Kopátsy Sándor                 EE                   2016 12 14

A két zsidó megváltó

A 95.-ik évem végén, egy Marxról irt tanulmányom közben írtam le egy mondatot: Marx német zsidóként nevelkedett, de aztán Nagy Britanniába települt, és ott világmegváltást vállaló Messiás feladatára vállalkozott. Ezen a ténymegállapításon aztán felakadtam. Egyértelművé vált, hogy a keresztény Nyugat első megváltója, Krisztus is zsidó volt. Elállt a lélegezetem.

Diákkorom óta izgatott a tudásvágynak eredendő bűnként kezelése. Csak öreg koromban értettem meg a társadalmi indokát, hogy a termelő munkára épült társadalmakban az elsődleges problémát a lakosság túlnépesedése jelentette és jelenti ma is. Ez ellen minden társadalom csak a halálozás fokozásával és a tudásvágy elnyomásával védekezhetett.

A kívánatos mértékű, elviselhetetlen túlnépesedést fékező halálozást csak a nyomor fokozásával és az erőszakos emberöléssel lehetett lefékezni. Ezért lett minden termelésből élő társadalom jellemzője a halálozás fokozása, a többség nyomorban tartása és az embert, vagyont pusztító háborúzás. Ezt az ember természetes értékrendje csak akkor fogadhatta el, ha a tudásvágyat eredendő bőnként üldözi nemcsak a társadalom, de a vallása is. Ez ugyan még a társadalomtudományokban sem tudatosult, pedig az elmúlt hatezer évben ez jellemzett minden osztálytársadalmat. A babiloni fogságban lévő zsidóság azonban ösztönösen felismerte, természetesnek minősítette nemcsak a többség nyomorát és egymásközti háborúzást, de még a tudásvágy üldözését is.

Azt már korábban felismertem, hogy a biblia az emberteremtését nem a homo sapiens megjelenéséhez, hanem a munkából való megélés idejéhez, vagyis a termeléséből élő ember megjelenéséhez teszi. Vagyis nem 150 ezer évre, hanem csak az önözéses gabonatermelés és a pásztorkodás megjelenésének idejére. Ezt bizonyítja időszámításuk is, ma az 5.777.-ik évet írják. Csak ettől kezdve lett a társadalmak egyik elsődleges feladata a tudásvágy üldözése.

Azt azonban nem értettem meg, hogy miért volt a zsidók vallása számára a legnagyobb cél, a megváltás, a Messiás eljövetelének várása. Maga a megváltás sem történt meg a zsidók számára, és sehol nem valósult meg a jelkor előtt a tudásvágy üldözése alóli felmentés eljövetele. A keresztény egyházaik számára Krisztus ugyan Megváltó volt, e tettet hangoztatják, de a megváltás tényleges eredményét máig nem fogalmazták meg. A tudásvágy üldözése ugyanis minden társadalom jellemzője maradt. Még az sem tudatosult, hogy a zsidó Krisztust az izraeliták, vagyis a kiválasztott nép a magáénak tekintse.

Krisztus szinte csak a Nyugat számára lett a vallásalapító Megváltó. Más kultúrákban, az arab világban is lettek keresztények, de csak kisebbségben maradtak, a többség megváltója a vallásalapító Mohamed lett. A 2.500 éve várta és várja a megváltót váró zsidóság. Annak ellenére, hogy a Nyugtra vándorolt zsidóság a 19. század második felében a világ legfejlettebb etnikuma lett. Ez sem hozott a számukra megváltást, sőt ez Európában hisztérikus antiszemitizmust szült, és az európai zsidók többségnek elpusztításával járt. Ennek ellenére végre az őshazájukban saját államuk is lett, a számukra mégsem történt megváltás.

A keresztény egyházakban egyértelmű a Messiás, Krisztus eljövetele, a megváltás. Abba a keresztények sem merültek bele, hogy hogyan lettek a keresztények megváltva az eredendő bűntől, a tudásvágy bűnként való kezelésétől. Mert történelme során a tudásvágyat a kereszténység is üldözte, a dogmák kritikátlan elfogadását megkövetelte. Ha nem minden keresztény egyház azonos mértékben, de ezt teszi még ma is.

Krisztus tanításában említést sem tesz arról, hogy mit hozott el isten fiaként az ember ösztönös tudásvágya felszabadulása érdekében. Nem is mondhatott semmit, mert nemcsak korában, de egészen a jelenkorig minden társadalom túlnépesedő volt, ebből fakadóan a tudásvágy társadalomellenes maradt.

A 19. században Nyugat-Európában jutott el a társadalmi fejlődés, hogy lehetővé válhasson az eredendő bűntől történő megváltás. Ezt is egy zsidó, Marx Károly vállalta. Azt hitte, hogy minden társadalmi baj oka a tőkésosztály uralma, ha a munkásosztály venné át a politikai hatalmat, megszűnnének a társadalmi deformációk. Társadalom megváltó buzgalma elnyomta benne a társadalomtudóst, vallásalapító lett. Az általa alapított marxista vallás Európa történetében jelentős szerepet játszott. Tagadhatatlan, hogy szinte semmi sem úgy alakult Európában, ahogyan Marx elképzelte, de az európai társadalmak átalakulásában a marxista vallásnak fontos szerepe volt.

A tudásvágy mindaddig társadalmi bűn, amíg túlnépesedés van.

Mivel egészen a 20. század derekáig minden társadalom túlnépesedő volt, minden társadalomban a tudásvágyat üldözni kellett. A tudásvágy üldözése alól csak azok a társadalmak szabadulhattak meg, ahol megszűnt a túlnépesedés. Ilyenek csak a már nem túlnépesedő és puritán erkölcsű államok lettek a 20. század második felében. Ezek a protestáns népek államai Nyugat-Európában, a Távol-Keleten Japán, majd gyorsan utánuk a Négy Kis Tigris.

Kiderült, hogy a tudásvágy üldözése alól csak a már gazdag, polgárosult, puritán erkölcsű, a létszámát lassan változtató népek államai szabadulhattak meg. Ezek a feltételek csak a 20. század második felében a protestáns Nyugaton és a már gazdag Távol-Keleten jöttek létre. Ezzel ma már az emberiség ötöde él olyan társadalmakban, amelyekben a tudásvágy nem bűn, hanem erény. Az eredendő bűntől nem a Messiás, hanem a tudományos és technikai forradalom váltotta meg az emberiség ötödét. A változás létrejöttét, személyhez kötni csak Marxszal lehet. Ő ugyan nem látott előre semmit, sőt a víziója hamis volt. Fogalma sem volt ahhoz, hogy az általa megjósolt társadalmi változás miért, mit, és hol vált ki, de a forradalmiságára támaszkodó kínai kommunisták valósították meg, rá hivatkozva a fajunk történelmének legnagyobb forradalmát.

Nemcsak Krisztus, de Marx idejében még nem volt lehetőség látni, milyen társadalom alakul ki a tudományos és technikai forradalom alépítményén. Ezért aztán a két zsidó megváltó sem mondhatott semmit, arról, mik lesznek a megváltás következményei.

Amit a kínai kommunisták 1990 óta tesznek, Marx számára fel sem merülhetett, de marxistáként tették, amit még egy szegény túlnépesedő társadalomnak tenni kell, aminek aztán lélegzetelállító lett az eredménye. Azt pedig, ha nagyon közvetett úton is, de a marxista vallás alapítójának köszönhetik.

A Kínai reformnak köszönhetően a jelenkori emberiségnek már kétötöde élvezheti a megváltást, hiszen ezekben az érvényesülés, az evilági boldogulás a tudásvágyunk szolgálatán múlik.

A Nyugat puritán kereszténysége, a protestáns sem azt vezette be, amit Krisztus elképelt, Kínában sem Marx elképzelési valósultak meg, de ha a Nyugat a kereszténységnek köszönheti felemelkedését, Kína a marxizmusnak, vagyis két zseniális zsidó embernek.