Az olimpiák magyar tanulsága

Kopátsy Sándor                 PS                   2016 08 21

Az olimpiák magyar tanulsága

Miért voltunk kezdettől foga jók az olimpiákon?

Most gondolok először arra, mi lehet az oka annak, hogy az olimpiákon kezdettől fogva, jobban szerepeltünk, mint amilyen nagy a lakosságunk, és a társadalmi fejlettségünk. Nagyon leegyszerűsítve azt mondom, azért mert a társadalmunkban sokan voltak a szegény, de büszke urak. Az olimpiai sportok ugyanis az urak sportversenye volt. Az úr pedig minél szegényebb, annál büszkébb.

Az 1936-os berlini olimpia óta, kisvárosi úri gyerekként gyakorló híve, és lelkes követője vagyok versenyspotoknak, különösen az olimpiáknak. Aztán lassan rájöttem, hogy a versenyspot a társadalmak tükre. A társadalmi változások jól nyomon követhetők a versenysportban.

A mai olimpiákat a görög olimpiák szellemének felelevenítését célozzák. Azokról csak annyit tudok, hogy nagyon fontosak voltak a görögök számára, hiszen az időszámításukat az első olimpiájukkal kezdték.

Arról már semmit nem tudunk, hogy kik versenyezhettek az olimpiájukon. Csak valószínűsíteni tudom, hogy csak a szabad emberek, a rabszolgák nem. Tehát nem a nép, hanem az uralkodó osztály tagjaira volt korlátozva. Tehát már a görög olimpiák is a nép számára csak cirkuszok voltak.

A modern olimpia pedig az úriemberek versenyének indult. Kényesen vigyáztak arra, hogy az Olimpiai versenyeken az üzleti érdek és a cirkusz ki legyen zárva.

A két világháború között a fasiszta országok felismerték a sportban rejlő nacionalista érzelmek társadalmi szerepét.

Az 1936-os Berlini Olimpia már a náci fasizmus kirakata lett. Hitler a német faj felsőbbrendűségének a megmutatására használta. A Magyar Olimpiai Bizottság is lelkesen ehhez a felfogáshoz csatlakozott, nemcsak a zsidókat mellőzte, de még a nem magyar nevű sportolókat is névmagyarosításra kényszerítette. Általában a revizionista, nacionalista szellemet támogatta. Ez a fasiszta megközelítési mód azt is jelentette, hogy megszűnik az amatőr versenyspot. A politikai diktatúrák a saját alkalmazásukba vették az eredményes versenyporolókat. Az olimpiai szereplők nem egyének, hanem mind az államuk képviselői lettek, az olimpiai eredmények táblázata az államok közti verseny illusztrációja lett.

A magyar politika is azt diktálta, ha a Nyugat fejlett államaihoz képest, a szegény ország legalább a sportban legyen gazdag. Ez a megközelítési mód azért fogadtuk el, mert a versenysportban jobbak voltunk, mint a lakossági viselkedési kultúrájában és a lakosságunk életszínvonalban. Ennek a társadalmi alapja máig nem tudatosult. A magyar társadalom egyik fő karaktervonása, az államalkotásunk óta, hogy az urak számarányában az elsők, azok átlagos jövedelmében az elmaradottak között voltunk.

A marxista történészek érdeme annak kimutatatása, hogy mi és a lengyelek, nagyon mástársadalom voltunk. Amíg a nyugat-európai feudális társadalmakban a lakosság 1 százaléka volt nemes, azaz a földbirtokos uralkodó osztály tagja, nálunk a magyar etnikumnak 10 százaléka volt nemes. Ezzel szemben ott a lakosság mintegy 6 százaléka, nálunk csak 1 százaléka volt polgár, de a hatod annyi polgár között, a 19. század közepéig, alig volt magyar. Aki ezt az úrfeleslegünket és polgárhiányunkat nem tartja szem előtt, nem érheti meg a történelmünket.

Ez a számarányok, azt jelentették, hogy Franciaországban az egy nemes családra jutó jövedelem hússzorosa volt a magyarnak. A magyar etnikumon belül tízszer annyi nemes urunk volt, de azok átlagos vagyona, jövedelme a francia nemesekének húszada volt.

Magyarországon a két világháború között is még viszonylag sok sportoló úr volt. Ezért sokkal nagyobb sportnemzet lehettünk, mint amilyen nagy a népességünk, és amilyen gazdagok vagyunk.

A háború után a Szovjetunió és tábora, még messzebb ment el az amatőr sport államosításában, és különösen a meg nem engedett doppingszerek használatában.

Ebben mi voltunk az elsők, majd amikor általános lett, a keletnémetek mentek a legmesszebb. Ekkor fogalmaztam meg az aforizmámat. A kenyér és a cirkusz összege állandó. Minél kevesebb jut a lakosságnak, annál több cirkuszban részesülhet. Ebből következett, hogy mi akkor szerepeltünk az olimpiákon, világversenyeken a legjobban, amikor a legnépszerűtlenebb volt a politika. Jelenleg azonban a kormány támogatottsága viszonylag magas, a sportban a rangunk kevéssel csökkent.

Elnézést kérek ezért a bevezetésért, de ez is illusztrálja, mennyire tükröződik a versenysportokban a társadalom karaktere.

A Riói Olimpia értékelése.

Azt, hogy ezt az olimpiát Rióban, Brazíliában rendezték meg, eleve hibás döntésnek tartottam. Azt ugyan, amikor helyszínnek kijelölték, nem lehetett tudni, hogy 2016-an gazdasági és politikai válságban lesz az ország, azt még kevésbé, hogy egy a szúnyogok által terjesztett betegség, amit a szúnyogokon kívül a szexuális élet is terjeszt, elriasztja nem annyira a sportolókat, akik többsége vállalja a kockázatot, de sokkal inkább a külföldi nézőket. Ahhoz mégis eleget lehetett tudni ahhoz, hogy más helyszínt válasszanak. Köztudomású, hogy Brazília a legkorruptabb ország a világon. Most is korrupció vádja alatt van a felfüggesztett államelnök asszony és az előző államfő is.

Ami a magyarok szereplését illeti.

Ismét 8 aranyérmet nyertünk, vagyis annyit, mint legutóbb. A helyezésünk ugyan a 9. helyről a 12.-re változott. A dicsőség mégis megvan.

Engem viszont meglepett, hogy a 8 győzelemből 7-et a nők szereztek. A magyar nők szereplése tehát a valaha elértnél sokkal jobb, a férfiaké pedig sokkal rosszabb lett.

Ez engem különösen bánt, mert a magyar politikai életben fordított arány van. A politikai elitünkben nagyon kevés a nő, annak ellenére, hogy a magyar közvélemény sokkal jobb a politizáló nőkről, mint a férfiakról. Ezen belül a kormánypártban és a Jobbikban senki, a 18 vezető politikus között is csak kettő.

Egyik sérelmem a magyar politikai elit összetételével szemben a nők kiszorultsága.