2016. január 8., péntek

A tehetség áramlása

Kopátsy Sándor                   EH                 2016 01 05

A tehetség áramlása.


Az emberiség egésze számára egyre nagyobb szerepe van annak, hogy a minél jobb munkaerő a minél fejlettebb országban dolgozzon, éljen, ez a vészesen lemaradó társadalmak számára nagy veszteséget jelent, ami ellen kerítéssel sem lehet védekezni. Már csak azért sem, mert a fejlettek érdekeltek ezek becsábításában.
Még nem találtam olyan adatokat, hogyan függ a jó munkaerő éréke a társadalmi környezetétől. Egyetlen támpont a művészek és a hivatásos sportolók ára és jövedelme ad. Ez a befogadó ország fejlettségével hatványozottan nő.
Az átlagos minőségű munkaerő ára viszonylag arányos az országok gazdasági fejlettségével, vagyis az egy lakosra jutó jövedelemmel. A világklasszisok, az ára és jövedelme azonban hatványozottan nő. A világklasszis művészek, sportolók csak a leggazdagabb országokban fizethetők meg.
Felhívom a társadalomtudósok figyelmét arra, hogy a hivatásos művészetek és sportok világát kísérjék fokozott figyelemmel. Ezen a két területen ugyanis évezredek óta az folyt, ami a jelenkorban az élet minden területén jellemzővé válik.
A világ legjobb művészei, sportolói néhány a számukra legjobb feltételeket adó országban gyűlnek össze, ahol a legismertebb, legkeresettebb személyek lesznek. A tudósok is követik őket.
Ebben a három szakmában ismeretlen a faji, az etnikai, a vallási megkülönböztetés.
Annak ellenére, hogy a spotban is először a nacionalizmus tört utat magának. A diktatúrák a sportot, mint cirkuszt a maguk céljaira akarták felhasználni, mert ebben voltak a legkönnyebben elérhetők a nemzetközi sikereik.
Gyakran hivatkozok arra, hogy a politikában mindig érvényesül a megállapításom, hogy a kenyér és a cirkusz összege egyenlő. Egyre inkább bebizonyosodik, hogy az élet egyre kevésbé igazolja a politikának ezt a törekvését. A diktatúrák mindig gazdagon támogatták a versenysportot, mégis egyre inkább ebben is a piac, a nagyobb gazdasági erő győz.
A diktatúrák hiába fizették meg, hiába ünnepeltették a legjobb sportolókat, azok minden olyan sportban, amit a piac is támogatott, nemzetközivé, világpolgárokká váltak. Mára már az ilyen sportokat elhódították a nagyobb gazdasági erejű országok. A diktatúrák fölénye pedig az olyan sportok maradt meg, amiknek nincs piaci értékük. A jól fizető sportok pedig a tőkeerős vállalkozások kezébe kerültek, mert a spotok piaci értéke is attól függ, mekkora a nézettségük, hirdetésinek az értéke.
Sokat mondana az olyan kimutatás, ami a hirdetési idejük ára alapján rangsorolná a sportokat. Elképesztő értékkülönbségek derülnének ki. A nacionalizmusok azonos értékűnek tartanak minden világ és olimpiai bajnokságot, pedig a piaci értékük az 1:100 arányban szóródik.
Egyre inkább bebizonyosodik, hogy a cirkuszra nem lehet a társadalom jövőjét építeni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése