A világ népességének kétötöde virágzik

Kopátsy Sándor                 PH                   2016 05 16

A világ népességének kétötöde virágzik

Sokszor bizonygattam, hogy a második világháború után a puritán népek a világgazdaság történelmének legnagyobb sikerét élték át. Békésen, minden politikai forradalom nélkül az egy lakosra jutó jövedelmük, a várható életkoruk és iskolázottságuk gyorsabban javult, mint bárhol a történelem során. Ennek ellenére a szakirodalom tele van panasszal.

Az is egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy Európán belül a puritán népek fölénye egyre nagyobb. Ennek ellenére még ezek is lemaradtak nemcsak a távol-keleti kisebb népek, de még az óceánon túli puritánokhoz képest is. Ez a kép csak 1990-ben változott meg jelentősen annak következtében, hogy Kína piacosította a gazdaságát és leállította a túlnépesedését. Ennek hatására az utóbbi 25 évben megindult Kína elképesztően gyors felzárkózása. A század közepére a puritán népek a világ népességének kétötöde elképesztően gazdag lesz.

Ebbe a képbe lépett be egy táblázat arról, hogyan alakult Nagy Britanniában az egy lakosra jutó jövedelem 1900 óta. Ez a mutató a második világháborút követő újjáépítésig alig néhány tíz százalékkal nőtt. A következő hatvan évben azonban négyszeresére nőtt. Ez a görbe azért érdekes, mert ez a mutató 1900-ban ebben az országban volt a legmagasabb. Azért lehetett a legmagasabb, mert kizsákmányolhatta a gyarmatait, az óceánok ura volt. Példátlan előnyben volt, mégis nagyon lassan javult az egy lakosra jutó jövedelme. Ezzel szemben, ahogy a világhatalomból sok hellyel visszaesett, ahogyan elveszítette gyarmatait, felgyorsult a fejlődése.

Ha valami, ez egyértelműen bizonyítja, hogy a tőkés osztálytársadalomnál lényegesen fejlettebb az osztálynélküli társadalom. Ezt bizonyítja, hogy Nagy Britannia a következő fél évszázad során tízszer gyorsabban gazdagodott, mint előtte. Nem hiszem, hogy akadt volna olyan társadalomtudós, aki ilyen fejlődési gyorsulást remélhetett.

Egyrészt csak a forradalmárok vártak, akartak lényegesen jobb társadalmat, mint a tőkések osztálytársadalma volt. De ezek forradalmi lelkesedése sem ment el odáig, hogy az átlag így növekedjen. Legfeljebb azt tervezték, hogy az adott nemzeti jövedelemből a többség nagyobb arányban részesülhet.

Annak nyomát sem találtam, hogy valaki a tőkés osztálytársadalom után olyan társadalmat vizionált volna, amiben fél évszázad, két generáció alatt négy-tízszeres lesz az egy alakosra jutó jövedelem, kétszeres a születéskor várható élettartam, háromszoros az átlagos iskolázottság, ezen belül az tízszeres a diplomások száma.

Mindez leolvasható egy olyan grafikonokról, ami az 1900-ban leggazdagabb társadalom fejlődését mutatja.

Tegyük azonban hozzá, hogy Nagy Britannia a leglassabban növekedő puritán lakosságú ország. A négy angolszász gyarmata nemcsak lényegesen gazdagabb lett, pedig sokkal alacsonyabbról indult.

Ezeknél is gyorsabb fejlődés történt Kelet-Ázsia kisebb országaiban. A legutóbbi 25 évben pedig Kína még ezeknél is lényegesen gyorsabban fejlődött.

A legnagyobb és még váratlanabb csoda azonban a lemaradó társadalmakban történt. Annak ellenére, hogy ebben a száz évben közel hússzorosra nőtt a lakosságuk száma, még nekik is, ugyan sokkal lassabban, de nőtt az egy laksora jutó jövedelmük, a várható életkoruk és az iskolázottságuk.

Nyomát sem találtam annak, hogy valaki annyira optimista lett volna, hogy ezt elképzelhetőnek tartja.

Ez a rövid írásom annak illusztrálására történt, hogy sikeresebb a közelmúltunk, mint amekkora a fantáziánk. Mégis pesszimisták maradtunk.