Tejfogyasztás

Kopátsy Sándor                 PH                   2016 05 18

Tejfogyasztás

Közel húsz éve került a kezembe egy iskolatársam könyve, amiben az Oszmán Hódoltság megszűnése után elterjedt istállós tehéntartás, azaz a szervezett tejtermelés elterjedését vizsgálta a négy dél-dunántúli községben. Ez a tanulmány hívta fel a figyelmemet a tejtermelés társadalmi hatására.

A hódoltság után nagyarányú sváb betelítés történt ezekbe a megyékbe. A betelepülő svábok hazájukban már tejtermelők voltak. Ott már a tej jelentett az asszonyok számára könnyítést a család élelmezésében, de az eladott tej volt az asszonyok számára a folyamatos pénzbevétel is. De csak a kis hányaduk tudott magával szarvasmarhát, főleg tehenet hozni. Ezért tartották fontosnak, hogy új hazájukban is legyen tehenük.

Egy üszőborjúért minden adtak a vándorkereskedőknek. Ezek elkezdték Stájerországból hozni az üszőborjukat, teheneket. Így kerültek a közeli Alpokból a Dél-Dunántúlra a szimentáli tehenek. Húsz év alatt minden sváb családnak lett tehene. Ezt látva, tíz év késéssel, a vidék magyar és rác falukban is általánossá vált az istállóban tartott tejtermelő tehén.

Engem azonban ennek a társadalmi hatása érdekelt.

Azzal, hogy a tejgyűjtőbe adott tej havi rendszeres bevételt jelentett, megnőtt a nők gazdasági szerepe, egyenrangúsága. Ezt tartottam a magyar társadalom történetében a földművelésre térés óta, tehát közel ezer évre a legnagyobb társadalmi változásnak, a nők megnövekedett társadalmi szerepének.

Az már meglepetés, hogy a tejfogyasztás okán megszűnt az egyik magyar népbetegség, az angolkór, a csontritkulás. De visszaszorult a legnagyobb halálok, a csecsemőhalandóság is. Vagyis demográfiai robbanás következett be.

Ezeket mindig jelentősebb történelemformáló eseményeknek tartottam, mint amit a történészek hangsúlyoznak.

Aztán néhány éve került a kezembe egy német kutatás a tejérzékenységről. Ez bebizonyította, hogy tízezer éve jelent meg a tejfogyasztás Európában. Elsősorban az északi népek a skandinávok, germánok és angolszászok lettek tejfogyasztók. Ennek köszönhették a fokozatos térhódításukat. Ezért lehettek erősebb csontozatúak, nagyobb termetűek, és kisebb lett a gyermekhalandóságuk.

A múlt évben pedig az került hozzám, hogyan alakult a tejérzékenység Európában. Észak-nyugatról dél-kelet felé haladva a tejérzékenység 20 százalékról 80 százalékra csökken. Ezt azért tartottam fontosnak, mert először találtam újkori bizonyítékot arra, hogy az ember biológiai szelekcióval alkalmazkodott a környezetéhez.

Előtte ugyan már felismertem, hogy a hidegben csökkent a végtagok viszonylagos hossza. Ezzel szemben a melegben, a hamitáknak a bőre sokkal nagyobb napsugárzást visel el. A hidegben pedig adott napozástól lényegesen nagyobb lett a D-vitamint termelő képességük.

Ma aztán további eredményről olvastam az egyik újságban. Kutatták a DNS-ben a tejemészthetőség okát. Az emberi faj is, mint minden emlős, bizonyos kor után azért hagyja fel a tejfogyasztást, mert számára emészthetetlen lett. A tejben lévő lactose nemcsak emészthetetlen, de mérgezővé is válik. A további vizsgálatok azt is bizonyították, hogy a tej emészthető marad a szőke és kékszemű, nagytestű és csecsemőkorban nagyfejű egyének számára. Ezért lesznek az ilyen fajon belül a nők is nagyobb testűek, és a nagyobb fejű újszülötteket könnyebben szülők.

Erről ugrott be nekem, hogy Finnországban a nagyobb méretű újszülöttek sikeresebb pályát futnak be. A legnagyobb újszülöttek felső tizede négy ével tovább tanul, ötven százalékkal az átlagnál többet keres, és kétszer annyi adót fizet. Ezeket az adatokat régen ismerem. ezek alapján többször megfogalmaztam, hogy a jó magzati kihordás többet jelent a társadalom jövője számára, mint a politika. Most, az új ismeretek birtokában, hozzá kell tennem, hogy a jó kihordásnak biológiai oka is vannak.

Azt, hogy a kultúrától, a viselkedési magatartástól függ a jelenkori társadalmak teljesítménye, Max Webertől korán megtanultam. Most hozzá kell tennem, hogy ebbe is belejátszik a genetika is.

Talán ettől még nem lettem fasiszta.