2017. május 5., péntek

A tőke is szereti a magas foglalkoztatást

Kopátsy Sándor                 PH                   2017 04 30

A tőke is szereti a magas foglalkoztatást

Néhány napja figyelmeztettem azokat, aki Törökországban a demokráciát siratták. Most egy kicsit utána néztem.
Erdogan egyre keményedő, végül keménnyé vált hatalma lényegében a gazdaságtörténelem talán legnagyobb sikerét hozta. 2003 óta 900 százalékkal emelkedtek az Isztambuli Tőzsdén az árak. A bankárok által kitalált négyek, a BRIK, Brazília, Oroszország, India és Kína mellé tíz éve lelkesen ötödiknek odaszámították Törökországot is. Én csak azért nem értettem ezzel egyet, mert elvem szerint, a siker elengedhetetlen két feltétele, a lakosság puritanizmusa és a népesség lassú változása. Ennek a négy feltételnek csak Kína fel meg. India és Brazília túlszaporodó, Oroszország pedig ellenpólusa a puritánságnak.
Az elmúlt tizenöt évben csak Kínában volt a Törökországéhoz hasonló tőzsdei siker. Kínában marxista politikai diktatúra van, Törökországban pedig fokozatosan az Oszmán Birodalom szultánihoz hasonló hatalmat szerzett Erdogan.
A két háború közti diktatúrák tőzsdei sikere is példátlan volt.
Mussolini 1922-ben vette át a hatalmat, és a következő 15 évben 29 százalékkal nőttek a részvényárak, és 18 százalékkal az állampapírok kamata.
Hitler hatalomra jutása hat év alatt 14 százalékos részvényár emelkedést okozott.
Mindkét esetben a siker oka ugyan nem a diktátorság, hanem a fegyverkezéssel teremtett foglalkoztatás volt. Azt kellene tudomásul venni, hogy nemcsak a dolgozókat, de a tőkéseket is jobban érdekli a magas foglalkoztatás, mint a demokrácia.
A fasizmusok nem azért buktak meg, mert antidemokraták voltak, hanem azért, mert a náluk erősebb demokráciák ellen imperialista háborúkba kezdtek.
A két háború között egyetlen foglalkoztatást biztosító demokrácia az Egyesült Államok volt, ahol Roosevelt példátlan közmunkákkal foglalkoztatott.
A második világháborút követő negyven évben a demokráciák voltak a sikeresek. Ennek okát azonban még senki nem fogalmazta meg. A háborút követő újjáépítéssel párhuzamosan a tőkés osztálytársadalmak átalakultak össznépi demokráciákká, Általános és titkos lett a választás. Az állami bevételek nagy többségét oktatásra, egészségvédelemre, öregek ellátására és a tudomány támogatására fordítja az állam.
Talán ennél is fontosabb változást hozott a fogamzásgátlás. A gyermekvállalás a szülők előzetes akaratától függővé vált. Kiderült, hogy ahol az egy főre jutó jövedelem meghaladja a 20 ezer dollárt, az iskolázottság pedig a 12 évet, a szülők még a létszám tartásához szükséges gyermeket sem vállalnak. Ezért a fejlett államokban elengedhetetlenné vált a gyermekvállalás támogatása, az ingyenek oktatás biztosítása, és az egy laksora jutó vagyon szinten tartása.
Ezzel lehetővé vált az egy lakosra jutó fizikai és a szellemi vagyon szinten tartása, sőt gyarapítása is. 1990-ben már a Nyugaton minden puritán ország, a Távol-Keleten pedig azok, akik a hidegháborúban a demokráciák oldalán állt, gazdaggá és képzetté vált. Ezzel mintegy 1.5 milliárd ember élt olyan társadalmakban, amelyek egyre jobban megelőzték a többi kultúra társadalmait.
1990 azért kiemelt év az emberiség történelemben, mert ekkor a még szegény, de puritán Kína kommunista diktatúrája is piacosította a gazdaságát, és erőszakkal korlátozta a gyermekvállalását, megszűntette a túlnépesedését. Ezzel nemcsak egy másik 1.5 milliárd ember példátlan fejődése vette kezdetét.

Jelenleg az várható, hogy 2050-ben 9 milliárd ember él a földön, de ezek harmada korábban elképzelhetetlen jómódban élhet. Ez a reális jövő azonban még nem tudatosult. Pedig a mintegy ezek 3 milliárd ember éhet olyan jó módban, lehet olyan iskolázott, amit a 20. század küszöbén elképzelni sem tudunk. Ezek egyik fele a demokráciák útján járva, a másik fele azonban marxista politikai diktatúrájának köszönhetően ért el oda.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése