2016. december 20., kedd

Jók az úszók, gyengék a matematikusok

Kopátsy Sándor                 PO                   2016 12 20

Jók az úszók, gyengék a matematikusok

Életemben még nem találkoztam hasonló témaismétlődéssel, mint ma. Két éve új mániám van. A művészek és a sportolók képzését szeretném bevezetni az oktatás egészébe. Elgondolkodtam azon, hogy miért állunk e két ágazatban az oktatás világszínvonalának élvonalában, és miért csúszunk egyre hátrább az oktatás minden másik területén.
Történészként rádöbbentem, hogy ez amióta osztálytársadalomban élünk, mindig így volt. Az osztálytársadalmakban csak a művészetekben és a sportokban volt a minőséget ösztönző verseny, minden más területen nem a képesség, hanem a dogmák vitathatatlansága volt az oktatás célja. Ezért volt minden osztálytársadalomban eredendő bűn a tudásvágy, vagyis a dogmák feletti kételkedés. Ebben először a tudományos és technikai forradalom és a túlnépesedés megszűnése hozott a 20. században változást. Kiderült, hogy a jómódban élő és tanult ember nem akar szaporodni. Az azonban, hogy a szexuális élet ne hozzon túlnépesedést, arra volt szükség, a fogamzásmentes szexuális élet legyen megoldható. Ezek a feltételek csak a 20. század második felében, és ekkor is csak a puritán erkölcsű társadalmakban jöttek létre. Ennek köszönhetően, a puritán népek társadalmaiban az ezredfordulóra leállt a túlnépesedési nyomás, létre jöhettek az osztálynélküli társadalmak.
Amit Marx erőszakkal, forradalommal akart megvalósítani, az spontán megvalósult a már gazdag puritán társadalmakban. Az új társadalom elsődleges feladatává vált a minél jobb munkaerő termelése, az eredendő bűn átalakult az elsődleges társadalmi feladattá. Már nemcsak a művészetekben és sportokban lett társadalmi érdek a lépességek maximális kifejlesztése, hanem minden szakmában is.
A jelenkori fejlett társadalomban már minden szakmában a képességek maximumára lett igény. Tekintettel arra, hogy a munkaerőnek csupán néhány százaléka elég a társadalom művészei és sportolói számára. Ez a két szakma ugyan csak a legjobbakat fizeti meg magasan, és a nagy többség jövedelme nagyon alacsony, sokan amatőrök maradnak.
Magyarország, a lakosság számára vetítve, művészetekben és sportokban a világ élvonalába tartozik. Ezzel szemben a gazdaság terén nagyobb az élvonaltól mért lemaradásunk, mint száz éve volt. Ez szinte általános jelenségnek mondható. A diktatúrák, a jövedelmükhöz képest, mindig viszonylag jobban álltak a cirkuszban, mint a gazdaságban. Így volt ez a fasiszta és marxista diktatúrákban is.
Ezért volt már korai jelmondatom: A kenyér és a cirkusz összege állandó.
Magyarország jelenleg az úszásban nagyhatalom. Igaz, az érmek felét egyetlen csodaúszó hogy szerzi, de az egész ország büszkének érzi magát. Büszkébbek vagyunk a kajakozókra, mint a tudomány és a gazdaság nagyjaira. ebben az sem zavar, hogy a gazdag országok szinte ott sincsenek a kajakversenyeken.
Most ezért olvastam örömmel, hogy az Egyesült Államokban is úgy látják, eltévedtek a sport és a gazdaság igénye között. A The Economist karácsonyi mellékletében is erről panaszkodnak. Az írás alcíme: Jobban állunk az úszás, mint a matematika oktatásában.
Az Olimpián az Egyesült az éremtáblán az első volt. Az ENSZ tagállamai között a társadalmi fejlettség rangsorában csak a 10. előtte van hát kis skandináv európai ország és a három másik óceánokon túli, volt angolgyarmat. De nemcsak a spotokban bajnok, hanem a Nobel díjasok, vagy az atomfegyverek számával és a hadserege is erősebb, mint a világ összes fejlett országáé.

A matematikai oktatásban azonban a 34 fejlett ország között 27. helyen van. De önbizalomban nincs hiány. Jó példát hoz fel. Az Egyesült Államok diákjai azt hiszik, hogy matematikában jók, de csak a 27. helyen vannak, ezzel szemen a dél-koreai diákok elégedetlenek a matematikai tudásukkal, de a rangsorban a másodikak. Ebben a tárgyban minden európai fejlett ország, de még Lengyelország és még a nagyon szegény Kína is jóval előttük áll.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése