem találtam olyan adatokat, hogyan függ a jó munkaerő
éréke a társadalmi környezetétől. Egyetlen támpont a művészek és a hivatásos
sportolók ára és jövedelme ad. Ez a
befogadó ország fejlettségével hatványozottan nő.
Az átlagos minőségű munkaerő ára viszonylag arányos az
országok gazdasági fejlettségével, vagyis az egy lakosra jutó jövedelemmel. A
világklasszisok, az ára és jövedelme azonban hatványozottan nő. A világklasszis művészek, sportolók csak a
leggazdagabb országokban fizethetők meg.
Felhívom a társadalomtudósok figyelmét arra, hogy a hivatásos művészetek és sportok világát
kísérjék fokozott figyelemmel. Ezen a két területen ugyanis évezredek óta az
folyt, ami a jelenkorban az élet minden területén jellemzővé válik.
A világ legjobb művészei, sportolói néhány a számukra
legjobb feltételeket adó országban gyűlnek össze, ahol a legismertebb,
legkeresettebb személyek lesznek. A tudósok is követik őket.
Ebben a három szakmában ismeretlen a faji, az etnikai, a
vallási megkülönböztetés.
Annak ellenére, hogy a spotban is először a nacionalizmus
tört utat magának. A diktatúrák a sportot, mint cirkuszt a maguk céljaira
akarták felhasználni, mert ebben voltak a legkönnyebben elérhetők a nemzetközi
sikereik.
Gyakran hivatkozok arra, hogy a politikában mindig
érvényesül a megállapításom, hogy a kenyér és a cirkusz összege egyenlő. Egyre
inkább bebizonyosodik, hogy az élet egyre kevésbé igazolja a politikának ezt a
törekvését. A diktatúrák mindig gazdagon támogatták a versenysportot, mégis egyre
inkább ebben is a piac, a nagyobb gazdasági erő győz.
A diktatúrák hiába fizették meg, hiába ünnepeltették a legjobb
sportolókat, azok minden olyan sportban, amit a piac is támogatott,
nemzetközivé, világpolgárokká váltak. Mára már az ilyen sportokat elhódították
a nagyobb gazdasági erejű országok. A
diktatúrák fölénye pedig az olyan sportok maradt meg, amiknek nincs piaci
értékük. A jól fizető sportok pedig a tőkeerős vállalkozások kezébe
kerültek, mert a spotok piaci értéke is attól függ, mekkora a nézettségük,
hirdetésinek az értéke.
Sokat mondana az
olyan kimutatás, ami a hirdetési idejük ára alapján rangsorolná a sportokat.
Elképesztő értékkülönbségek derülnének ki. A nacionalizmusok azonos értékűnek
tartanak minden világ és olimpiai bajnokságot, pedig a piaci értékük az 1:100
arányban szóródik.
Egyre inkább bebizonyosodik, hogy a cirkuszra nem lehet a
társadalom jövőjét építeni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése