2017. március 31., péntek

A gazdaság motorja a szellemi vagyon növekedése

Kopátsy Sándor                 EG                   2017 03 30

A gazdaság motorja a szellemi vagyon növekedése

A közgazdasági szakma meglepődve fogadja a tényt, hogy növekszik a világgazdaság. A meglepetés érthető, hiszen a jelenkori közgazdaságtan még ma sem veszi számba az egy lakosra jutó jövedelem, a fizikai vagyon újratermelésének igényét. Úgy számol, mint ahogyan a 19. század végéig lehetett, mert a lakosság növekedése ritkán haladta meg az 1-2 ezreléket. A közgazdászok továbbra is a viszonylag alig változó népesség mellett megengedhető társadalmakkal foglalkoztak. Ez ugyan akkor is súlyos elméleti hiba volt, de a tényleges viszonyok között mégsem okozott súlyos félreértéseket. Mivel az osztálytársadalmakat a munkaerő minőségi és mennyiségi túlkínálata jellemezte, ezeket úgy lehetett kezelni, mint a levegőt. Bőven volt belőle, a hiánya nem jelentkezett.
Száz éve azonban a lakosság korábbi 1-2 ezrelékes ingadozási elhanyagolhatók voltak az állandó népességfelesleg mellett. A munkaerő minősége is jobb volt a fele szemen felmerült igénynél. A népesség növekedése azonban az 1-2 ezreléktől a 2-3 százalékra ugrott. A növekménynek a felnevelése jelentős többlet feladattá vált. Ennek ellenére a közgazdaságtan továbbra is úgy tekintette a lakosság növekedését, hogy azt majd féken tartja a nyomor. Közben azonban a felesleges népességről is gondoskodni kell a társadalomnak. Érthetetlen módon száz év nem volt elég annak tudomásul vételére, hogy a nem dolgozókról is gondoskodni kell. Ötezer éven keresztül minden osztálytársadalom túlnépesedett, de a felesleges lakosságról a gazdasági életnek nem kellett gondoskodni. Szinte minden osztálytársadalomban is volt a munkátlanoknak a foglalkoztatása, de ezt számon kívül hagyták. A közmunkák többsége nem racionális gazdasági célokat szolgált.
Nem tudatosítjuk, hogy százötven élve a munkások legfeljebb néhány százaléka kapott fizetett szabadságot, nyugdíjat, betegellátást, családi pótlékot. A társadalom számára a nem dolgozók nem jelentettek költséget. Gyermekkoromban a munkaerő piacon nem keresett cigányság szinte a társadalom kívül élt, csak a rendészetnek jelentettek munkát.
A tudomány és technika fejlődése azonban létrehozta a jóléti társadalmakat, amiben a lakosság újratermelési egyre inkább társadalmi feladattá vált. Elég volna megnézni, hogy százötven éve hogyan nézett ki a költségvetés. A hadsereg legénységi állománya nemzeti kötelességből szolgált, csak etette az állam. Jelenleg a költségvetés legnagyobb hányadát a lakosság mennyiségének és minősségének az újratermelése teszi ki. Ezt a tényt, figyelmen kívül hagyni, súlyos elméleti hiba.
A szellemi vagyon alakulásától függ. Ezzel azonban nem számolnak a közgazdászok.
A klasszikus közgazdaságtan által figyelembe vett vagyon ugyanis egyre kevésbé indokolja a jelenleg is tapaszalt sikert. A vállalkozások mérlegeiben szereplő vagyon azonban nem indokolja a jelenlegi sikert. Ezt a sikert elsősorban a szellemi vagyon változásának köszönhetjük. Ennek illusztrálásával először a kisvállalkozások esetében találkoztam. Ezek teljesítményére ugyanis jelentős hatás volt a megjavult kommunikációnak. Még nem találkoztam olyan felméréssel, hogyan hatott a kisvállalatok teljesítményére a mobil telefon és a számítógép. Egy ilyen felmérésből kiderülne, hogy ez a két eszköz a költségükhöz képest nagyon hatékony fejlesztések volt. A gyors telefonkapcsolat, vagy a számítógépen elért információ egyetlen alkalommal megtéríti a beszerzés költségét.
Az elmúlt ősszel írtam egy kis könyvet Iránytű címmel. Ez a cím azt jelezte, hogy az iránytű viszonylag jelentéttelen értékű befektetés, mégis a meglévő tengeri hajók értékét, hatékonyságát megkétszerezte, és ezzel a világgazdaság alakulásának egyik legfontosabb technikai tényezője lett. Vagyis a világgazdasági változások nemcsak a működő tőke nagyságától függnek. Ez a tudományos és technikai forradalom óta hatványozottan igaz. Egyre több az olyan technikai feladat, aminek hatékonysága elsősorban a működtetőjének a minőségétől függ. Minél nagyobb teljesítményűek a technikai eszközök, a hatékonyságuk annál inkább a működtetőjük minőségétől függ. Az a katonai felszerelésekben vált a leginkább feltűnővé. Minél modernebb egy fegyver, a hatékonysága annál inkább a működtetőjének képességétől függ. Az arab izraeli háborúkban a hasonló minőségű repülők és tankok hatékonysága 1:10 arányban attól függött, milyen képzett a személyzetük.
Az elmúlt 30 éven kétmilliárd mobiltelefon jelent meg, lényegesen nagyobb kapacitással, és szinte az emberiség szegényebb harmadában is elterjedtté vált. Arról, hogyan hat a mobil telefon a lakosság tudatára, viselkedésére, egyelőre fogalmunk sincs. A számítógépek az első olyan szélesen elterjedt technikai eszközt, aminek a tudtunkra való hatása elsősorban attól függ, milyen képességű, aki használja.
Valami olyan történik az életünk egyre nagyobb hányadában, ami a művészetekben kezdettől fogva érvényes volt. A műalkotás értéke nem attól függ, ki, mennyit dolgozott rajta, hanem szinte csak attól, milyen képessége van az alkotónak. Ezért vagyok megszállott híve annak, hogy az oktatási rendszerünket át kell állítani az ismeretek átadásáról a képességek kifejlesztésére.
Visszatérve a világgazdaság jelenlegi sikerére. A fejlődés motorja nem a több tőke, hanem a több képesség. Ezt kevés más adat jellemzi jobban, mint a diplomások arányának a növekedése. Sokat mondana az olyan statisztika, ami megmutatná, hogyan nőtt a gazdaságban dolgozók iskolázottsága, ezen belül a diplomások aránya. Gyermekkoromban a diplomások többsége a vallás és a közigazgatás szolgálatában dolgozott. Jelenleg a nagy többségük a vállalkozásokban, az oktatásban és az egészségügyben dolgozik.
Jelenleg a világgazdaság fejlődése elsősorban annak köszönhető, hogy a szellemi tőke növekszik, és ennek köszönhetően javul a munka hatékonysága. Az eredmény nem annak köszönhető, hogy többen dolgoznak, hanem elsősorban annak, hogy két okból javul a munkaerő minősége. Egyrészt nő az iskolázottsága, másrészt egyre több eszköz áll rendelkezésre ahhoz, hogy nagyobb legyen a munkavégzés hatékonysága. Ezt jól mutatja a tény, hogy a munkaerő javát egyre jobban megfizetik, a gyenge minőségűt pedig meg sem vásárolják.

A jelenlegi világgazdasági siker nem általános. Annak négyötödét a távol-keleti országok adják, azon belül is négyötödöt ad Kína. A jelenlegi sikerhez csak a puritán erkölcsű Nyugat járul még hozzá. A két eredeti magas-kultúra, Dél-Ázsia és a Közel-Kelet, vészesen lemarad. A latin kultúra népei mind Európában, mind Amerikában viszonylag hátrább csúsznak. A gyors lemaradás a Szahara alatti Afrikában történik. Ez azonnal nyilvánvalóvá válna, ha a változást az egy lakosra jutó eredménnyel mérnék. Van erre egy még egyszerűbb mutató is. Melyik kultúra hol áll az oktatási rendszerek hatékonyságában. Ez mindennél jobban mutatja a társadalmak várható eredményét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése