Kopátsy Sándor PH 2017 04
30
A tőke is szereti a
magas foglalkoztatást
Néhány napja figyelmeztettem
azokat, aki Törökországban a demokráciát siratták. Most egy kicsit utána
néztem.
Erdogan egyre keményedő, végül
keménnyé vált hatalma lényegében a gazdaságtörténelem talán legnagyobb sikerét
hozta. 2003 óta 900 százalékkal emelkedtek az Isztambuli Tőzsdén az árak. A
bankárok által kitalált négyek, a BRIK, Brazília, Oroszország, India és Kína
mellé tíz éve lelkesen ötödiknek odaszámították Törökországot is. Én csak azért
nem értettem ezzel egyet, mert elvem
szerint, a siker elengedhetetlen két feltétele, a lakosság puritanizmusa és a
népesség lassú változása. Ennek a négy feltételnek csak Kína fel meg. India
és Brazília túlszaporodó, Oroszország pedig ellenpólusa a puritánságnak.
Az elmúlt tizenöt évben csak Kínában
volt a Törökországéhoz hasonló tőzsdei siker. Kínában marxista politikai
diktatúra van, Törökországban pedig fokozatosan az Oszmán Birodalom szultánihoz
hasonló hatalmat szerzett Erdogan.
A két háború közti diktatúrák
tőzsdei sikere is példátlan volt.
Mussolini 1922-ben vette át a
hatalmat, és a következő 15 évben 29 százalékkal nőttek a részvényárak, és 18
százalékkal az állampapírok kamata.
Hitler hatalomra jutása hat év
alatt 14 százalékos részvényár emelkedést okozott.
Mindkét esetben a siker oka ugyan
nem a diktátorság, hanem a fegyverkezéssel teremtett foglalkoztatás volt. Azt
kellene tudomásul venni, hogy nemcsak a
dolgozókat, de a tőkéseket is jobban érdekli a magas foglalkoztatás, mint a
demokrácia.
A fasizmusok nem azért buktak
meg, mert antidemokraták voltak, hanem azért, mert a náluk erősebb demokráciák
ellen imperialista háborúkba kezdtek.
A két háború között egyetlen
foglalkoztatást biztosító demokrácia az Egyesült Államok volt, ahol Roosevelt
példátlan közmunkákkal foglalkoztatott.
A második világháborút követő negyven
évben a demokráciák voltak a sikeresek. Ennek okát azonban még senki nem
fogalmazta meg. A háborút követő
újjáépítéssel párhuzamosan a tőkés osztálytársadalmak átalakultak össznépi
demokráciákká, Általános és titkos lett a választás. Az állami bevételek nagy
többségét oktatásra, egészségvédelemre, öregek ellátására és a tudomány
támogatására fordítja az állam.
Talán ennél is fontosabb
változást hozott a fogamzásgátlás. A gyermekvállalás a szülők előzetes
akaratától függővé vált. Kiderült, hogy ahol
az egy főre jutó jövedelem meghaladja a 20 ezer dollárt, az iskolázottság pedig
a 12 évet, a szülők még a létszám tartásához szükséges gyermeket sem vállalnak.
Ezért a fejlett államokban elengedhetetlenné vált a gyermekvállalás támogatása,
az ingyenek oktatás biztosítása, és az egy laksora jutó vagyon szinten tartása.
Ezzel lehetővé vált az egy lakosra jutó fizikai és a szellemi vagyon szinten
tartása, sőt gyarapítása is. 1990-ben
már a Nyugaton minden puritán ország, a Távol-Keleten pedig azok, akik a
hidegháborúban a demokráciák oldalán állt, gazdaggá és képzetté vált. Ezzel
mintegy 1.5 milliárd ember élt olyan társadalmakban, amelyek egyre jobban
megelőzték a többi kultúra társadalmait.
1990 azért kiemelt év az
emberiség történelemben, mert ekkor a még szegény, de puritán Kína kommunista
diktatúrája is piacosította a gazdaságát, és erőszakkal korlátozta a
gyermekvállalását, megszűntette a túlnépesedését. Ezzel nemcsak egy másik 1.5
milliárd ember példátlan fejődése vette kezdetét.
Jelenleg az várható, hogy 2050-ben 9 milliárd ember él a földön, de
ezek harmada korábban elképzelhetetlen jómódban élhet. Ez a reális jövő azonban
még nem tudatosult. Pedig a mintegy ezek 3 milliárd ember éhet olyan jó módban,
lehet olyan iskolázott, amit a 20. század küszöbén elképzelni sem tudunk. Ezek
egyik fele a demokráciák útján járva, a másik fele azonban marxista politikai
diktatúrájának köszönhetően ért el oda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése