A jelenlegi politikusok elfogadottsága

Kopátsy Sándor                PP                    2016 08 19

A jelenlegi politikusok elfogadottsága

Viszonylag régen jelent meg a politikusaink elfogadottságát felmérő statisztika. Most a 18 politikus rangsora nem lepett meg.

A köztársasági elnökünk fölényesen vezet. A rangjához viszonyítva nincs fontos szerepe. Ha nagyobb szerepe volna, nem lenne ilyen népszerű. Diákkoromban megtanultam, hogy népszerűek mindig a ragjuknál sokkal kisebb szerepet játszó királyunk, kormányzónk volt. A Habsburgok közül a legnépszerűbbek Mária Terézia és Ferenc József voltak. Az előbbi, elsősorban azért mert nő, és a katolikus többség szélsőséges képviselője volt. Az utóbbi pedig jó korban volt, szerény politikai szerepet vállaló uralkodó. Egyikről sem lehetett elmondani, hogy szellemi téren jelentős volt. Velük szemben a kiváló képességű és haladó politikát erőltető II. József, a kalapos király nagyon népszerűtlen volt.

Áder János azért vezeti a rangsort, mert a magyar alkotmány szerint az államelnök a politikai hatásköre szerény. Feladata, hogy legyen szerény, de ne legyen nagyon kormánypárti, még kevésbé annak ellenzéke.

Orbán Viktor második helye a jó politikai ösztönét bizonyítja. Nem véletlen, hogy az EU 27 országa között ő a leginkább elfogadott, nemcsak a közvéleményben áll jól, de a törvényhozásban is. Abban is egyedülálló, hogy hangos liberálisként kezdte, de belátta, hogy aki hangos liberális az a közvélemény előtt elutasított lesz, és az utolsó helyre kerül. Az erősen közép-jobb magyar társadalomban csak az érhet el politikai sikert, aki közép-jobb politikai vonalon politizál. Sikerült neki olyan politikai légkört teremteni, amiben a baloldal és a jobboldal hozzá viszonyítva, közel azonos erejű lett. Ennek köszönhetően mindkét táborral szemben öthatod többséget élvezhet.

Azt nem tudom, hogyan maradt ki a Fidesz két tekintélye, a házelnök és a frakcióvezető. A népszerűvégi rangsorban azonban elfogadható középen van Lázár János, és szégyenpadra, az utolsó előtti helyre szorult Rogán Antal.

Figyelmet érdemel, hogy mindkét baloldali ellenzéki párt vezetőjét megelőzi egy nő a vezetőségből.

Az is magyar karaktert mutat, hogy a nőket politikai szerepüknél jobban elfogadják. Ez a rendszerváltás óta minden ilyen felmérésre jellemző. A liberális Széll Bernadett harmadik helye meglepett, mert emlékezetem szerint liberális nő még ilyen előkelő helyen nem szerepelt. Ugyanakkor a vezető liberális politikus, Gyurcsány Ferenc az utolsó helyre került. Kunhalmi Ágnes is megelőzi a pártának férfi tagjait, de nem szélsőségesen. Ilyen sem fordult még elő a volt állampárt utódai történetében.

Abban sem kételkedtem, hogy Gyurcsány Ferenc a leginkább elutasított magyar politikus, és a három utolsó, Fodor Gábor, Rogán Antal és Gyurcsány Ferenc megdöbbentő.

Fodor Gábor Orbán közeli Fideszesként indult, de éppen az ellenkező irányba váltott, mint Orbán és a Fidesz szinte egésze. Ezért politikai ereje megszűnt.

Rogán Antal maradt a Fidesz egyik tekintélye, de hangosabb volt a kívánatosnál, ezért lett népszerűtlen.

Gyurcsány Ferenc az MSZP elismert vezetője volt, de a liberálisok irányában hagyta el a pártját. Okosabb akart lenni a pártjánál.

Közös jellemzője a három legkevésbé népszerűnek, hogy okosabbak a pártjuk többi vezetőjénél, de nincs politikai érzékük. Nem eléggé alkalmazkodtak a saját pártjuk színvonalához. Nem vagyok szakértője az intelligencia, a szellemi képesség mérésének, de nem lennék meglepve, ha nem ők hárman lennének az ilyen rangsorban ez elsők.

Szerencsére, nagyon korán megtanultam, hogy a szellemi függetlenség és a politikai karrier nem férnek össze.

Ebbe bukott bele a volt állampárt vitathatatlanul legtehetségesebb két vezetője, Pozsgai Imre, és Németh Miklós. Óriási veszteség érte a magyar politikát azzal, hogy pártjukat jobban a magyar politikai centrum felé akarták vinni, mint azok hajlandók voltak. Erre ott hagyták a pártjukat, és hatástalanná váltak.