Nagy Britannia olimpiai sikere

Kopátsy Sándor                 PS                   2016 08 27

Nagy Britannia olimpiai sikere

Számomra a Riói Olimpia két meglepetést hozott. Egyrészt végre kemény fellépés történt a doppingozó Oroszországgal szemben, másrészt Nagy Britannia olimpiai nagyhatalom lett.

A doppingszerek használatának visszaszorítása a nacionalizmust fogja visszaszorítani. A doppingolás ugyanis sporteredményeket ad azoknak az országoknak is, amelyek sportja messze megelőzi a társadalmi és gazdasági színvonalukat, és azokat a sportokat emeli érdemei fölé, amelyekben nem az ügyesség, nem a tehetség, hanem a doppingolás állami támogatással folyik.

Jellemző módon a legtöbb doppinggal lebukott országok sorrendjét Oroszország, Törökország és India vezeti. Mindháromra jellemző a társadalmi fejlettségüknél nagyobb sportsiker.

A következetesebb fellépés a doppingolás ellen örvendetes volt, de nem meglepő.

Meglepett, hogy Nagy Britannia az éremtáblázaton nemcsak a második helyen végzett, de az érmei többségét olyan sportokban szerezték, amiknek a piaci értéke magas volt.

Kerestem az okát. Talán megtaláltam.

Amikor 2008-ban Nagy Britannia megkapta a 2012-es olimpia rendezési jogát, azonnal hozzáfogtak a rendező országnak illő, kielégítő szereplés megalapozásához. Tudták, hogy ehhez elsősorban pénz kell. Törvénybe iktatták, hogy az olimpiai sportok anyagi támogatása a sportfogadás pénzbevételiből történjen. Márpedig a sportfogadás az angolszász országokban az egyik karakterisztikus ágazat. Nagy ebben nemcsak a bevételük, de a tapasztalatuk is. Tehát az anyagi feltételek megteremtését vállalkozásra bízták. Méghozzá arra, amelyik a sportok piaci értékéből szerzi a nyereségét. Számára a győzelemnél fontosabb a piaci érték. Természetesen a kettő összefügg. Ha egy sportban nincsenek eredmények, a közvélemény nem értékeli nagyra. Viszont, ha a közvélemény kedvel egy sportágat, abban megnő a fogadási forgalom, ezzel a piaci érték, a sportolók egyre jobb megfizetése. Ez pedig egyre magasabb teljesítményre vezet.

Nagy Britanniában nemzeti sport a labdarúgás, a golf, a tenisz és az evezés. A labdarúgásban ugyan régen lejárt a világelsőség ideje, de a csapatok közti versengés még mindig ott a legnagyobb. A golfnak, a tenisznek és az egezésnek gazdag a belső piaca. Nagy Britannia az elsők között van abban, hogy a gazdagok is sportolnak.

A szertorna már a londoni olimpián a világ élvonalába emelkedett, és ott is maradt.

Ha volna olyan nekem tetsző táblázat, hogy melyik országnak mennyit értek az érmei összesen, és mennyi az átlaguk, nem lepne meg, hogy Nagy Britannia ebben az első lenne.

2012 előtt az eszembe sem jutott volna, hogy Nagy Britannia újra, sportnagyhatalom lehet, most meg az látom, hogy az lett. Az oka is egyértelmű. Kezdetben azért volt az első, mert az olimpiai sortokat az úriemberek űzték. Ezekből pedig a legtöbben ebben az országban voltak. Ma azért került újra az élre, mert másoknál jobban a piacra bízta a sport támogatását.

Varázslatosan az történik, a mi az 50-es években elkezdődött az európai marxizmusban, hogy maradhat a politikai diktatúra, de a gazdaságot a piacra kell bízni. Ez azonban Európában megbukott, vele az európai marxisták is. Negyven évvel később ez történt meg Kínában, és ott a marxizmus a világgazdaság legnagyobb sikerét hozza.

Nagyon leegyszerűsítve, ahol nem piacosították a marxizmus gazdaságirányítását, ott megbukott, ahol ezt megtették páratlan fölénybe került a hasonló szintű demokráciákkal szemben.

Most annak az ideje jött el, hogy piacosítani kell az államilag irányított sportot, ahol ebben az élen járnak, s sportjuk is sikeres lesz.

Ezt tanultam abból, hogy Nagy Britannia Rióban i az olimpián meglepő sikert aratott.