Az utolsó szó jogán. Népfelkelés, forradalom, ellenforradalom

Tartalom

A gazdasági reform a politikai hatalmat nem érintette. 2

A reform az Új Mechanizmus reform nevet kapta. 2

A javaslunk kiütötte a biztosítékot. 2

Népfelkelés. 2

Ellenforradalom. 2

Kopátsy Sándor                  EP                  2016 04 20

Az utolsó szó jogán.

Népfelkelés, forradalom, ellenforradalom.

Robbanásig gyűltek a feszültségek

Hatvanhárom év távlatából már megengedhetem magamnak, hogy tisztázzam a fenti három fogalmat. Nem a legjobb alkalom, de én már nem várhatok jobb alkalomra.

1947-ben, amikor gyakorlatilag megszűnt a Nemzeti Parasztpárt, nem kegyvesztettekként bántak velünk. A párt jobbszárnya, élén Kovács Imrével útlevelet kaptak, kimehettek. Ezzel a lehetőséggel nem éltem, meg sem fordult bennem, hogy itthon haszontalanságra kárhoztatnak. Nem voltam kétségbeesve annak ellenére, hogy az ország Rákosi és elvbarátai korlátlan uralmától való megszabadulását elengedhetetlennek tartottam. Bevallom, hogy idővel egyre enyhébb lettem a sztálinistákkal, még Rákosival szemben is. Minél öregebb vagyok, annál inkább belátom, hogy a politikusokat nem annyira módszerük, hanem a következmények alapján kell megítélni. Ennek alapján jutottam el a hetvenes években odáig, hogy a magyar falvak lakossága érdekében a legtöbbet a Rákosi rendszer tett azzal, hogy az iparban munkát adott nekik. Azt nem állítom, hogy ezt jó szándékból tette, csak az eredményét nézem.

Ezért 1953 nyarán nagyobb öröm nem érhetett, mint a hír, hogy az egész politikai bizottságot, és néhány általuk kiszemelt pozícióba hegyezendő kádert Moszkvába rendelték. A szovjetunió álláspontját Berija, a belügyminiszter fejtette ki. Nincsenek megelégedve a magyarországi helyzettel, a vezetésben jelentős változásokat kell tenni. Az új miniszterelnök pedig a Rákosi és társai által háttérbe szorított Nagy Imre lesz.

Örömöm teljessé vált azzal, hogy volt parasztpárti, akkor már párton kívüli létemre az első két reform kidolgozására alakított bizottság titkára lettem. Az első bizottság az állami gazdaságok, a második az egész mezőgazdaság reformját készítette elő. Azt csak sejthettem, hogy a kijelölésemet Vass Zoltánnak, félreállított tervhivatali főnökömnek köszönhettem, akit Nagy Imre a miniszterelnökséget vezető államtitkárként állított maga mellé. Vele én a leváltása után is kapcsolatot tartottam. Kijelölésemkor a Tervhivatal Mezőgazdasági Főosztályán voltam osztályvezető, aki néhány írásában reformok szükségességét vetette fel. Ismertté az tett, hogy javaslatomra az előző évben az erdőgazdaságban bevezettük a világpiaci árakat, és azonnal nagyon sikeresnek bizonyult.

Nagy Imre mindkét reformbizottsága a Szabadság hegy tetejére kötözött. A bizottság összeállításában nem volt szerepem, ezért lepett meg, hogy a bizottság összetételében a párttagság nem játszott szerepet. Többségében osztályidegeneknek tartott, jórészük internáltságból lett behívva. Egyetemi tanárok, akadémikusok, a háború előtti nagybirtokok elismert vezetői voltak. Nálam 30-40 évvel idősebbek. A munka elvégzése után a mezőgazdaság irányításában, néhányuk fontos pozícióban, aktívan részt vettek. Ismereteim szerint senkit nem kellett közülük politikai okokból leváltani.

Nagy Imre a mezőgazdaságban viszonylag szabad kezet kapott, de egyre inkább kiderült, hogy a többi ágazat irányítása Gerő Ernőé maradt. Ezt látva 1954 nyarán egy feljegyzést írtam Nagy Imrének, hogy a reformokat nem elég a mezőgazdaságra korlátozni, ki kell terjeszteni minden gazdasági ágazatra. Erre Nagy Imre azonnal reagált, és harmadmagammal leküldött Öszödre a kormányüdülőbe, hogy dolgozzunk ki egy reformjavaslatot.

Elkészült egy közel száz oldalas reformtervezet, aminek két karakterét emelem ki.

A gazdasági reform a politikai hatalmat nem érintette.

Ezt azért tartottam fontosnak, mert akkor már világosan láttam, hogy reformot csak a Szovjetunió egyetértésével lehet megvalósítani. Ehhez járult, hogy ismereteim szerint, Andropov szovjet nagykövet, Berija kádere inkább támaszkodott Rákosira, mint Nagy Imrére.

Másrészt az is tudatosult bennem, hogy a hidegháború az Egyesült Államok érdekét szolgálja. Ezért annak, hogy kikerüljünk a Jaltai Szerződésben a Szovjetunióra bízott övezetből, annak nulla az esélye. A kikerülésünk mindkét Szuperhatalom érdekét sértette volna. Azt el sem tudtam képzelni, hogy Nagy Imre ezt nem tudja. A legkisebb jelét sem adta annak, hogy nem ért egyet az egyetlen párt teljes politikai uralmával.

A reform az Új Mechanizmus reform nevet kapta.

Nekünk, akik az anyagot készítettük, mai szemmel nézve, elképesztően kevés ismeretünk volt a demokráciák működéséről. A szocialista táboron belül csak a jugoszlávok és a lengyelek foglalkoztak gazdasági reformokkal. Tényleges tapasztalatokkal csak a lengyel Oszkár Lange rendelkezett, aki a Londoni Közgazdasági egyetemnek volt professzora, de hazatért. Ő az elképzelésit modelleknek nevezete. Nekem az nem tetszett, mert olyan piaci reformokat akartam, amelyek magukat is kontrollálják, vagyis kijavítják. A piac ilyen. Ezért a piacosítást új mechanizmusnak neveztem. Erre máig is büszke vagyok, mert fogalommá vált.

A javaslunk kiütötte a biztosítékot.

Nagy Imrének tetszett az anyagunk, változatlan formában a minisztertanács napirendjére tette, vitára bocsátotta.

Ismereteim szerint, Gerő elolvasta és ráírta: Bucharinista förmedvény! Elküldte Rákosinak, aki azonnal összehívta a párt illetékeseit, akik döntöttek az anyag visszavonásáról, összegyűjtéséről és megsemmisítéséről. Tőlünk nemcsak az előzetes fogalmazványokat, de még a gyanús indigókat is elvitték. Ugyanakkor Nagy Imre kérésére elfogadták, hogy a szerzők ellen nem történik számonkérés. Úgy látszik, minden vitát el akartak kerülni.

Ezt követően harminc évig abba a tudatba éltem, hogy az Új Mechanizmus első megfogalmazásának nincs példánya. Az mégis kiderült, hogy számos vezető tudott róla. Nyers Rezső és Fehér Lajos nálam is kereste. Végül, nagy örömömre kiderült, hogy a Párttörténeti Intézetben megmaradt. Vass Zoltán halála után a felesége adta oda nekem az ő példányát, mert tőle nem vették el.

Ezt az ismertetést azért tartottam szükségesnek, mert az életemnek az a nagy példája, hogy néha a dolgok menete másként alakulhatott volna.

Ha Rákos és Gerő 1954 nyarán megelégszik azzal, hogy a gazdaságot piacosítják, de a politikai diktatúra marad, nem lesz 1956-ban forradalom, a hatalom tíz nap alatt nem csúszik ki a párt kezéből, nem kell az új hatalmat a Szovjetuniónak tankokkal leverni.

Egy mechanizmus reform elfogadása nemcsak a magyar nép, de a Szovjetunió, a dogmatikus magyar kommunisták érdeke lett volna.

Ugyanakkor a reform megfojtása, Nagy Imre félre állítása olyan feszültséget gerjesztett, ami eleve lehetetlenné tette az olyan forradalmat, a mit a még elérhető határokon belül meg lehetett volna állítani.

A megállíthatatlan forradalom

1956 tavaszán már felismertem, hogy elmúlt a reformok lehetősége. Érettségi elnök voltam a Csurgói Gimnáziumban, ott a záró bankett ünneplőivel beszélgetve közöltem, hogy a fegyveres forradalom már nem állítható le.

Ezt érezhette Gerő Ernő is, amikor elment Titóhoz tárgyalni, akit a félreállított Nagy Imre fő támogatójának és Hruscsov kedvencének tartott.

Mire a látogatása után hazaért, már győzött a megállíthatatlan forradalom. A megállíthatatlan alatt azt értem, hogy politikai eszközökkel megállíthatatlan. Egy szuperhatalom tankjaival természetesen megállítható.

Először tehát a címben szereplő három fogalmat kellene végre definiálni.

Forradalom alatt olyan társadalmi reform erőszakkal való megvalósítási kísérletét kell érteni, amire megérett a társadalom. 1956. október, 23. ilyen értelemben forradalom volt, mindaddig, amíg nem lépte túl a reálistások határát. De ez csak tíz napig tartott.

Az 56-os forradalom világpolitikai realitását minden fél gondosan kerüli, pedig megkerülhetetlen. Az a tény, hogy a magyar forradalommal egy időben robbant ki a Szuezi Vállság aligha lehetett tudatos. Pedig ez tette egy értelűvé, hogy a két katonai szuperhatalom a gyarmati rendszer felszámolásában szövetséges. A Szuezi vállság volt a gyarmattartók utolsó, kétségbeejtő kísérlete a hatalmi státuszuk mentésére.

Ahogyan a volt gyarmattartók Izraellel összefogva el karták foglalni Egyiptomtól a Szuezi csatornát. Ebben a kalandorságban Izrael is súlyosan hibázott, figyelem kívül hagyta, hogy létének egyetlen garanciáját az Egyesült Államok jelenti.

Nagy Imre és csapata annyira a forradalom lázában égett, hogy figyelmen kívül tartotta a szuezi eseményeket, amiben az egyetlen reális szuperhatalom a Szovjetunióval közösen akadályozta meg Szuez elfoglalását. Ha erre oda figyelnek, rádöbbennek, hogy az Egyesült Államok nem lesz a Szovjetunióval való szakításunk támogatója. Tehát nekünk nem lehet messzebb menni, mint annyit Moszkva képes elfogadni. Márpedig a magyar forradalom tíz nap után ezen a határon messze túlment.

Ami az 56-os forradalom belső lehetőségétének határát illeti, ott is kételyeim vannak. A szovjet megszállás előtti társadalmi erők restaurálásának jelentkezését pár nap után már egyértelműen jelentkezett a hisztérikus kommunista ellenesség, és az antiszemitizmus. Ennek kimenetelén ugyan lehet vitatkozni, de meggyőződésem szerint végső soron nem történhetett megkülönböztetés Rákosi Mátyás és Nagy Imre, az elkövetett hibák mérlegelésében. Mindenki bűnös lett volna, ha nem vonul be a szovjet hadsereg. Nagy Imrét ugyanúgy felkoncolták volna, ahogyan Mező Imrét, aki Nagy Imre elkötelezett híve volt, senki sem tudott volna tized annyi bűnt vele szemben, mint amennyiben bűnösnek tarthatnák Nagy Imrét. De aki állításom indokoltságában kételkedik, gondoljon arra, hogy hova torkollott volna a kínai reform, ha nem verik be a hadsereg tankjait.

Mi tanulhattunk volna a saját darutollas ellenforradalmunkból, milyen kegyetlenül viselkedtek a proletárforradalom szereplőivel szemben, akik csak fel akarták számolni azt az arisztokráciát, főpapi hatalmat és az úri középosztályt, amit csak negyed századdal később, a szovjet megszállóknak köszönhetően lehetett kiszorítani a politikai uralomból.

Október 3.-án azt mondtam, hogy a következő több párti választáson még azokat is meglincselték volna, akikről megtudják, hogy a kommunistákra szavaznak. De nem azért, mert félni kellett volna a hatalomra jutásuktól, hanem azért, mert kommunisták voltak. Máig nem vallják be a történészek, hogyha nincs szovjet bevonulás, a kommunisták pártja még a választási küszöböt sem éri el. Ezt tudva sem azt vártam, hogy az arisztokrácia, a katolikus főpapság és az úri középosztály két háború közti uralma tartós lehet. Ezeket az erőket felszámolta a bolsevik megszállás.

A megmaradt zsidóság sorsát azonban sokkal sötétebben láttam. Ha a magyar nép többsége az első világháború után elfogadta, hogy a háborúvesztést a zsidóság okozta, akkor reális annak a feltételezése, hogy a bolsevik évtizedeken átélt hibákért is a zsidóság felelős. Ma is az a meggyőződésem, hogy a politikai perek fő szereplői zsidók voltak, de ha ők nincsenek, mások még brutálisabban teljesítették volna a moszkvai elvárásokat. Ugyanakkor azt közvetlen közelről láthattam, hogy Nagy Imre és Nyers Rezső reformer csapatának többsége zsidó volt.

Számomra 56 gyönyörű forradalom volt

Népfelkelés.

Ezt a fogalmat a közelmúltban meghalt Pozsgai Imre találta ki. Ráérzett, hogy ezt ugyan megérti a közvélemény, de elfogadhatóbb a hivatalos ellenforradalom korrekciójaként. Az is tény, hogy nem ismerek olyan forradalmat, ami mögé olyan egységesen odaállt a nép. Ez ugyan a kor kommunikációjának is köszönhető, hiszen a rádióból mindenki örömmel követhette az eseményeket.

Népfelkelést még nem találtam a történelemben, hacsak a jobbágylázadások nem azok voltak. De azokat is forradalmárok kezdeményezték és vezették. Azok között azonban sikereset nem találtam.

Ellenforradalom.

Ezt a fogalmat a Szovjet haderővel visszaállított hatalom tette kötelezővé. Azt ugyan elismerem, hogy a helyreállított hatalomnak ez nemcsak kötelező feladat volt, de már bőven voltak ellenforradalmi jelenségek is. A Szovjetuniótól elvárt felelősségre vonást azonban csak ellenforradalmárság címen lehetett végrehajtani.

Abban sem kételkedem, hogy a magunk erejére hagyva, ellenforradalmi rendszer alakul ki. Ezért tartom Kádár Jánost a magyar történelem egyik legnagyobb alakjának, mert vállalta azt, amit a közvélemény 99 százaléka hazaárulásnak minősített.

Az ellenforradalomba torkolás megállítására nála csak egy ember lehetett volna alkalmasabb, Nagy Imre, de őt már a Szovjetunió ellenségei táborába való átállása, és a saját lelkiismerete megakadályozta abban, hogy magára vállalja a szovjet csaptok behívását.

Azért pedig a rendszerváltás utáni politikusok és történészek felelősek, hogy nem tisztázták, hogy Kádár Jánosnak, mint köszönhetünk. Nagy Imre minden forradalom előtti vágyát ő valósította meg. Ismereteim szerint, Nagy Imre soha nem gondolt arra, hogy többpárti demokrácia is legyen. Nagyon megelégedett lett volna azzal, amit 1954 nyarán elfogadott.

Az, hogy belement a több pártos demokrácia bevezetésébe is, politikai naivitását jellemzi. Nemzeti hőseinkhez hasonlóan ős is túlment a világpolitika által determinál lehetőségek határán, és nemzetét többre tartotta képesnek, mint amire képes.

Kádár szabadított meg minket Rákositól és dogmatikus társaitól. Ideje volna bevallani, hogy Kádár nélkül Rákosi és csapata visszakerül. Ezt Andropov világosan megfogalmazta.

Nagy Imre 1954-es általános az egész gazdaságot érintő reformja néhány évvel a forradalom eltiprása után megvalósult. Nyers Rezső lényegében azt vezette be, amint 1954-ben Nagy Imrének megtiltottak.

A rendszerváltás során, 1990-ben pedig visszanyerte az ország a politikai szuverenitását, amit Nagy Imre ideje korán, meggondolatlanul 1956. november 3.-án lehetségesnek tartott, pedig akkor lehetetlen volt. A lehetőséggel bölcsen élni azonban még 1990-ben is éretlenek voltunk. De most már csak magunkon múlik, hogy demokrácia lehetőségével is bölcsen élhessünk.