Kovács Imre

Kopátsy Sándor                  PP                  2016 12 20

Kovács Imre

Tegnap írtam egy rövid értékelést Csikós Nagy Béláról, amiben az érdemét abban láttam, hogy minden rendszerben hajlandó volt szerepet vállalni. Nagyon kevesen voltak ilyenek. A legjobbak nagy többsége nem volt hajlandó a megalkuvásra. Ebben a példaképem Kovács Imre volt, nem ismertem tehetségesebb politikust, ezért tudtam, hogy mit vesztettünk vele. Tavasszal az új egyenlítő közölte Tóth Pál Péter róla gondos megemlékezést, Arra, akkor akartam leírni a véleményem. Most, hogy Csikós Nagy Béla rugalmasságát méltattam, közben Kovács Imrére gondoltam, mert ő ebben a kérdésben az ellenpéldám. Most úgy érzem, hogy le kell írnom róla is a véleményem.

Az új egyenlítő Szeredi Pál jóvoltából már többször foglalkozott Kovács Imrével. a megemlékezésekből két fontos tény kimaradt.

A Nemzeti Parasztpártban Erdei Ferenc és Kovács Imre között ellentét volt, mindkettőjüknek megvolt a tábora. Erdei a szükséges kompromisszumok mestere volt, Kovács pedig a meg nem alkuvó volt. Tegyük hozzá, hogy Kovács Imrét nem lehetett nem szeretni. Megnyerő személyisége az ellenállási mozgalomban is aranyat ért. Az arisztokratákkal, a főpapokkal ugyan úgy megtalálta hangot, mint a zsellérekkel. Lenyűgözte a környezetét. Érzelmileg ő volt közelebb hozzám. Aztán a tények sora győzött meg arról, hogy mindig Erdeinek lett igaza.

Kovács Imre és néhány fiatal híve Rákosi tudtával, Rajktól kapott maga és néhány társa számára Franciaországba útlevelet. Én is kaptam volna. Én akkor már jórészt Kovács Imrétől is tudtam, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizottságban a szovjet képviselővel a nyugatiak mindig mindenben egyetértenek. Azt csak később tudtam meg, hogy a hidegháború az Egyesült Államok érdekét is szolgálja. De az is közrejátszott, hogy Franciaországba szólt az útlevél, és nem tudtam franciául.

E két körülmény ismerete nélkül nehéz megérteni Kovács Imre döntését. Az majdnem biztos, hogy Rákosi és Rajk sokkal inkább látták Erdeit, mint Kovácsot a Nemzeti Parasztpárt főtitkáraként. Ez is befolyásolhatta a külföldre történő menekülése melletti döntését.

Abban azonban biztos vagyok, hogy Kovács Imre utólag megbánta döntését, amikor azt látta, hogy az Egyesült Államokban fel sem merült a Jaltai Egyezmény megváltoztatása. Ez csak akkor merült fel, amikor a Szovjetunió előbb Kubába telepített rakétákat, majd lerohanta Afganisztánt, azaz a Közel-Keleten is befolyást akart szerezni. Kovács Imre csak az Egyesült Államokban mérhette fel, hogy milyen tartós lesz a szovjet megszállás. Ha tudja, hogy a szovjet megszállásnak csak 1990-ben lesz vége, aligha választja a kitelepülést.

Kovács Imre aztán onnan láthatta, hogy Nagy Imre kinevezését Moszkvában döntötték el, és megindulhatott volna a gazdasági mechanizmus reformja. A magyar mezőgazdaságba ömlött a pénz, és megindult a virágzása. 

Kovács Imrének az 56-os forradalom volt a kijózanító, amikor azt kellett látnia, hogy a Szuezi Válságban az Egyesült Államoknak a Szovjetunióval azonos a véleménye Nagy Britanniával, Franciaországgal és Izraellel szemben. A forradalmat eltipró szovjet csapatok bevonulását pedig nem minősítették agressziónak.

Azt nem tudom megítélni, hogyan látta november 2.-án a több párti demokrata kormány realitását. Úgy látta-e ahogyan én. A több párti demokrácia mögül ugyanis azonnal kihátrált Nagy Imre két fő támogatója, Mao és Tito. A kommunisták és a parasztpártiak az első választás után kiszorultak volna a parlamentből, mint a Szovjetuniót kiszolgálók. A Szociáldemokrata Párt pedig kizárta volna azokat, akik tudomásul vették a kommunistákkal való egyesülést. Mindszenty pártja pedig abszolút többséget nyer. Ha valaki, Kovács Imre tudta, hogy milyen erős lett volna az úri középosztály politikai befolyása. Őt olyannak ismertem, aki inkább elfogadta volna a 70-es évek utáni Kádár egypártos rendszerét, mint Mindszenty bíboros uralkodását.

Nem ismertem a parasztpárt vezetői között senkit, aki 1947-ben el tudta képzelni.

A 80-as években a falvak lakossága jobban és szabadabban élt, mint a városiak. Jobban élhetett, mert több alkalma volt a munkaidőn túli jövedelemre. Volt háztáji földje, segítette a termelőszövetkezete. Ennek köszönhetően több ház épült a falvakban, kalákában, mint a házgyárakban, a városok számára.

Ezer éve, először volt teljes foglalkoztatás. A dolgozók csak ott lehetnek urak, ahol nagyobb a munkaerő kereslete, mint a kínálata.

A Kovács Imre Erdei Ferenc vitában a történelem Erdeit igazolta. Százszor annyit tudott itthon tenni a Parasztpárt céljai elérése érdekében, mint Kovács Imre Amerikában.