Felmelegedés III.

Kopátsy Sándor                PK                    2016 11 19

Felmelegedés III.

Most sorra kerülnek elém a felmelegedéssel riasztgató anyagok. Ma egy hetilapban olvasok egy írást a mezgazdaság üvegházhatásáról. Ezt az írást is a közös hiba jellemzi, hogy nem is érinti, hogy a közölt mutatók hogyan néznek ki, az egy lakosra vetítve. Tehát fel sem veti, hogy az üvegházhatás alakulását mennyiben befolyásolja a tény, hogy sokan vagyunk, és gyorsan szaporodunk.

Közli például az emberi civilizáció ökolábnyomát, ami 1961 és 1999 között a természet megújuló képességének 70 százalékáról 120 százalékára ugrott. Ez a két adat számomra arra jó, hogy megállapítsam, ebből a szempontból az emberiség létszáma mintegy 20 százalékkal haladja meg az eltarthatóság optimumát, vagyis mintegy 1.5 milliárddal többen vagyunk ahhoz képest, ami a jelenlegi életvitelünknél optimális volna. Vagyis vagy racionálisabban kellene élni, vagy ennyivel kevesebben.

Érdeklődéssel olvastam, hogy melyik élelmünk kilójának mennyi a vízigénye, ahogy írja a vízlábnyoma.

Engem azonban évtizedek óta az érdekelne, hogy a mintegy 4 Celsius fokkal magasabb átlaghőmérséklet mellett mennyivel több lenne a szárazföldre lehullott és a talajokban hasznosítható víz. A sok felmelegedéssel riogató tudós egyike sem számította ki, hogy milyen átlagos hőmérséklet mellett hol, mekkora lesz a csapadék. Arról sem találtam adatot, hogy hol, mennyi lehetett a jégkorszak alatt.

Kevesen figyeltek fel arra, hogy az Északi Sarkköri tundrán, kisebb a csapadék, mint Észak-Afrikában, de az előbbi térségben a mocsarak jellemzők, az utóbbiban pedig a sivatag. El tudom képzelni, hogy négy fokkal melegebb átlaghőmérséklet esetén kétszer nagyobb lesz a csapadék, de nagyobb lesz a párolgás is. A vízgazdálkodóknak lenne a feladatuk, hogy ezeket az adatokat a közvélemény felé közölni.

Az idézett táplálékok egy kilójára jutó vízigény sem sokat mond, mert az emészthető kalóriára kellene vetíteni. Ebben pedig legalább akkora különbségek vannak, mint a kilójára vetített vízigényben, de ennek nincs semmi értelme.

Ugyanebben az újságban egy másik rövidke írás címe:

A klímaváltozás áldozatává válhat a kávé.

Azt állítja, hogy egy sor kávéfajta máris veszélyben van. Nem vagyok kávészakértő, de mivel alacsony a vérnyomásom, naponta megiszok két pohárkával. A minőségét nem tudom megítélni, de jól esik. A kávéról annyit tudok, hogy sok száz fajtája van, Abesszíniában szinte minden zárt völgyben más fajta él. Ez azért fordulhatott elő, mert a beporzásai nem hagyták el a viszonylag izolált völgyet.

Mivel a szőlőhöz kicsit jobban értek, el tudom képzelni, hogy ezek közül is lesz néhány olyan északi faj, amelyik jól fogja érezni magát északabbra, de kihalni nem fog, sőt 4 fokkal melegebb klímában többet fog teremni. A sok száz kávéfajból is lesznek viszonylag nyertesek és vesztesek is. De ahogy a borívók nagy többségének nem a bor minősége, hanem az alkoholja a fontos, a kávézók többsége sem esik kétségbe, ha más ízű kávéra kényszerül.

Azon sokkal inkább botránkozok, hogy a tudósok csak rémisztgetnek, az nem jut az eszükbe, hogy a melegebb klímában nemcsak a bor terem többet, hanem a kávé is.