Minden kultúra felépítménye eltérő

Kopátsy Sándor                EE                    2017 03 30

Minden kultúra felépítménye eltérő

Az, hogy minden kultúra és minden képzettség eltérő felépítményt kíván, a legvilágosabban a foglalkoztatásban válik nyilvánvalóvá. Ennek ellenére minden állam ezt egységes szabályozással akarja megoldani. Pedig minden társadalomnak az érdeke, hogy minden etnikumát, minden képzettségi fokok azonos szinten oldja meg. Azt, hogy ezt nem képes megoldani, azzal leplezi, hogy titokban tartja. De mivel ezt a közvélemény nemcsak látja, de még a ténylegesnél is rosszabbul megoldottnak tartja, megelégszik azzal, hogy tiltja a publikálását.

Az általános hiba minden olyan országban, ahol a lakosság etnikai és kulturális tekintetben nem homogén, hogy az átlagnál kevésbé puritán és kevésbé képzett munkaerő foglalkoztatása alacsony. Ez Magyarországon elsősorban a cigányság alacsony foglalkoztatásában jelentkezik. Nincsenek publikált adatok, de nálunk a foglalkoztatás 60 százalék alatt ingadozik, de a lakosság 1-2 százalékát kitevő cigányok esetében 30 százalék alatt van. Ez csak azzal lehet megoldható, ha a cigányok foglalkoztatása a munkaadók számára olyan feltételekkel történik, amelyikek mellett a foglalkoztatási rátájuk közel azonos lesz a nem cigányokéval.

Ez még olyan módosítást is kíván, ami az átlag fölé emeli a cigányok foglalkoztatását, mivel a társadalomnak megkülönböztetett érdeke, hogy a leszakadt réteg felzárkózzon. Az ilyenek számára a tartós munkanélküliség aránylagosan nagyobb erkölcsrontást okoz, mint a lakosság átlagánál. Szinte nem lehet adni egy munkaerkölcsében leszakadt réteg foglalkoztatása számára annyi engedményt, ami végül nem több előnnyel, mint költséggel jár.

Ezt az osztálytársadalmak bámulatosan korán felismerték, és a munkát nem találó téteget közmunkára fogták. Ezt példázzák már a kőkori kultikus építmények is. Az egyiptomi önözéses gabonatermelő társadalomban szinte azonnal megjelentek a piramisépítkezések, amik a munkát nem találók foglalkoztatását biztosították. A középkori nyugat-európai feudális társadalmakban általános volt a települések méretéhez viszonyítva óriási és nagyon munkaigényes templomok építése.

A tőkés osztálytársadalmak tragikus hibája volt a munkaerő alacsony foglalkoztatása. A jobboldali és a baloldali ideológiák azért voltak népszerűek, mert a foglalkoztatást magasabb szintre emelték, mint a liberális demokráciák. Nem a két szélső ideológia volt sikeres, mind amennyire hibás volt a liberális tőkésosztály foglalkoztatási politikája.

A 20. század második felében a jóléti államokban nemcsak viszonylag magas volt a foglalkoztatás, de a munkanélküliekről is segélyekkel gondoskodtak. Ez olyan mértékű lett, hogy a munkaerő alsó néhány százaléka életformának is elfogadta a segélyből élést. Ezért sokkal jobb megoldás a támogatott foglalkoztatás. Ezt mégsem alkalmazzák.

Magyarországon a Fidesz kormány bevezette a belügy alá rendelt közmunkát. Ez azonban legfeljebb a kisebbik rossz megoldás. Az egyetlen jó foglalkoztató ugyanis a vállalkozó. Ezért csak az a jó megoldás, ha a vállalkozó a foglalkoztató. Ezt most már a kormány is felismerte, és igyekszik a közmunkásokat a vállalkozói szektorba vinni. Addig azonban még nem jutottak el, hogy a vállalkozó szektor számára kell érdekeltséget teremteni arra, hogy keresse a gyenge minőségű munkaerőt. Ezeket kell a munkaadó számára olcsóbbá tenni.

Ennek érdekében tartom indokoltnak az alacsony értékű munkaerő árát, legyen az kisebb értékű etnikum, vagy alacsonyan képzett és foglalkoztatott, csökkenteni kell a munkaadó számára.

Szinte csak a távol-keleti, és a skandináv országokban olyan homogén az etnikum és általánosan magas a munkamorál, hogy egységes lehet a foglalkoztatás szabályozása. Ezt az élet azzal bizonyítja, hogy a távol-keleti országokban lényegesen magasabb a foglalkoztatás, lényegesen nagyobb a ledolgozott órák száma, és a magasabb nyugdíjkorhatárnál is lényegesen később mennek nyugdíjba. A távol-keleti országok gyorsabb fejlődése elsősorban a munkaerő lényegesen jobb kihasználásának köszönhető. Ebben a tekintetben van az EU a legjobban lemaradva. Ennek ellenére még nem találtam olyan EU felmérést, ami megmutatná, hogy mekkora előny származik abból, hogy a Távol-Keleten sokkal jobb a munkaerő kapacitásának kihasználása.

A munkaerő jó kihasználása a távol-keleti gyorsabb növekedés elsődleges magyarázata. Ezt a nyugat-európai közgazdászok nem hajlandók tudomásul venni. Az elmúlt ötven évben, a leggyorsabban fejlődő társadalom, az egy főre jutó jövedelemben, a várható életkorban és az iskolázottságban mérve, Dél-Korea a leggyorsabban fejlődő ország. De első az oktatási rendszere is, tehát nemcsak kihasználják a munkaerejüket, de annak a minőségét is másoknál gyorsabban javítják. Azt csak a közelmúltban tudtam meg, hogy Dél-Koreában az EU tagországoknál 12 évvel később mennek nyugdíjba, és a foglalkoztatottak évente négy-ötszáz órával többet teljesítenek. Ehhez azt teszem hozzá, hogy a tőkés demokrata Német Szövetségi Köztársaság 45 év alatt még egyszer akkora nemzeti jövedelművé emelkedtek, mint a bolsevik Kelet-Németország. Ennyi idő alatt Dél-Korea 16-szor lett gazdagabb, mint a bolsevik Észak-Korea.

De nemcsak a kelet-ázsiai országok munkaerő kihasználásáról hallgatunk, de arról is, hogy egyrészt az EU tagországok foglalkoztatásában is nagyobb a különbségek, másrészt az óceánokon túli angolszászokéban a skandinávoknál is lényegesen magasabb, mint a foglalkoztatás, mind a foglalkoztatottak ledolgozott óráinak a száma.

Egyértelmű, hogy a lemaradásunk elsőleges oka az, hogy kevesen és keveset dolgoznak.

A magyar törvényhozás a napokban nyilvánította ünneppé a nagypénteket. Az senkinek nem jutott az eszébe, hogy sokat ünnepelünk, kevesen és keveset dolgozunk.

A jelenkor legsikeresebb szuperhatalma, az Egyesült Államok annak ellenére, hogy a puritán Nyugaton az a legkevésbé homogén társadalmú állam. A lakosságának 90 százaléka három kultúrára oszlik, a protestánsokra, a latin-amerikaikara és az afrikaiakra. Hozzá tehetjük, hogy hatvan éve a legtöbbet tett a három etnikum egyenjogúsága érdekében. Ebben az országban élnek a világon a legjobban a protestánsok, a latin-amerikaiak, vagyis a mediterránok utódai, és a feketék is. Ennek ellenére a különbségek nem csökkentek.

Ezért lepődtem meg az ENSZ tagállamok fejlettségi rangsorának olvasása közben.

Az első tízben hat európai kis állam és a négy óceánokon túli angolszász állam van. Ezen belül meglepett, hogy az Egyesült Államok csak a tízedik, és hogy megelőzi a három óceánokon túli angolszász társa. Az utóbbinak egyetlen magyarázata van, azokban sokkal alacsonyabb mind a latinok, mind az afrikaiak aránya. Nem az ok lepett meg, hanem annak az ismeretlensége. Pedig gyorsan kiderült, hogy ha az Egyesült Államokban is csak annyi latin és afrikai élne, mint a másik háromban, vitathatatlan lenne velük szemben az elsősége. Ez vitathatatlan annak ellenére, hogy az Egyesült Államokban élnek mind a latinok, mind az afrikaiak jobban, mint bárhol a világon.

Ezzel el is jutottam több évtizedes meggyőződésem igazolásához. Nagy előny az, ha egy állam kulturálisan és gazdasági tekintetben homogén. Ez alól az sem kivétel, hogy a világtörténelem legnagyobb gazdasági, katonai és tudományos szuperhatalma. Az, hogy az Egyesült Államok ebben nem fog beleroppanni, kétségtelen, mert más tényezők mellette szólnak. Ebben az országban mindenki jövevény, azaz beilleszkedő, nem úgy az Európai Unióban ahol az államok többségének sok évszázados múltjuk, kéttucatnyi anyanyelvük, több évszázados vallási különbség van. Vannak köztük olyan államok, ahol az egy lakosra jutó jövedelem alacsonyabb, mint az amerikai négereké, de olyanok is, ahol a társadalom gazdagabb, mit az amerikai átlag.

Az Egyesült Államok száz év múlva is szuperhatalom lesz, Európa pedig hátrább lesz annál ahol most tart.