Az Írószövetség és a Petőfi Párt határozata. 1956. nov. 28.

Kopátsy Sándor                  EH                 2017 01 01

Az Írószövetség és a Petőfi Párt határozata.

1956. nov. 28.

Továbbra is lelkesen olvasom az Új Egyenlítő decemberi számát az 56-os forradalomról. Ez esetben is el kell mondanom a véleményem. 1947 őszéig a Petőfi Párt elődjének a Nemzeti Parasztpártnak az apparátusában dolgoztam, tehát az aláírókkal együtt dolgoztam. A Petőfi Pártba is hívtak. Több okból ezt elutasítottam. Egyrészt 1956 ősze óta a Szocialista Párt tagja voltam, másrészt nem értettem egyet a fordulat éve előtti pártok újraalakíthatóságával. Ugyanakkor az Országos Tervhivatal Forradalmi Bizottságának az elnöke, és a Szocialista Párt tervhivatali szervezetének újraszervezője voltam. Fel sem merült bennem, hogy a magyar politika visszafordítható a fordulat éve előtti állapotába. Ennek nemcsak a világpolitikai, de a belpolitikai feltételei ugyanis megszűntek.

Ami a Petőfi Pártot illeti.

A vezetőség minden tagjával jó viszonyban voltam, soha semmi vita nem alakult ki köztünk, Erdeivel pedig szinte mindig, mindenben egyetértettem. 1953 nyara óta azonban tudtam, hogy az ország érdekében csak az állampárton belül lehet reformokat megvalósítani, és semmi sem történhet olyan, amit Moszkvában nem vesznek tudomásul. Azt hiszem, hogy ebben Erdeivel egyet is értettünk. Éppen ezekben a hetekben azonban nem találkoztunk, nem tudtam, hogyan ítéli meg az eseményeket. Farkas Ferencet a párton belül mindig szerettem.

Csak a Forradalmi Bizottságok és a Munkástanácsok fenntarthatóságát tartottam reális célnak. Ezekben a feloszlatásukig részt is vettem. De még ez sem bizonyult reálisnak.

A Petőfi Pártról az volt a véleménye, ha 1957 után már nem volt fenntartható, és egetlen választáson sem volt olyan erős, hogy jelentős politikai szerepet játsszon, akkor a forradalom leverése után ennek még sokkal kisebb volt a reménye. Amikor Nagy Imre kimondta a pártok létrehozhatóságát november 1-én, az volt a véleményem, hogy Mindszenty bíborost a választók kétharmada fogja támogatni. A marxista állampárt is aligha éri el a bejutási küszöböt, a Petőfi Pártnak pedig parlamenti hely sem jut. Tildy többszörös fölényt ér el mind Nagy Imrével, mind Kádár Jánossal szemben. Ez volt a belpolitikai helyzet.

A világpolitikai lehetőség még kisebb volt. Az Egyesült Államoknak érdeke volt a hidegháború. Miatta a Szovjetunió ma is létezne, ha nem belső okok miatt esik szét. De 1956-ban még nagyon messze voltunk 1990-hez.

Az Írószövetség és a Petőfi Párt közös véleményét azonnal elolvastam. Megállapítottam, hogy ezt a szöveget egy hónappal korábban megjelentetni sem lehetett volna.

Nemcsak a forradalom első napjait tartottam életem nagy ajándékának, hanem ma is annak tartom. A magyar történelemben nem volt, és aligha lesz olyan esemény, ami hasonló támogatást élvez. Ez mégsem azt jelenti, hogy bármekkora realitása volt. A népeket elbódítja a szabadságvágy, de csak nagyon ritkán lett a forradalmakból nagyobb szabadság.

Az mégis meglepett, hogy ezek az okos emberek képtelenek voltak megérteni, hogy a magyar társadalom nem képes önerőből végrehajtani a kínálkozó reform lehetőségeket.

1792-ben a magyar társadalom még arra sem volt képes, hogy megértse a jobbágyrendszer felszámolásának lehetőségeit. Inkább büszke volt arra, hogy azt képes volt megakadályozni.

1848-ban képtelen volt megérteni, hogy a kisebbségek számára jogokat kell biztosítani. Soha nem felejtem el, hogy a reformkorban, 1830-ban, amikor Deák Ferenc az országgyűlés elé terjeszti a jobbágyok ingatlanvásárlási jogát, ezt csak akkor fogadják el, amikor hozzá teszik, hogy ez az engedmény csak a magyarul beszélő jobbágyokra vonatkozik.

Kossuth hallani sem akar a kisebbségek etnikai jogiról. Nem teszi lehetővé, hogy a szlovák többségű megyékben a törvényhozás a szlovák nyelvet is használhatják.

A két háború között vidéken még a titkos szavazást sem engedik meg a falvakban. A választójog pedig nagyon korlátozott.

A második világháború után a radikális földreformra csak azért kerülhet sor, mert a szovjet megszállás ezt kikényszeríti. A két első választáson a baloldal, a Szovjetunióhoz való igazodást tudomásul vevő pártok kisebbségben maradnak. A baloldal győzelmét csak a megszállóknak köszönhettük.

1990-ben, az első szabad választást az úri középosztály hatalmát visszaállítani akaró Antall József és a Kisgazdapárt alakíthat kormányt.

Ezek után 1956 őszén, a szovjet csapatok bevonulása után, az Írószövetség és a magát baloldalinak tartó Petőfi Párt abban a hitben él, hogy több párt közti választás estén is lehetne a szocializmust építeni, annak ellenére, hogy Rákosi és csapata dühbe hozta, forradalomba kergette a lakosság óriási többségét. Az íróknak sem volt fogalmuk arról, hogy milyen volt az elszabadult népharag a kommunisták ellen.

De talán még nagyobb szégyen az, hogy az írók sem ismerték fel az ellenforradalom veszélyét, és az adott világpolitikai helyzetben a politikai demokráciára való áttérés lehetetlenségét.

A forradalmároknak fogalmuk sem volt arról, hogy hol vannak a realitás határai. Ezért ugyan a fordulat éve utáni politika volt a felelős, ahogyan azt a Pravdából idézik. De tény, hogy semmi feltétele nem volt a politikai követeléseknek azon túl, hogy az Állampártból a sztálinistákat el kell távolítani, és a gazdaság piacosítását meg kell oldani. Ezzel szemben a lakosság többsége olyan követelésekkel állt elő, amelyeknek nem volt semmi realitása.

A magyar íróknak nem volt fogalmuk sem a magyar közvélemény hangulatáról, sem a világpolitikai helyzet determinációjáról. Nem értettek meg, hogy a magyar közvélemény milyen kicsi hányadának volt akkor olyan véleménye az előző öthét során, és mi volt egy következő választás várható eredménye. Számukra sokkal rosszabb, mint 1947-ben volt. A közvélemény öthatoda Mindszenty bíborossal értett egyet. Még a kisgazdákat is nemzetárulóknak tartották.

Azt pedig nem is sejtették, hogy a hidegháború, és a volt gyarmattartóknak a Szovjetunió hadseregétől joggal félő imperialisták az Egyesült Államok érdekét szolgálta. Ezt látniuk kellett volna a forradalommal párhuzamosan zajló Szuezi Válság kezeléséből.

Az akkori politikai vakság ugyan még menthető, de menthetetlen, hogy ezt a magyar politikai és a történész elit ma sem látja.