Kopátsy Sándor                      EH                          2016 03 29

Mitől függ a társadalom eredménye?

A múltban sem a lakosság mennyiségétől, hanem annak minőségétől függött a társadalom eredménye, ennek ellenére még utólag is a létszámuk alapján rangsoroljuk azokat. Büszkébbek azok az országok, amelyeknek nagyobb lakosságuk, pedig nagyon ritkán fordult elő, hogy nem nőtt az egy laksora jutó jövedelem, amikor csökkent a lakosság száma.

Ennek klasszikus példája volt a nyugat-európai kiscsaládos jobbágyrendszer. Ismereteim szerint, ez volt a világon az egyetlen olyan népességszabályozó rendszer, ami féken tartotta a lakosság növekedését. A rendszer lényege, hogy házasságot csak az köthetett, aki számára a földesura jobbágytelket biztosított. Legális gyermeke csak telkes jobbágy házaspárnak lehetett. Ennek megvalósulásáról az egyház gondoskodott. Csak olyanok részesülhettek a házasság szentségében, akik számára a földesúr telket biztosított. A házasságon kívül született gyermeket az egyház nem fogadta be, nem keresztelte meg, nem temette el. Ez azt jelentette, hogy csak annyi családban születhetett gyermek, amennyi számára a megélhetés feltétele biztosított volt.

Mivel a földesuraknak nem volt érdekük csökkenteni a jobbágytelkük nagyságát, a gyermeket vállalható családok száma csak olyan mértékben nőhetett, amilyen mértékben növekedett a művelésre fogott terület.

Ha a jobbágyság gyorsabban szaporodott, mint a művelés alá vont terület, a házasságok kitolódtak. Ezt a tényt először a két háború közt a francia történészek vették tudomásul. Megállapították, hogy a kiscsaládos Nyugat-Európában a házasságot kötők kora mintegy tíz évvel magasabb volt, mint a világ összes többi nagycsaládos kultúrájában. Ez az első 2-3 szülés kimaradását. Annak ellenére, hogy ennél fontosabb adatot nem ismerek Nyugat-Európa történetében, szinte máig nem veszik figyelembe. Pedig a fogamzásgátlás megoldása, vagyis a 20. század előtt a kitolódott házasság volt a történelemben az egyetlen módszer a gyermekvállalás csökkentésére. A többi kultúráéban hatékonyság lassú növelhetőségének a legfőbb akadálya a túlnépesedés volt, de ezzel egyetlen történész sem számol.

Az ugyan köztudott, hogy minden kultúrában a nagycsalád volt az általános, a kiscsalád csak a feudális Nyugat-Európában jelent meg jó ezer éve, és csak az ipari forradalom eredményekét hódította meg mára szinte az egész világot.

A kiscsalád először a lakosság értéktermelő többsége számára a nyugat-európai feudális rendszerben jelent meg, és csak a gyáripar elterjedése során vált fokozatosan általánossá. Vagyis a ma már szinte általános kiscsalád Nyugat-Európában a kiscsaládos feudális rendszerben jelent meg, majd az ipari forradalom hatására vált egyre inkább általánossá.

Ennek ellenére ezt a tényt még az európai történészek sem hangsúlyozzák. Sőt, jelenleg ők botránkoznak a leghangosabban azon, hogy Kínában 1990-ben egyetlen gyermekre korlátozták a gyermekvállalást. Azt szinte senki nem tudja, hogy egy ennél sokkal kegyetlenebb gyermekvállalási korlátozásnak köszönheti az emberiség a kiscsaládok elterjedését, ezzel a társadalmi fejlődés nagyobb sebességre kapcsolását.

Az európai történészek botránkoznak azon, hogy Kínában 1990 óta csak egyetlen gyermeket vállalhatnak a családok. Arról nem is tudnak, hogy Nyugat-Európában közel ezer ében keresztül a szexuális érettséget követő tíz évben nemcsak a gyermekvállalás volt lehetetlen, hanem a szexuális vágy kielégíthetőssége is. Kínában az egy gyermek engedélyezése nem jelenti a szexuális élettől való tartózkodást, hiszen az állam gondoskodik a fogamzásgátlás megoldásáról.

A gyermekvállalás korlátozása ellen tiltakozók nem tudnak arról, hogy a társadalmi fejlődés, egy fejlettebb társadalmat hordozó alépítmény felé az első, sokkal kegyetlenebb lépést Nyugat-Európa közel ezer éven át gyakorolta, és az ebből fakadó sikerére joggal büszke.

Az elmúlt mintegy hatezer évben azért kellett osztálytársadalomban élnünk, mert túlnépesedtünk, annak ellenére, hogy mi alkalmaztuk először általános módszerként a házasságkötés jelentős késleltetését.