A kínai csoda a szegény rétegeknek ajándék

Kopátsy Sándor                 PG                   2016 05 31

A kínai csoda a szegény rétegeknek ajándék

A világgazdaság történetének a legnagyobb munkamegosztása a kínai tömegáruk importja. A második világháborút követő Marsall-segély történelmi legenda maradt meg az európai történelemben. Ennél is nagyobb csodával akkor találkoztam, amikor kiszámoltam, hogy Olaszország a dél-olaszok felemelése érdekében hússzor akkora támogatást adott, mint amennyit az ország a Marsall-segéllyel kapott. Jó tíz éve pedig azt becsültem fel, hogy a világ viszonylag szegényebb lakossága évente mintegy 1.000 milliárd dollár segélyt kap a kínai tömegáruk olcsóságán keresztül. Ez évente tíz Marsall-segélynek felel meg.

Azt csak becsülni tudtam, hogy mint jelentett ez az árkedvezmény az importáló országok számára, csak azt írtam le, hogy olyan sokat, hogy egyetlen ország sem döntött arról, hogy ez ellen az olcsó import ellen védekezzen.

Most, hogy az Egyesült Államokban az előválasztási harcban a republikánusok váratlan jelöltje R. Trump meghirdette a kínai import elleni védekezést, a 40 százalékos védővámot, eszembe jutottak a korábbi gondolataim. Ráadásul égre találtam egy adatot arról, hogy 2008-ban az Egyesült Államok lakossága évente 250 milliárd dollárt keresett az olcsó kínai tömegáruk importján. Ez az összeg elsősorban az ország szegényebb harmadának az életét tette jobbá. Az óta a kínai import kétszeresére nőtt, tehát a szegényebb téregeket érő nyereség ma már 500 milliárd dollár.

De én az Egyesült Államoknál sokkal szegényebb országok előnyére figyeltem fel. Kína 2005-ben 50 millió kerékpárt exportált Afrikába. A szegény, a gépkocsi használatra felkészületlen Afrikában ezt hatékonyabb közlekedési feltételnek tartottam, mint az 1 millió új gépkocsit. Arról ugyan nincsenek adataim, mennyi kínai mobiltelefon ment Afrikába, de az is sokkal kevesebb volna, ha a kínaiak nem teszik olcsóvá.

Ezek ellenére még nem találkoztam olyan baloldali közgazdásszal, aki az olcsó kínai tömegáruk elterjedésének szociális előnyét leírta volna.

A sztálinista Szovjetunió eredményeit a két háború között a marxisták általában, a hidegháború idején pedig a bolsevik táborban ezerszer annyian bizonygatták, mint mennyien, ma a nagyságrenddel sikeresebb Kínára hivatkoznak. Pedig a világgazdaság történetének legnagyobb hatású munkamegosztását az jelentette, amikor a távol-keleti, a minőségéhez viszonyítva olcsó munkaerő gyártja le a tömegáruk jelentős hányadát. Arról mostanában ugyan rémisztgetnek, hogy drágul a kínai munkaerő. Nem teszik hozzá, hogy a tömegáruk gyártásához a távol-keleti munkaerő akkor is jobb marad, ha drága lesz. Minél fejlettebb a technika a munkaerő minősége annál fontosabb, az ára pedig annál kevésbé fontos lesz.

Az elképzelhető, hogy a tömegáruk termelését egyre inkább a robotokra bízzák, de a robotok tervezéséhez, legyártásához, de még a felügyeletéhez egyre jobb munkaerőre lesz szükség. Márpedig a távol-keleti munkaerő a legbonyolultabb feladatok elvégzésére is jobb lesz.