A Kárpát Medence adottsága

Kopátsy Sándor                 PH                   2016 10 01

A Kárpát Medence adottsága

A magyar történelem számos félreértése abból fakad, hogy figyelmen kívül hagyjuk a Kárpát Medence adottságait. Nemcsak figyelmen kívül hagyjuk, hanem ideálisnak tekintjük.

Az ugyan igaz, hogy a legjobb történelmi időpontban hagytuk ott Kelet-Európát, de Nyugat-Európának azon a helyén álltunk meg, ami a lehető legmesszebb volt az Atlanti Óceánhoz.

A legjobbkor jöttünk.

A magyar történészek máig sem keresik az okát annak, hogy miért vallott kudarcot a hunok és az avarok honfoglalása, és miért volt sikeres a mienk. Pedig egyértelmű a válasz. Ők még a sötét középkorban jöttek, amikor még kisebb jövedelmet biztosított a szántóföldi földművelés, mint a pásztorkodás. Mi akkor érkeztünk, amikor már a Kárpát Medencében is megjelent a hármas vetésforgó, a fagyos telet átélő búza és árpa, a talajfogató eke. Ezzel a szántóvetés lett a jobb megélhetést biztosító mezőgazdaság. A hunoknak és az avaroknak még eszükbe sem jutott, hogy földművesek legyenek. Ezt a tényt ugyan László Gyula felismerte, azért beszélt kettős honfoglalásról, mert szerinte már az avarokkal is jöttek magyarok és ezek az avar állam szétesése után, a honfoglalásunk idején már földművesek voltak. Nemcsak ők, de az itt élő szlávok is.

László Gyula felismerésének azonban az a lényege, hogy a magyarságnak a földművelésre történő áttérése nem fentről irányított, hanem a lakosság érdekétől vezetett volt. Tehát mi azért építettünk feudális földművelő társadalmat, mert az történt spontán, velünk párhuzamosan egész Európában.

Sajnos, a magyar történészek alig foglalkoznak azzal, hogyan alakult át a honfoglaló törzsi felépítésű pásztortársadalmunk a kiscsaládos jobbágytartó földesurak társadalmává. Ugyanis az alapvető társadalmi változás nem a kereszténység felvétele, hanem egy egészen más társadalom felépítése volt. Az, szinte természetes folyamat volt, hogy a pogány pásztor földműves lett, áttárt a földművesek vallására, a kereszténységre.

Első királyunk társadalom átalakító munkájáról említést sem tesznek a magyar történészek. A nagy feladat, hogy a pásztortársadalom uralkodó osztályát, a törzsi katonai vezetőket lecserélje, és kiscsaládos jobbágyokat tartó földbirtokosokra cserélje fel. Erről a bonyolult feladatról csak annyit tudunk, hogy a megyék ispánjait a király nevezte ki. Arról már semmit nem tudunk, hogyan lettek a kinevezett tisztviselőkből a vagyonukat öröklő földbirtokosok.

Pedig nem az államalapítás volt a lényeg, hiszen a honfoglaló pásztortársadalom is állam volt. A pásztor társadalomnak a kiscsaládos feudális jobbágytársadalommá való átalakítása volt a történelmi tett. Erről pedig történelmünk szinte semmit nem mond.

Ezzel szemben túlhangsúlyozza azt, hogy a királyi koronát nem a német-római császártól, hanem a pápától kérte, és kapta a magyar király. A lényeg azonban az volt, hogy a magyar királyság olyan társadalommá alakult át, amilyen feudális társadalom a Német-Római Császárság volt.

Az új magyar feudális társadalom másik karakterisztikus jellemzője, hogy nem nagycsaládos, hanem kiscsaládos lett. Erről a döntésről sem találtam nyomot, pedig ezen múlt az, hogy a rövidesen bekövetkező egyházszakadás során Nyugat-Európa oldalán maradtunk. Amíg a kiscsaládos Nyugat-Európa a következő ezer évben egyre inkább az élre került, a nagycsaládos ortodox keresztény Kelet-Európa pedig egyre jobban lemaradt. Ennek az ad különös jelentőséget, hogy a Kárpát Medence földrajzilag inkább a Balkán, az ortodox, nagycsaládos kereszténység felé nyitott. A Duna, az egyetlen fontos vízi út ugyanis nyugatra járhatatlan, csak keletre járható.

Magyarország vasút és a gőzhajózás előtti történelme csak akkor érthető, hogy a legfontosabb termékünket, a gabonát nem lehetett nyugatra szállítani. Közel ezer éven keresztül a gazdag nyugat-európai piacra csak a nemesfémek és a lábán elhajtható áru juthatott el.

A Kárpát Medence földrajzilag ideális egység lehetett volna a politikai állam számára. Nem ismerek egységesebb vízrajzi és domborzati viszonyokat a Kárpát Medencénél. Annak, hogy Magyarország ezer év után etnikai elemeire hullott szét, egyetlen magyarázata van, nem voltunk képesek etnikailag kitölteni. Ezt a hiányt csak akkor tudtuk volna kitölteni, ha az itt élő népek közös országává válunk. Sajnos erre alkalmatlanok vagyunk. Ezért aztán végül még az álalunk lakott térségnél is kisebb lett az országunk. Ezt pedig még szegényebbé tettük azzal, hogy a két nálunk értékesebb etnikumunk nagy többségét kipusztítottuk, kiüldöztük.