A listás szavazatok kártékonyak

Kopátsy Sándor                 PP                   2016 11 12

A listás szavazatok kártékonyak

Ezt már az Antall-Tölgyessy Paktum idején felismerem. Ez ugyanis a kispártok számára jelent kártékony előnyt, azokat juttatja indokolt előnyhöz. E paktum alapján egy pártnak meg kellett szerezni a körzetek 98 százalékát ahhoz, hogy kétharmados törvényt tudjon módosítani. Akkor azt hittem, hogy évszázadokig fenn fog maradni az ekkor meghozott választási törvény, mert évszázadokig nem lesz egetlen pártank sem kétharmados többsége. Olyan koalíció ugyan lehetséges, aminek kétharmados többsége van, de az csak úgy jöhet létre, ha a koalíció alapja, hogy a választási törvény fennmarat. Ezt már a második választás is bizonyította. Hiába nyerte meg a Horn Gyula a körzetek négyötödét, a kétharmadhoz szüksége volt az SZDSZ szövetségére. Az pedig hallani sem akart a listás szavaztok csökkentéséről, hiszen a képviselői négyötödét a listásnak köszönhette.

Meg is lett a koalíció következménye. A farka csóválta a kutyát gyakorlat nem tetszett a közvéleménynek, megbuktatták a baloldali pártot.

A harmadik választáson a legtöbb körzetet már a közép-jobb párttá átalakult Fidesz nyerte. Ha nem lettek volna listás képviselők Orbán jelentős abszolút többséggel kormányozhatott volna. De kénytelen volt a romantikus kisgazda Torgyánnal szövetkezni. Ez a koalíció is megbukott. Jöttek az újabb koalíciók, a listának köszönhetően ránk szakadt a magyar választók nem többsége számára túlzott liberalizmus. Ettől aztán úgy megundorodtak a választók, hogy 2010-ben a körzetek 99 százalékát a Fidesz seperte be. Megtörtént, amit én évszázados távlatban sem tudtam elképzelni. Mentségemre mondom, hogy az óta sem találtam másik példát arra, hogy egy több pártos demokráciában nem 99, de 90 százalékos győzelemre sem. A Fidesz megszerezte a kétharmadot, és lehetősége volt arra, hogy felszámolja a listás szavazatok szerzési lehetőségét. Sajnos Orbán Viktor ezt a soha vissza nem térő alkalmat elhalasztotta. Csökkentette ugyan a listás szavazatok arányát, de csak annyira, hogy már az is elég lett az egy párti kormány alakíthatóságot, ha a megnövekedett számú körzetek 90 százalékát egy párt nyeri meg. (Csak megjegyzem, hogy a Fidesz KDNP koalíciót egy pártnak tekintem. Ez Orbán hatalmas politikai érdeme.)

A körzetek 90 százalékának megnyerése is ingatagnak bizonyult, egyetlen pótválasztás elég volt a kétharmad elvesztéséhez. Itt meg azt jegyzem meg, hogy az egyharmados ellenzék a Fidesz két oldalán van, tehát alig lehet elképzelni a két oldal összefogását. Ez a nehéz elképzelés éppen most valósult meg, amikor a befogadást korlátozó alkotmánymódosítás két szavazattal megbukott. Orbán Viktor tehát 2010-ben elhibázta a Fidesz örökös kétharmadát biztosító lehetőséget, azt, hogy csak az lehet törvényhozó, akit a körzetében megválasztottak.

Sajnos, a liberálisok hatására a kontinensen általános a listás szavaztok alkalmazása. A mediterrán országokban azonban terjed ennek nemcsak a leépítése, hanem inkább az ellenkező irányban mennek, hogy csak a legerősebb párt, vagy a legerősebb kettő kaphasson listás helyet. Én is ezt tartom a legjobb megoldásnak. Az ország érdeke, hogy a választási eredmény alapján egy ciklusra garanciát kap a legerősebb párt arra, hogy önállóan kormányozhat.

Azt ugyan nem állítom, hogy a két pártnál több biztosan ártalmas, de azt igen, hogy a több párt esetében is egy ciklusra biztos legyen a győztes önálló kormányzása. Az Egyesült Államokban a választási rendszer előnye, hogy csak két pártnak lehet esélye arra, hogy az elnökségért versenyezhessen. A győztes pedig biztos lehet abban, hogy a cikluson belül hatalmon marad.

Az, hogy miért ragaszkodnak a pártok vezetői a listás szavazatokhoz, érthető, mert azokat nem a választók, hanem a pártvezetők választják. Végül azonban ráfizetnek, mert a pártjuk gyengül.

Ha Orbán 2010-ben listák nélküli szavazati rendszert vezetett volna be, akkor nem érhette volna kudarc, mivel 90 százalékos parlamenti többsége lenne.