Gondolatok Kína népesedéséről.

Kopátsy Sándor                PG                    2016 05 05

Gondolatok Kína népesedéséről.

A demográfusok nem szoktak le arról, hogy a lakosságot korunkban már nem lehet csak darabra számolni, a minősége fontosabb, mint a mennyisége. A mennyiségi növekedés is messze túlszárnyal minden történelmi előzményt. Az ország lakossága 1950-ben 540 millió volt, 40 évvel később elérte az 1.2 milliárdot, vagyis bőven megkétszereződött. Ha nem vezetik be az egyetlen gyermek vállalhatóságát, 2030-ban elérte volna a 2 milliárdot. Vagyis 700 millió lakossal több kínai lett volna. mint jelenleg amennyi várható a gyermekvállalás korlátozásának köszönhetően. De ez csak a létszámmal való játék.

Kínában azonban az elmúlt 25, és a várható 15 év során nagyobb minőégi változás következett be, mint előtte egy évezred alatt. Nincsenek számaim, de ténynek tartom, hogy az egy munkaképes lakosra jutó termelési érték és az egy lakosra jutó vagyon ma tízszerese, vagyis az 1950-esnak. Az óta az iskolában töltött évek átlaga kétszeres, a testmagasság többel nőtt, mint előtte ezer év alatt. Ha a társadalomtudományok ezeket az adatokat figyelemmel kísérnék, egyértelművé válna, hogy az 1950-es, az 1990-es és a 2030-as kínai lakosságot nem lehetne azonosnak tekinteni. Az ugyan igaz, hogy 1950-1990 között alig változott a lakosságon belül a munkaképes korúak száma, és 2030-ban lényegesen alacsonyabb lesz, de ez a mutató nem veszi figyelembe, hogy mikor mennyin dolgoztak a mezőgazdaságban, mennyien lettek városi munkások a falusi lakosságból, és hogyan alakult a 15-25 éves korosztály iskolában maradása.

A jelenkori közgazdaságtan egyik ostobaságát abban látom, hogy a 15-25 éves korukban tanulókat, vagyis a tudásvagyon leghatékonyabb termelői nem hasznosított munkaerőként veszi számba. Pedig ezek a tudásvagyon leghatékonyabb gyarapítói.

Azt is figyelembe kellene venni, hogy mennyire voltak munkaképesek a 64 évesek 1950-ben, 2016-ban és 2030-ban. A kultúrák között akkor is lelepleződne az óriási különbség, ha készülnének olyan felmérések, hogy a nyugdíj korhatár felettiek milyen aránya végez továbbra is munkát. Kiderülne, hogy a puritán népek mennyivel tovább aktívak maradnak. Ilyen tekintetben, becslésem szerint, a finnek 15 évvel tovább dolgoznak, mint a görögök. A kínaiak hússzal, mint az indiaiak. Ráadásul ez a különbség tovább fog nőni annak köszönhetően, hogy gyorsan nő a szellemi munkák aránya, és gyorsan csökken a fizikai munkák esetében a fizikai erő igénye. Márpedig, aki munkaképes korában nem a fizikai erejét, hanem a fejét használta, annak a munkavégző képessége évtizedekkel hosszabb.

A jelenkor gyors tudományos és technikai fejlődése mellett a lakosság darabra számolása logikai os