2017. május 31., szerda

Marx hibája ismét divatba jött.

Kopátsy Sándor                 EE                   2017 05 23

Marx hibája ismét divatba jött.

Marx azért lett a materialista tudósból, erkölcsi elvei alapján idealista vallás próféta lett. Marx tudósnak indult, de a saját vallásnak prófétája lett. A történelmi materializmus nagy tudósa lehetett volna, ha elvéhez ragaszkodik. Nagy tudományos igazságra ismert azzal, hogy a társadalom felépítménye az alépítményétől determinált. Vagyis ami történik a társadalomban, annak oka van. Ezen az alapon lehetett volna a politika valóban tudomány. Marxnak az lett volna a feladata, hogy bebizonyítsa az eseményekről, hogy azok nem az akaratunktól függöttek, hanem azt objektív okok hozták létre.
A társadalomtudománynak nem az a feladata, hogy javaslatokat adjon, hanem az, hogy megmagyarázza miért történtek úgy a társadalmi események, ahogyan történtek. Marx azonban erkölcsi elveket állított a politikusok elé, és azok erőszakkal történő megvalósításától várta az ideális társadalom tökéletes működését. Ezzel a materialista társadalomtudós idealista forradalmár lett. Nem azt kereste, hogy miért zsákmányolják ki a tőkések a munkásokat, hanem azt, hogy ez a kizsákmányolás erkölcstelen, és erőszakkal felszámolható. Vagyis a korának leggyorsabban fejlődő tőkés osztálytársadalomról, amit az ipari forradalomnak, tehát egy technikai változásnak köszönhettük, azt állította, hogy az a tőkések gonosz, erkölcstelen találmánya. Az emberi faj legnagyobb előre lépését, az addig ismert társadalmak legjobbját a gonosz tőkések találmányának minősítette, amit erőszakkal fel kell számolni.
Ez az állítás azonban a materialista felfogás teljes felrúgása. Marx azt állította, hogy a korábban minden a többi társadalomnál fejlettebb társadalom, annak nem volt objektív oka, a világ eltévedt, ezt akár erőszakkal is, de az általa elképzelt ideális társadalommá kell átalakítani. Ez olyan, mintha egy fizikus a gravitációt ártalmas mesterkedésnek tartja, és javasolja, hogy változtassunk rajta.
A materialista tudós feladata csak az lehet volna, hogy feltárja milyen okokból olyanok a tőkés osztálytársadalmak, amilyenek.

Miért alakult ki a tőkés társadalom?

Azért mert a feltalálók olyan eszközöket, módszereket találtak fel, amiket csak nagy gyárakban, sok munkás közti munkamegosztással lehet hatékonyan működtetni. Ezek a találmányok azonban sokkal kevesebb és kevésé képzett munkaerőt és sokkal több tőkét, felhalmozott vagyont igényeltek. A társadalom ipari termékekkel szembeni igényét kevesebb és kevésbé képzett munkaerővel, de sokszorta annyi tőkével lehet hatékonyan megoldani. olyan társadalmak jöttek létre, amiben a korábbi termeléshez szükséges munkaerő mennyiségi és minőségi kereslete csökkent, a tőke iránti kereslet viszont sokszorosára nőtt. Ezért lett olyan felépítményre szükség, ami ezt megvalósítja. Ezt a társadalmat nem a tőkések találták ki a maguk számára, hanem olyan lehetőségek nyíltak meg előttük, amivel élhettek. Az ipari forradalom vívmányait nem a tőkések találták ki, hanem azok kínáltak a tőkések számára meggazdagodási lehetőségeket.
A materialista tudósnak azt kellett volna bizonyítani, hogy a tehetséges mesteremberek kitaláltak olyan gépeket, amelyek óriási ugrást tettek lehetővé a vállalkozók számára.
Ehhez hozzá kell tenni, hogy a sokkal olcsóbban termelt áruk kereslete megnőtt. Az ipari forradalom azt eredményezte, hogy az ipari termékek, a szállítások sokkal olcsóbbak lettek, ezért nagyobb keresletet, ezért ezek sokkal szélesebb réteg számára váltak elérhetővé. Ezt jól jellemzi a tény, hogy az ipari forradalom hatására átalakult a kereslet, a lakosság sokkal több ipari terméket vásárolhatott. Az ipari termékek ára csökkent, a fogyasztásuk megnőtt. A fejlett társadalmak lakosságának életviszonyai, ha nem is olyan mértékben, mint száz évvel később, óriásit javultak. Közművesítettek a lakások, elérhetőbbé, elviselhetőbbé váltak a munkahelyek.
Ezt jól mutatja a testmagasság emelkedése. A 19. század végére már a munkás magasabb lett, mint a paraszt. Ez Marx korában azzal is jelentkezett, hogy Nagy Britannia hadihajóit át kellett alakítani, a 18. században 160 centi volt a legénység magassága, a 19. végén pedig 175. A tűrhetetlenül kizsákmányoló nyugat-európai tőkés társadalom lakossága 15 centivel magasabb volt a világ átlagánál.
Mindenkit arra biztatok, hogy néha nézze meg, hogy mikor és hol, milyen magasak voltak az emberek, hány év volt a várható életkor.

A kereslet - kínálat alakulása,

Már a klasszikus közgazdaságtan is elhanyagolta a kereslet és kínálat árakra gyakorolt hatását, pedig az árak akkor is ingadoztak. A legfontosabb árut, a munkaerőt a gyakorlat ugyan áruként kezelte, és ez volt a legfontosabb áru. Marx mégis olyan árunak tekintete, aminek az ára nem a pacától, a keresetétől és a kínálatától függ, hanem kizárólag attól függ, ki a munkaadó. Ezen is túltett a marxista közgazdaságtan azzal, hogy a munkaerőt nem is áruként kezelte, hanem erkölcsi értéknek, amit erkölcsösen kellene megfizetni. Marxnál fel sem merül, hogy a munkaerő is áru, aminek árát s politikai hatalom valamiféle erkölcs állapon állapítja meg. Ez független a minden áru esetében érvényes áralakításra, ami a kereslet és kínálat egyensúlyát biztosítja.
Bármennyire egyértelmű, hogy az árnak a kereslet és a kínálat egyensúlyát kell biztosítani. Marx ezzel szemben azt állította, hogy a munkaerő árának a munkaerő értékét kell fedezni. Ennek érekében még az értékelméletét is felrúgta. A maxi elmélet szerint is a munkaerő árának az értékét, vagyis az újratermelését kell biztosítani. Ez pedig azt jeleni, hogy ami bővítetten termelődik újra, az az értékénél jobban van megfizetve. A növekvő számú munkaerő tehát azt jelenti, hogy újratermelési költségénél nagyobb jövedelemhez jut. Marxnak az eszébe sem jutott, hogy az általa elképzelt ideális, kommunista társadalomban, hogyan növekedni a létszám. Pedig a megálmodott kommunista társadalom népesdése lett volna a legjobb bizonyítása annak, hogy a kommunizmusnak nem volt, nem lehetett realitása. Elég arra gondolni, hogyan alakul a népszaporulat, ha a munkások jövedelme jelentősen megnő.
A munkások kizsákmányolása abból fakadt, hogy többen és jobbak voltak annál, amire a tőkéseknek szükségük volt. A Marx által elképzelt kommunista társadalomban a munkaerő mennyiségei és minőségi kínálata nőtt volna, a bérek emelkedése okán pedig a keresletük csökkent volna. A marxista forradalmárok magasabb bért, jobb munkakörülményeket akartak, de azzal nem számoltak, hogy ez mekkora népszaporulattal, mekkora munkaerő kínálattal járt volna.

A fejlett társadalmak munkaerőigénye.

A tudományos és technikai forradalom azzal, hogy a minőségi munkaerő keresletét a kínálata fölé emelte, azok kizsákmányolása megszűnt. Kiderült, hogy a jelenkor technikájának a hatékonysága egyre inkább a munkaerő minőségétől függ. Egyetlen marxista sem mondhatja, hogy a jelenlegi fejlett társadalmakban a munkaerő minőségi kétharmada kizsákmányolt. Szinte mindig nagyobb a kerestük, mind a kínálatuk, a munkanélküliségtől sem kell félni. Olyan jólétben élnek, amiről egyetlen forradalmár, vagy marxista tudós nem álmodhatott.
Ugyanakkor a munkások alsó harmadának foglalkoztatása alacsonyabb, mint a tőkés osztálytársadalmakban volt. Indokolt volna az olyan foglalkoztatási statisztika, ami a foglalkoztatási rátákat képzettségi szintenként mutatná. A tőkés osztálytársadalmakban száz éve még nagyon kevés volt a felső és középszintű munkás, a foglalkoztatási rátájuk mégis alig különbözött az átlagtól. Ezzel szemben ma tízszer annyi a képzett munkaerő, mégis magas a foglalkoztatása. A gyenge minőségű bére pedig az átlaghoz viszonyítva egyre alacsonyabb, még sincs a munkaerőpiacon kereslete. Ezzel el is jutottam javaslatom lényegéhez, hogy a piacos gazdaságban az árakat a kereslet és kínálat aránya határozza meg.

Az érték hatékonyan nem használható fogalom.

Ahogyan az Országos Tervhivatalba kerültem, azonnal hozzáláttam közgazdásszá képzésemhez. Harminc évesen elég tapasztalom volt ahhoz, hogy a kor közgazdasági módszereit elhibázottnak tekintsem.
Az első ütközésem a gyakorlattal az erdészeti árak megismerése volt. Az ország tejhatalmú gazdasági vezetője, Gerő Ernő, választ kért arra, miért tűnt el az értékes választékú fák, a bútoripar igényeit kielégítő választék. Engem bíztak meg ennek a felderítésével. Azonnal felvilágosítottak az erdészek, hogy a faárak okozzák a hiányt. Szovjet mintára ugyanis bevezették nálunk is az önköltségi árakat. Minden választéknak annyi volt az ára, amennyi a termelési költsége. Ez azt jelentette, hogy a legolcsóbb a hámozási rönk volt, ami szinte semmi erdészeti munkát nem igényelt. Ezzel szemben a tuskó drága, mert annak kiemelése, feldarabolása nagyon munkaigényes volt. Ráadásul, a fanemek közt nem volt árkülönbség, tehát az értékes diórönk ára ugyanaz volt, mint a századnyit sem érő nyárfa.
Ekkor tettem az első javaslatot, hogy az erdészetben az önköltségi árról álljunk rá a világpiaci árarányokra. Elfogták és azonnal bevezettük. Egyik évről a másikra megoldódott minden panasz, és minden állami erőgazdaság élüzem lett.
Öt évvel később már ott tartottunk, hogy a gazdaság egészében át kell térni a piaci árakra, bevezetni az új gazdasági mechanizmust. Ennél messzebb menetelre azonban nem is gondolunk. Ez is azt jelentette, hogy mi lehettünk a legvidámabb barakk.
Annak ellenére, hogy tisztában voltam azzal, hogy az értékelmélet eleve hibás volt, megelégedtünk a kevéssel is.
Az elméleti megoldás az lett volna, ha feladtuk volna az árcentrumnak tekinteni az értéket, értéknek pedig az előállítás társadalmi költségét.
Az áraknak nincs centruma, az kizárólag a kereslet és kínálat arányától függ. Az a társadalom érekét szolgáló ár, ami mellett a kereslet és kínálat közt egyensúly van. Lehet olyan áru és szolgáltatás, amiben állandó a hiány, de olyan is, amiben állandó a felesleg.

A föld- és bányajáradék.

Az értékelmélet hibájára a föld- és a bányajáradék hívta fel a figyelmemet. Máig senkinek nem jutott az eszébe, hogy a járadékokat azért kényszerült bevezetni a klasszikus közgazdaságtan, mert kiderült, hogy a termőföldben és a bányakincsbe állandó a hiány volt, ezért az árak magasabbak voltak, mint a termelési költség. A mezőgazdasági és bányászati termékekben magyarázatot kellett adni arra, hogy ebben a két ágazatban az árak a ráfordításnál magasabbak, ezt a költségen kívül a föld- illetve a bányajáradékkal nagyobbak. Ezt ugyan már a klasszikus közgazdaságtan is kitalálta. Azt mégis figyelmen kívül hagyta, hogy a profit sem más, mint a tőke utáni járadék. A földjáradék a tulajdonos számára ugyanúgy többletjövedelem volt, mint a profit, csak nem annak hívták. A feudális társadalomban az uralkodó osztály jövedelmét földjáradéknak, nem profitnak hívták. Ezt megtartották a tőkés társadalomban, a földbirtokos esetében is. Még ellentmondásosabb volt, amikor a tőkés társadalomban még a részvénytársaság formájában működő bányavállatok nyereségét profitként tartották nyilván. Ezt Marxnak sem tűnt fel, hogy a bérmunkással dolgozó bánya, vagy nagybirtok tulajdonosa is tőkés, akinek a nyeresége profit volt akkor is, ha annak jelentős hányada járadék volt.
Marx mégis súlyt helyezett arra, hogy a profit forrása nem a tőkehiány, hanem a tőketulajdon. Azt hirdette, hogy a profit csak azért van, mert a tőke tulajdonosa tőkés. Ha a tőkésektől elvszik a tőkét, és akár az államnak, akár a munkásoknak adják, akkor majd megszűnik a profit. Jogászként azt vallotta, hogy a tőke csak azért tőke, mert tőkés a tulajdonosa. Nem értette meg, hogy a profit forrása ugyanaz, mint a föld- és a bányajáradéké, hogy nincs annyi föld, bányakincs, tőke, mint amennyit a társadalom igényel.

A két ideális ágazat.

Az oktatási reform kutatása során jöttem rá, hogy a művészet és a hívatásos sport eleve, az osztálytársadalmak mindegyikében gazdasági ágazatoktól független volt. E két ágazatban nem volt osztály, nem volt örökletes a megszerzett pozíció. Ez a két ágazat eleve úgy működött, ahogyan a jelenkori fejlett társadalmakban minden szektornak működni kellene. Ebben a két ágazatban a legjobbak példátlan anyagi és erkölcsi elismerést élvezhettek, ugyanakkor az ágazatban megélni akaróknak ezrede sem lehetett gazdag, a tizede is legfeljebb megélhetett, 90 százaléknak más szakmákban kellett keresni a megélhetésüket. A legjobb ezrelékük azonban kivételes társadalmi elismerést és jövedelmet élvezett. Ezt azért hangsúlyozom, mert a politika és a társadalomtudomány ma is a vállalkozásokban tehetségesek magas jövedelme felett háborog, de azt természetesnek tartja, hogy a legjobb művészek és sportolók is óriási jövedelmet és még nagyobb társadalmi elismerést élveznek.
A klasszikus közgazdaság alapítóinál fel sem merült a tőkések kiemelkedő jövedelme. Az e felett való botránkozást az anarchistákra bízták. Marx volt az első, aki felismerte, hogy híveket könnyebb az irigységre, mint a logikára építéssel szerezni.
Jelenleg, a közgazdászok újra marxisták lettek. Legalábbis abban az értelemben, hogy a magas jövedelme feletti felháborodásra építenek. Pár éve a francia tudós, Piketty vetette fel a tőkejövedelmek elfutásnak a veszélyét.

A tárgyilagos mércéket nem használják.

Marx sem használta, pedig az ő idejében ennek is volt reális alapja. Az ipari forradalom a munkások életvitelében visszaesést hozott. A társadalom egésze számára az ipari forradalom minden osztálytársadalomban a technikai forradalomnál többet hozott, de nem a munkabérekben és a jövedelemben.
A munkások többsége számára az ipari forradalommal létrehozott gyáripar a céhiparral, de még a háziiparral szemben is, az első kétszáz évben több hátránnyal, mint előnnyel járt. Mind a munkakörülményekben, mind az életkörülményben visszaesés következett be. A céhrendszerben a mestereknek magas társadalmi rangjuk volt. A munkaerő szakmai képzettsége is sokkal magasabb volt, mint a gyári munkásoké. A gyermekmunka pedig jelen sem volt.
Erre a tényre két adat hívta fel a figyelmemet.
Az ipari forradalom után kétszáz évig sokkal magasabb volt a városi proletárok halandósága, mint a jobbágyoké. Ez több okra vezethető vissza. Ez a hátrány a közművek és az egészségügyi szolgáltatások kiépítéséig, a 19. század végig tartott. Az első kétszáz évben a jobbágyokéhoz viszonyítva sokat romlott a gyárakban, bányákban dolgozó proletárok munkakörülménye, de még a táplálkozása is.
A falusi házaknál rosszabb volt a proletárok lakása és táplálkozása.
A gyermekmunka intenzitása és ideje a gyárakban dolgozó gyerekek számára nagyságrenddel lett rosszabb, mint a mezőgazdaságban.
Mindezt vitathatatlanná teszi a tény, hogy a proletárok tíz centivel alacsonyabbak lettek, mint a falusi parasztok.
Marx volt az első tudós forradalmár, aki olyan vallást lapított, ami már ezen a világon ígért boldogságot, nem a másvilágon.
Piketty a jelenkori Marx.
Meglepő módon a néhány éve megjelent könyvét, mint a jelenkori Marx Tőkéjét fogadták. Abban valóban marxista, hogy a legnagyobb vagyon tulajdonosok ellen érvel. Erről kijelenti, a helyett, hogy bizonyítaná, hogy ez eleve rossz. Azt, hogy miért rossz rejtve hagyja, bízik abban, hogy az gazdagokat a nem gazdagok irigyelik. A stratégiájának először most jelennek meg a kritikái.
Kezdenek rájönni, hogy elmarad annak a bizonyítása, hogy miért rossz a vagyon centralizációja.
Ma ötször annyi ember él a földön, mint száz éve. Ennek ellenére a többen jobban és tovább élnek, mint száz éve.
Az átlagember várható életkora, testmagasága, testsúlya többel növekedett, mint előtte hatezer év alatt. Száz éve még nem volt senki, aki ezt el tudta képzelni.
Ezen belül az emberiség ötöde akkor elképzelhetetlen mértékben jobban él. Ma az emberiség fele úgy él, hogy szívesebben éle a jóléti társadalmakban munkanélküli segélyből.
Az emberiség másik ötöde, a kínaiak negyed század alatt többel gazdagodtak, tovább élnek és iskolázottabbak lettek, mint valaki elképzelhette volna. Talán maguk a kínai vezetők sem. Harminc év múlva olyan gazdagok lesznek, mint az észak amerikaiak.
Piketty azt sem vette tudomásul, hogy ezek a káprázatos eredmények az emberiség azon ötödében valósultak meg, ahol az általa ábrázolt vagyonkoncentrációt illusztrálja.
A másik ötödben, Kínában a dollármilliomosok száma 25 év alatt elérte a legfejlettebb társadalmakban ábrázolt arányt. Ha nem engedik szabadjára a dollár milliomosok megjelenését, nem lehettek volna ilyen sikeresek.
Arról még mélyebb a hallgatás, hogy ez a példátlan csoda egy szegény, elmaradott kommunista diktatúrában vált valóssággá. Az nagy nyilvánosságot kap, hogy 1990-ban összeomlottak a bolsevik marxista diktatúrák, de arról hallgatnak, hogy Kínában ötször annyi lakos piacosította a gazdaságát, és leállította a népszaporulatát, és példátlan sikerrel fejlődik annak ellenére, hogy a marxista párt diktatúrája maradt.
Azt még nem közölte senki, hogy Európában a bolsevik rendszerek ugyan összeomlottak, de ezzel sem lettek sikeresebbek. A többségük ugyan demokrata lett, piacosította a gazdaságát, nincs körükben túlnépesedés, de a többségük számára a bolsevik kudarc demokratikus kudarc lett.
Piketty művére visszatérve, említést sem tett arról, hogy az elmúlt száz évben, előbb vagy utóbb minden puritán nép gyorsan növekedett, de csak azok. Mára nyilvánvalóvá vált, amit Max Weber jó száz éve megfogalmazott. „A jelkor társadalmait csak a puritán népek képesek másoknál hatékonyabban működtetni.” Ezzel kimondta, hogy lehet akár demokratikus, akár politikai diktatúra, minden más kultúrával szemben fölénybe kerül.
Az egyéb előfeltételeket Weber még nem említette, pedig voltak, és maradtak. A gazdaságnak piaci irányításúnak kell lenni, és csak 1-2 ezrelékkel változhat a lakosság száma. Ez a két feltétel az emberiség gazdag ötödében spontán megvalósult. Minden gazdag és iskolázott puritán társadalomban leállt a túlnépesedés.
A keményen puritán lakosú, de még nagyon szegény Kínában a gazdaságot piacosították, elengedték a gazdaság piacsodását, ezzel lehetővé tették, amivel Piketty ijesztget, hogy sok lesz a nagyon gazdag, és erőszakkal leállították a népesség gyors növekedést előidéző gyermekvállalást. De azt is tudták, hogy a két reform csak akkor kezelhető, ha a marxista párt diktatúrája megmarad. A Nyugat liberálisai, akik elsődlegesnek tekintik a politikai demokráciát, képtelenek megérteni, hogy Kínában, ha megengedik a politikai demokráciát, nemcsak a reformok, a gazdaság piacosítása és a gyermekvállalás erőszakos korlátozása megvalósíthatatlanok lettek volna.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése