A német módszer nem segít a görögökön

Kopátsy Sándor                  PG                  2015 07 17

A német módszer nem segít a görögökön

Németországnak nemcsak az sikerült, hogy a példásan jól szereplő pénzét, a német markát átkeresztelte euróra, és másik 18 országgal közös valuta rangjára emelte. Azt nem gondolták végig, hogy a német pénzügyi fegyelmet hol, milyen eredménnyel lehet működtetni. Elhitték, hogy ami nekik bevált, az sikeres lehet az olyan országokban is, amelyeknek nem volt soha a márkához hasonló stabilitású saját valutájuk.

Az, hogy az euró övezet kudarcot vallott, hamar kiderült. Az euró nemcsak a dollárhoz és a svájci frankhoz, de az angol fonthoz képest is jelentősen romlott. Ez addig még nem zavarta a német közvéleményt, amíg ki nem derült, hogy a négy mediterrán országnak 2.000 milliárd eurónál nagyobb kifizethetetlen adóssága jött létre. Még ebből is csak azt a tizedét akarták rendezni, ami Görögországot terheli. Ezt azért nem lehetetett az asztal alá seperni, mert a görögök olyan kormányt választottak, amelyik az eladósodásáért az EU is felelősnek minősítette, és megtagadta a további megszorításokat.

Erre a fő felelős, és az EU korlátlan ura, Németország toppantott, és Görögország pazarlását tette mindenért felelőssé. Az ugyan tény, hogy Görögország, még a másik három mediterrán országnál is könnyelműbé volt, de nemcsak most, hanem előtte is. Elég lett volna megnézni, hogy mekkora kamat mellett kapott a négy mediterrán ország hitelt a belépésük előtt. Kiderült volna, hogy mindegyiktől sokkal magasabb kamatot követeltek, és csak a kamat magasságában volt különbség. A növekvő sorrend mindig Olaszország, Spanyolország, Portugália és Görögország volt.

Ezek az országok azért léptek be örömmel az euró övezetbe, mert azonnal fele akkora kamattal tudták eladni az államkötvényeiket. Mediterrán módra, azzal nem sokat foglalkoztak, hogyan, miből fogják visszafizetni. Ugyanakkor megszabadultak a megszokott magas inflációtól. A négy mediterrán ország lakossága és politikai elitje jól érezte magát, mások pénzén megszabadultak a pénzromlástól.

A takarékos németek jó ideig tátott szájjal nézték, hogyan nő a könnyelmű népek országainak az államadóssága, hiszen ennek ők voltak a fő haszonélvezői. A német bankok, pénzintézetek, nyugdíjpénztárak szorgalmasan vásároltak a számukra magas kamatozású euró hiteleket. Ezek kamata ugyanis többször magasabb volt, mint amit otthon kaphattak volna. A kamatkülönbség minden 1 százaléka évenként 10 milliárd euró többletnyereséget jelentett a német hitelezőknek. Amit évente szépen nyereségként lekönyvelhettek.

A hitelezők tudták, hogy a mediterrán államok nem jó adósok, azoknak, ha megmarad a nemzeti valutájuk, még magasabb kamatra sem adtak volna hitel, de az euró övezet garanciájában, elsősorban a saját államukban bíztak, az majd behajtja a tartozásokat. A görög válság kezelése egyelőre őket igazolja, mert Németország hallani sem akar a hitelek egy részének elengedéséről, a kamatok csökkentéséről.

A lázongó Görögországot sikerült olyan helyzetbe hozni, hogy egyetlen intézkedés történt, legyenek végre takarékosak, vagyis viselkedjenek úgy, mintha németek volnának. Németország az ostoba hitelező hibájába esett. Nem baj, hogy Görögország a nagyobb takarékosság okán még kisebb teljesítményű lesz, de a hitelek mérséklése felett nem lehet vitatkozni.

Nem véletlenül mondta a lemondott görög pénzügyminiszter, hogy a német makacságnak trillióeurós következményei lesznek, mert a makacskodás csak növeli a végső, és elkerülhetetlen rendezés költségét.

Merkel, a német kancellárasszony mégis makacsul hangoztatja, hogy hitelrendezésről szó sem lehet. Őt még az sem zavarja, hogy Görögország adóságát a következő három évben további 100 milliárd euróval kell növelni. Ő, mint kelet-német megtanulhatta volna, hogyan kezelte a Német Szövetséges Köztáraság a visszatért Kelet-Németországot. Az egyesülés óta a volt kelet-német területek 17 millió lakossága a szolidáris alapokból 1.000 milliárd eurónál többet kapott. Vagyis, ha a négy mediterrán ország adósságát elviselhetővé tennék, akkor kapnának azok négyen annyit, mint Kelet-Németország.

A lemondott görög pénzügyminiszter joggal hasonlította a Görögországnak adott ultimátumot a Versailles-i békediktátumokhoz, szemben a második világháborút követő Marshall-tervhez.

Az ugyan vitathatatlan, hogyha az euró övezetbe lépés felt-ételének szabtak volna ilyen kemény feltételeket. Görögországnak most nem takarékoskodni kell, hanem…

Kiléptetni az övezetből, ennek biztosítani a hitelfeltételeit. El kell engedni az adósság felét, a megmaradót át kell ütemezni, és a kamatait csökkenteni.

Az új görög valutát 30-40 százalékkal leértékelt szinten kell indítani.

Ezek mellett a jelenlegi diktátumot már be lehet vezetni.