Ki és miért kapjon családi pótlékot

Kopátsy Sándor                 PS                   2016 06 06

Ki és miért kapjon családi pótlékot

A Népszabadság mai számában Dr. Takácsi Imre Sok a toporzékoló címmel toporzékolt. Szerencséjére nem a saját, hanem a tanítványai véleményére hivatkozik.

„… a diákok szerint az igen magas jövedelemmel rendelkezőknek nem célszerű családi pótlékot folyósítani.”

Ezzel szemben én a jelenkori társadalmak három legnagyobb hibája egyikének azt tartom, hogy a gyermekvállalást a gyermekek száma, és nem a felnevelésük minősége arányában adják. Az egyik legsürgősebb reformnak tartom, hogy az öregkori ellátást, azaz a nyugdíjat a gyermeknevelés eredményéhez igazítsák.

Az ugyan egyre inkább elfogadottá válik, hogy a jelenkor fejlett társadalmai tudásalapúak, de a gyakorlatban ennek az ellenkezőjét támogatjuk. A gyermekvállalás támogatása a felnevelés várható eredményével fordított. Nem a minőségüket, hanem a számukat maximalizáljuk. A gyermeknevelés várható minősége ugyan elsősorban a családi környezettől, a szülők jövedelmétől és iskolázottságától függ, de a családi pótlék a tényleges nevelési költségekkel fordítottan arányos. Ez elsősorban az anyákra vonatkozik. A nagy jövedelmű és diplomás anyák mind a szakmájuk, mint a jövedelmük várható hozamából sokat vesztenek azzal, hogy gyermeket vállalnak. Ezért aztán a diplomás anyák, a legjobb potenciális nevelők minden társadalomban az átlagosnál is sokkal kevesebb gyermeket vállalnak. Néhány országban tudtam megnézni, a diplomás anyák termékenységét, és mindegyikben ez a mutató 1.5 alatt van. Vagyis minél gazdagabb a társadalom annál nagyobb áldozatot vállalnak azzal, hogy gyermeket nevelnek. Abban ugyan nem kételkedem, hogy ezek gyermeknevelése az átlagosnál sokkal eredményesebb, de ezt egyetlen társadalom sem mutatja ki.

Mivel a társadalmak jövője lényegében a következő nemzedék teljesítménye, ezt kellene elsősorban ösztönözni. Azt, hogy nincs olyan társadalom, ami ezt tenné, mutatja a tény. Minden társadalomban a gyermekvállalás fordítottan arányos a társadalom érekével. Évek óta mondom és írom az első kívánságom. „Ha a családok felső harmadában annyi gyermek születne, mint az alsóban, és az alsóban annyi, mint a felsőben, ötven év múlva ugyanennyi születés teljesítménye háromszor akkora lenne, mint a jelenlegi gyermekvállalási struktúra mellett.”

Azt ugyan nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a sikeres gyermeknevelésnél nincs nagyobb társadalmi ajándék, mégis olyan gyermekvállalási támogatást működtetünk, ami a társadalmi érdekkel ellentétes.

Amíg az öregkori ellátás a munkajövedelem nagyságával arányos, a gyermekvállalás kontraszelekciós lesz. A jelenlegi nyugdíjrendszer ugyan megfelelt a tőkésosztály érdekének, hiszen a munkások jövedelmének arányában fizetett nyugdíjalapot a tőkésekre bíztuk. Ez megfelelt a tőkések érdekének, különösen akkor, amikor a magán nyugdíjpénztárak formájában, jó pénzért ezek kezelését is rájuk bíztuk.

A jelenlegi gyermekvállalás támogatási rendszer, a családi pótlék, és a bérjövedelemmel arányos nyugdíjrendszer csak azért maradhat életben, mert nem hozzuk nyilvánosságra a működtetéséből fakadó társadalmi kárt.