Kopátsy Sándor                  EH                  2017 01 12

Mi lenne, ha dél-koreaiak volnánk

Az elmúlt 60 évben a leggyorsabban fejlődő ország Dél-Korea volt. A kettészakított ország háborúja máig tartó fegyverszünettel végződött. Mára a dél-koreaiak Japán színvonalára emelkedtek. Ugyanakkor a sztálinizmusban ragadt és észvesztően fegyverkező Észak-Korea a világ egyetlen puritán erkölcsű országa, amelyik példátlan mértékben lemarad. Vagyis van a világon egy kettészakadt ország, amelyiknek a déli fele a legjobb, az északi fele pedig a legrosszabb hatékonyággal működik.

Jelenleg Dél-Koreában 16-szor nagyobb az egy lakosra jutó jövedelem, mint északon. Ehhez hasonló szembeállást nem ismer a történelem.

Nekünk, európaiaknak a hidegháborúban volt egy példánk, a kettészakított Németország. Ott vált a leginkább világossá, hogy a bolsevik rendszer nemcsak a Szovjetunióban nem lehet versenyképes, de Nyugat-Európában sem. A két Németország között 1990-re 3:1 különbség alakult ki a politikailag demokrata és gazdasági téren piaci Német Szövetségi Köztársaság javára. Ezt a különbséget lényegesen csökkentette a történelemben példátlan felzárkózási támogatás, jelenleg a különbség mintegy 30%-os, de nem 1.600%-os, mint a két Koreában.

Érdemes a hidegháborúban szembe állítani az Egyesült Államok és a Szovjetunió fejlődését. Becslésem szerint, a két katonai szuperhatalom közt 1945-1990 között nem változott lányegesen a különbség sem az egy főre jutó jövedelemben és vagyonban, az iskolázottságban és a várható életkorban. A különbség tehát nem sokat változott, az egy laksora jutó nemzeti jövedelem harmadnyi maradt. Az egy lakosra jutó fogyasztás pedig csak negyednyi, mert a Szovjetunió a nemzeti jövedelméhez viszonyítva háromszor annyit fordított fegyverkezésre. Ami a kettészakadt Koreában történt, az egy materialista társadalomtudós számára is abszurdum. Ugyanakkor van miből tanulni is lehet.

A két volt japán gyarmat, Dél-Korea és Tajvan, a közelmúltban utolérte a volt gyarmattartóját, Japánt. Arra, hogy a gyarmat megelőzte a gyarmattartót volt már példa. A négy angol gyarmat, az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland, önállósulva nemcsak utolérték, de lényegesen meg is előzték Nagy Britanniát. A két puritán erkölcsű demokrácia, Dél-Korea és Tajvan megelőzték Japánt.

Az agresszív és hisztérikusan sztálinista Észak-Korea megtámadta Dél-Koreát, ami gyorsan elvesztette területének négyötödét, és az ENSZ, illetve az Egyesült Államok segítségére szorult. Ezek közös ereje lényegében visszahódította az elfoglalt dél-koreai területeket, sőt behatolt Észak-Koreába. Ami pedig a Kommunista Kína beavatkozását váltotta ki. Végül az eredeti határnál fegyverszünetet kötöttek, ami máig fennáll.

Dél-Koreában a gyenge katonai szereplésük után katonai diktatúra került hatalomra, ami azonban a gazdaságot piacosítva hagyta.

Ez a kemény politikai diktatúra azonban a világtörténelem leggyorsabb gazdasági növekedését alapozta meg. Érdekes módon, a kínai politikai diktatúrát úttévesztésnek értelmezik, említést sem tesznek arról, hogy Dél-Koreában milyen példátlan gazdasági sikert indított útjára és simán átállt a polgári demokráciára.

A katonai diktatúra az újjáépítés érdekében kötelezővé tette az éves 2.500 óra ledolgozását. 1988-ben a ténylegesen ledolgozott órák átlaga elérte a 2.900 órát. Ez messze nagyobb volt, mint bármikor, bárhol a világon. Vagyis évente több mint ezer órával többet dolgoztak, mint a nyugat-európai országokban. Ettől kedve csökkent a ledolgozott órák száma, de még ma is 2.400 felett van. Ezzel szemben a Nyugaton az USA-ban a legmagasabb 1.900 óra az éves munkaidő. Ezzel szemben az EU országokban 1.500 óra közelében van ez a mutató. Elég ezekre a számokra nézni egyértelművé válik, hogy az európai országok lemaradása nem az egy órára, hanem az egy dolgozóra jutó teljesítménye botrányosan kicsi.

Dél-Korea tehát azért lett az elmúlt 50 év leggyorsabban növekvő országa, mert sokan és sokat dolgoznak. Egyszer azon lepődtem meg, hogy Dél-Koreában nincs tartós munkanélküliség, üres volt ez a rovat. Aztán kiderült, mert nincs olyan dél-koreai, aki hat hónapnál tovább munkanélküli. Ez előtt bármit elvállal még a diplomás is, mert szégyelli a munkanélküliséget.

Még megdöbbentők adat az, hogy Dél-Koreában nagyon alacsony, 61 év a nyugdíjkorhatár, de ennek ellenére ott mennek nyugdíjba a legmagasabb korban, 72.9 évesen. Ebben az országban nemcsak évente ezer órával többet dolgoznak, hanem a legtovább is. Vagyis az egy dél-koreai dolgozó munkaórában mért életteljesítménye az EU tagállamokénak kétszerese. Nemcsak ott a legjobb az oktatás, de a megszerzett tudás kétszer annyi munkaidőben hasznosul

Évente ennyi munkaórát csak ott lehet lejesíteni, ahol kevés az ünnep. Dél-Koreában csak egy nap van a vasárnapon kívüli munkaszüneti ünnep. Ezen a napon kerülnek egy rangos biz9ttság elé azok, akik egyetemre, főiskolára karnak menni. Tehát az egyetemi felvételek nem az érettségi eredmény pontjai alapján, hanem e bizottság minősítése alapján történnek. Ide úgy kerülnek a fiatalok, hogy nem tudják a családi hátterüket, és hogy melyik iskolában, milyen eredménnyel végeztek. Dél-Koreában ugyanis tudják, hogy a 18 éves diákok eredménye elsősorban a családi háttértől és az iskola minőségétől függ, nem a képességüktől.

A bizottságok tagjának lenni nagy kitüntetés, és szinte minden szakma elismert tehetségeiből állítják össze.

Ennek a szelekciónak az eredménye alapján történnek a felvételik. A legjobbak államköltségen mehetnek a külföldi híres egyetemekre is. Azok pedig, a tapasztalatok alapján örömmel várják. Rájöttek, hogy a dél-koreai diákok jól teljesítenek. Ezt bizonyítják az ENSZ PISA felmérései, ami szerint Dél-Korea és Finnország évtizedek óta egymást cseréli az első két helyen.

Sajnos ezek a számok a közvélemény elé nem kerülnek. Nem tudatosul, hogy a görögök, a sok nyugdíjkedvezménynek köszönhetően húsz évvel, a franciák pedig 13.5 évvel előbb mennek nyugdíjba, mint a dél-koreaiak.

Politikai felelőtlenségnek tartom, hogy mind a politika, mind a társadalomtudomány gondosan eltitkolja, hogy a világgazdaságban a fejlettebbeket nem lehet kényelmesebben utolérni.