Történelmi lecke II. Fogamzásgátlás

Kopátsy Sándor                 EH                   2017 06 01

Történelmi lecke

II.

Fogamzásgátlás

Az ember olyan szapora fajként jelent meg, ami a gyűjtögető életmódjához illeszkedő volt. Mivel biológiai adottságaink, örökölt fizikai képességeink viszonylag gyengék voltak, de agyunknak és kezünknek köszönhetően a környezetünkhöz alkalmazkodók voltunk, ehhez igazodott az ösztönös szaporaságunk. Nem ismerem az emberszabású majmok szaporodási képességét, de a térségünkben élő vadállatokét igen. Ezek szaporodási ciklusa a négy évszakhoz igazodó. Ősszel párosodnak, hogy a táplálékban gazdag tavasszal elljenek. Ehhez igazodik mindkét nem. A megtermékenyülésüket ehhez igazítják.

Az őzeknél fordul elő, hogy májusban párosodnak, de ha az nem hozott megtermékenyülést, ősszel újra párosodnak. A négy hónappal későbbi megtermékenyülés ugyanazt a májusi ellést hozza. Ez nekem azt sugallja, hogy a májusban megtermékenyült nőstények valamikor ősszel ellettek, mert az volt a legtermékenyebb észak. Aztán a négy évszakos klíma megjelenésére azzal reagáltak, hogy a magzat fejődése télre leállt, és májusig kitolódott. De ha májusban nem termékenyültek meg, akkor ősszel újra párzottak, és az ellés ideje ebben az esetben is áprilisban maradt.

A hasonló ciklus átalakulást találtam az őszi kikerics esettében is. Ez a hagymás virág ősszel virágzik, és termékenyül meg, a fagyhatáralatti hagyma virága csak a tavaszi melegben, a rovarok megjelenése idején jelenik meg.

Tehát az ember előtti állatok szaporodási ciklusa az évszakokhoz igazodik. Az ember az egyenlítő közelében éghajlattól függetlenül párosodott faj lett, mivel ott nem voltak karakterisztikusan eltérő évszakok. A nők havonta napokra termékennyé válnak, a szexuális aktusokat azonban folyamatosan élvezik, akárcsak a férfijak. Egy nő, ha végigéli a termékenységi korát tucatnyi szülésre képes. Ezzel szemben a gyűjtögető életforma mellett 25 év körüli volt a várható életkor, de a nagy csecsemő és a gyakori termékennyé válás előtti elhalálozás okán a megszületett leányok közül azokra, akik megérték a termékenységi korukat, átlagosan 2-3 szülés jutott. Erre abból lehetett következtetni, hogy fajunk a jégkorszak végét okozó felmelegedésig nagyon lassan szaporodtak. Az adott élettereken nem volt létszámnövekedés, mert az életterek eltartó képessége nem változott.

Ugyanakkor az ember volt az első emlős, amelyik szinte minden élettérben megjelent, és ott nagyon gyorsan felszaporodott az eltartó képesség maximumára. Ettől kezdve a maximum közelében ingadozott.

Sokszor leírtam, ha nincs felmelegedés, fajunk még ma is elsősorban gyűjtögetésből élne. Ezt ma is így látom, de indokolt lenne azokkal is foglalkozni, amik a termelésre való áttérést készítették elő.

A rénszarvas és a kutya domesztikációja.

Ez jó tízezer évvel a klímaváltozás előtt megtörtént az észak tundrákon, a gyűjtögetésben a legkisebb eltartó képességet jelentő, barátságtalan tundrán történt. Már itt is bebizonyosodott, hogy a fejlődés irányában történő lépéseket a kényszer váltotta ki. A növényzet számára a meleg és a víz jelent termőképességet. A sarkok közelében nagyon kicsi a növények évenkénti gyarapodása. Fagypont alatt nincs növekedés, aztán a felett a hőmérséklet nagyságától függ. Ezt jól illusztrálják a fák. Kicsi a lombozatuk, keskenyek az évgyűrűk.

A tundra először a rénszarvasokat kényszerítette példátlanul hosszú vándorlásra. Ez az állat védetlen volt a térség két ragadozója, a farkascsorda és a jegesmedve ellen. Ez ellen csak a más fajnál ismeretlen tömegük jelentett védelmet. De ilyen csordák a gyér legelőkön nem élhettek sokáig, a lelegelt fű, zuzmó csak a következő évre nőtt meg újra. Ezért folyamatos legelőváltásra kényszerültek. Ráadásul ez is gyakran a hó alatt rejtve volt. Ezt csak a csorda tudta megtalálni, és közösen elfogyasztani. Az óriási csordák pedig elrejtőzni sem tudtak, a ragadozók ezért melléjük szegődtek.

Védettségüket csak az ember a kutyáival, fegyvereivel és a tűzzel tudta biztosítani.

A csorda ösztönösen felismerte, hogy ugyan az ember és a kutyái is belőle élnek, de ez a veszteség eltörpült a ragadozók tobzódása mellett. Becslésem szerint, az ezreket jelentő csordák legfeljebb néhány tucat embert tartottak el. Ez a létszámuknak éves szinten is csak néhány százalékát fogyasztotta el. A kutyáknak pedig a csont jutott.

Ezzel a rénszarvas nem az emberre szorult háziállat volt, hanem az embert maga mellett elviselő állat, ami a sok ezer éves, sok ezer kilométeres vándorlásain társágul fogadott volt. Nem az ember terelte a nyáját, hanem a nyáj élte a maga életét, és érdeke volt elviselni az ember vele vándorlását.

A haszonnövények termelése.

Az még kevésbé tudatosított, hogy a haszonnövények szálláskörüli kapásan történő termelése sok ezer évvel megelőzte, a szántóföldi termelésük megjelenését.

A biológusok ma már megállapítják, melyik haszonnövényt, mi óta termelik. A burgonya, a kukorica, a rizs, a köles, a búza és az árpa több ezer évvel a felmelegedés előtt a szállás környékén kapákkal művelt földeken kiegészítő táplálékot jelentett. Ez következik abból, hogy a felmelegedés és a tengerszint emelkedés idején szinte azonnal és viszonylag óriási területen, szántófölön termelik. Ez csak azért volt lehetséges, mert a gyűjtögető társadalmak nem jelentéktelen élelemforrásai voltak. Erre utal az a tény is, hogy ezeknek a haszonnövényeknek sok száz fajtája létezett. Ez különösen egyértelmű a burgonya esetében. Az Andok szinte minden völgyében más faj szelektálódott ki.

Az európai történelem a tanúja annak, hogy mennyi időbe, erőfeszítésbe került, hogy az önözést nem igénylő, és a fagyot elviselő búza és árpa kiszelektálódott. Ez minden bizonnyal sokkal több időbe került ötezer évvel korábban, sokkal elmaradottabb viszonyok között.

Az öntözéses szántóföldi gabonatermelés.

Az egyértelmű, hogy a minőségi különbség volt a kapás kultúráról a szántóföldi földművelésre történő áttérés. Ezzel szűnt meg az időjárástól viszonylag független élelem ellátás. Fajunk először vált függetlenné attól, mit talál. Az ember abból élt, amit megtermelt. Ennek hatására a várható élettartam elkezdett növekedni. Ezt a tényt alig hangsúlyozzák a kor történészei, pedig ez minőségi fordulatot jelentett.

Azzal kezdem, hogy az öntözött gabona termelés tette lehetővé először, hogy az embereknek állandó lakhelyük lehet. Szerintem, az önözéses szántóföldi gabonatermelés egységnyi területen százszor nagyobb lakosságeltartó képességet, és azonnal egyre hosszabb várható életkort jelentett, mint a gyűjtögetés.

Az ember szaporodása.

A történelem megértésének egyik legfontosabb kulcsa a várható életkor. Ez az előző 150 ezer évben alig változott. A várható életkor néhány éves növekedése is népesség robbanást eredményez. A nők várható életkorának 3 évvel meghosszabbodása egyel több gyermekvállalást eredményez. Ennek pedig a tizede is elviselhetetlenné teszi a népszaporulatot. Ez azonban katasztrófához vezet, ha az életterek ennél lassabban fejlődnek. Már pedig az önözéses gabonatermés hozamai még egyetlen ezrelékkel sem voltak növelhetők.

Az ember ösztönös szaporasága.

Az önözéses gabonaterelés minőségi előrelépést hozott az életviszonyok javulásában. Ennek következtében megnőtt a várható élet hossza, és ezzel hatványozottabban megnőtt a szaporaságunk. Márpedig az ember szaporasága ösztönös, az ember által nem volt szabályozható. A tovább élő ember ösztönösen szaporább lett. Ennek az lett a következménye, hogy az embernek magának kellett a szaporulatát féken tartani. Ezzel az ember először került szembe az ösztönével. Fajunk korábbi életében a környezetével szemben védekezett, most a szaporodását az ösztönével ellentétesen kellett volna szabályozni. Már pedig az ösztönével szemben az ember agya, akarata sem érvényesül.

Azzal, hogy az ember a jégkorszak végét jelentő felmelegedés adottságával élni tudott, olyan megjavult életfeltételeket teremtett magának, ami felborította az érdekének megfelelő ösztönös nemi vágya szerinti életét.

A mögöttünk lévő mintegy ötezer évben túlnépesedő fajjá váltunk, gyorsabban szaporodtunk, mint amit elviselhettünk. Ez ellen ösztönösen a létszámunk pusztításával, halálozás fokozásával védekeztünk. Ez a cselekedetünk nem tudatos, de elkerülhetetlen volt. Nemcsak azok számára, akik ezt bevezették, illetve fenntartották, hanem a tudomány számára is. A társadalomtudomány is tudomásul veszi, hogy minden osztálytársdalomnak három közös jellemzője volt, de még addig sem jutott el, hogy ezt szükségszerűnek minősítse.

Minden osztálytársadalom három módon fokozta a halandóságot.

1.  Növelte a többség nyomorát.

A lakosság nagy többségét indoktalan mértékben adókkal és szolgáltatásokkal nyomorították. Ezt bizonyítja a tény, hogy az elvont jövedelem többségét kincsképzésre, luxusra fordították. Aligha vitatható, hogy az elvonások és szolgáltatások jelentős része a többség nyomorának indoktalan fokozása volt. Nem az bírálható, hogy ezt akkor nem vallották be, ösztönösen cselekedtek, és társadalmi kényszer volt, de a történészeknek utólag ezt a tény is említésre méltó.

2.  Sok erőforrást fordítottak a hadseregre.

A hadsereg fenntartása és a háborúk okozta ember- és anyagi veszteségek jelentősen meghaladták a jelenlegi arányokat. A legnagyobb veszteséget a háborúk járványokozásai voltak.

3.  Üldözték az emberek természetes tudásvágyát.

Ennek az általánosságát alig hangsúlyozzák. A zsidó vallás Bibliája pedig egyértelmű abban, hogy az eredendő bűn a jövő utáni érdeklődés is. De nem ismerek olyan kultúrát, ami nem fő bűnnek tartotta a tradíciók feletti kételkedést.

Még nem találkoztam olyan társadalomtudományi munkával, ami felmérte volna, mennyi halálokozás lett volna, a fenti három halálokozás nem működik minden társadalomban. Ettől függetlenül sem lehet vitatni a tényt, hogy minden osztálytársadalom túlnépesedett volt. De még annak sincs nyoma, hogy tudományosan felmerült volna, mekkora lakosság mellett lett volna az egy laksora jutó jövedelem és vagyon a maximális. Minden társadalom elsőleges feladata az volt, hogy a versenytársinál erősebb legyen, azok rovására tudjon gazdagodni. Pedig nagyon egyszerű válaszok is volnának arra, hogy jelenleg mekkora népesség volna az optimális. Aligha volna olyan vélemény, hogy a jelenlegi és a század végére várható lenne az optimális.

Az vitathatatlan, hogy a tudományos és technikai forradalom olyan mértékben megnövelte a terültek eltartó képességét, amit még száz éve sem lehetett elképzelni.

Az ösztön ellen az ész tehetetlen.

Az ember fejlett agyának köszönhetően a feladatok megoldásában egyre sikeresebb lett. Ma nincsen olyan fizikai képesség, amiben a tudomány segítségével nem győzte le minden más élőlényt az ember. Nagyobb a fizikai ereje, a távolságlegyőző képessége, a kicsi és a nagy látásában, kommunikációban, mint bármelyi élőlénynek.

Ötezer év keservei sem voltak elegek, hogy a szaporodását érdekéhez igazítsa. Ehhez arra volt szükség, hogy az ember fogamzás nélkül is kiélhesse szexuális ösztönét. Ezt előbb az óvszer, majd a tökéletesen a fogamzásgálás oldotta meg.

A történészek az ember legerősebb ösztönével, a szexuális vágya kielégítésével nem is foglalkoznak. Először a Baranya-megyei kálvinista falvak egykézése során találkoztam. A parasztcsaládok felismerték, hogy a falujuk határának mi az optimális eltartó képessége, ha csökken a családok száma. Ez meg is látszott a kálvinista falvak nemcsak lényegesen gazdagabbak voltak, de az egyetlen gyermeküket is jobban iskoláztatták.

Ez hívta fel a figyelmeket arra, hogy a gyermeknevelés hatékonyága a mennyire függ a szülői háttértől és a gyermekek számától. Ezért hirdetem, hogy a társadalom érekének az olyan gyermekvállalási támogatás felelne meg, ami a családok felső harmadát a minél több, az alsót a minél kevesebb gyermekvállalásra ösztönözze.

A termékenységi korú értelmiség tragédiája.

Ez elmúlt ötezer évben a termékeny korban élő, szinte a munkaképes emberiség legnagyobb problémáját a nem ösztönének kielégíthetetlensége jelentette. Ez volt fajunk egyetlen ösztöne, amivel képtelen volt úgy élni, hogy ne sértse se a maga, se a párja, se családja, se a közössége érdekét.

Ahogy azt már többször említettem, az egykéző baranyai kálvinisták önkorlátozása ugyan megoldotta a közösségük életét, de az kegyetlen önkorlátozás volt, ami a közösség egészének hangulatára ráütötte a bélyegét.

A nyugat-európai kiscsaládos feudális rendszernek volt köszönhető, hogy a Nyugat minden másik kultúra fölé emelkedhetett. Ennek azonban az volt az ára, hogy a szexuális érettség első tíz évében nem volt mód arra, hogy szexuális ösztönükkel élhettek. Ez olyan büntetés volt, amit nem lehetett nyom nélkül elviselni. Ennek következménye volt a középkort jellemző a bigott hit, az elnyomott indulatok és a féktelen kegyetlenség párhuzamossága.

A fogamzásgátlás megoldása.

A társadalomtudományok nemcsak akkor hallgattak, amikor az emberiség nem rendelkezett megoldással arra, hogy csak annak legyen gyereke, aki ezt is akarja, de hallgatnak most is, amikor már az emberiség nagyobb fele alkalmazza. Még nyomát sem találtam annak, hogy valaki felvetette volna, mi lenne, ha nincs fogamzásgátlás.

Mintegy 10 milliárdan lennénk. Hogyan alakult volna az emberiség gazdag és gyorsan gazdagodó felének a sorsa. A puritán népek sem lettek volna képesek a népszaporulatok leállítására.

Márpedig, ha nem áll le spontán, erőszak nélkül a népesség növekedése, nem lehettek volna ilyen gazdagok. A fogamzásgátlás megoldása előtt a puritán népek is százalékokkal szaporodtak. Ezt jelzi a tény, hogy a két világháború példátlan ember pusztítása és a fogamzásgátlás elterjedése után tértek át az össznépi társadalmakra.

Kína nem korlátozhatta volna a gyermekvállalást, ha nincsenek a fogamzásgátló, illetve a magzatelhajtó eszközök. Még ezek meglépte ellenére is szükség volt a kínai kultúrára jellemző törvénytiszteletre, és másfél milliós apparátusra, ami technikai segítséget adott, és a törvény megszegőit büntette.

Az emberiség nagyobb felében is egyre erősebben jelentkezik a fogamzásgátlók használata. Ma már a legszegényebb társadalmakban is gyorsan terjed a fogamzásgátlók használata. A tények azt bizonyítják, hogy még a legelmaradottabb országokban is, az iskolázottság szintjével fordítottan arányos a gyermekvállalás csökkenése. Márpedig az iskolázottság még az olyan országokban is gyorsan emelkedik, ahol a gyors népszaporulat okán reménytelen a felzárkózás. Szerencsére a vallások vezetői nem látják, hogy semmi sem hat jobban a gyermekvállalás csökkenésére, mint az iskolázottság. Ezért aztán a vallások buzgón építik az egyetemeket, főiskolákat az elmaradt világban. Csak azt látják, hogy híveket szereznek, azt nem, hogy ezzel tesznek a legtöbbet a gyermekvállalás csökkenése érdekben.

A papok, szerzetesek nőtlensége.

A kultúrák vallásaiban elég általános, hogy a vallás klérusát nőtlenségre kényszerítik. Ennek bevezetésére a gazdasági érdekük vezette őket. Ez addig működött, amíg az egyházak is kincsképzők voltak. A főpapok jövedelme az arisztokrácia felső rétegével volt azonos. A főpapok többsége az arisztokrácia örökségre nem számíthatókra, a nem első fiúkból, és az arisztokrata férje nem számítható lányokból került ki.

Olaszországban láthattam, hogy a fontos bíborosok palotái a leggazdagabb földesurakéval vetekedtek. Jelenleg azonban az egyházak szegények, a főpapjai is azok. Tehát semmi értelme a nőtlenségüknek. Ezzel szemben az egyházak klérusiba kerülés elvesztette vonzerejét. A papok, apácák felső vezetői is szegények. Ennek aztán természetes következménye, hogy a tehetséges, életrevaló gyerekek nem egyházi pályára mennek.

Széchenyi István, amikor megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát a tagok kétharmada pap volt. Vörösmarty Mihály, aki meghívott volt az Akadémia első, alapító gyűlésére, azt írja a naplójában, hogy azt hihette volna, hogy egyházi intézményben van. Jelenleg nem ismerem az akadémikus papok arányát, de tudom, hogy ott ritkaságnak számítanak.

Nem kell tehát csodálkozni azon, hogy a katolikus klérus szellemi színvonala nem a régi. Ezen csak azzal lehetne segíteni, ha a katolikus papok is nősülhetnének. Ez a segítség ugyan sokáig nem kerülhető el, de a vallások szerepe a tudomány és technika világában nem lehet a régi. A vallásos embereknek elsősorban nem a száma csökken, hanem a vallás társadalmi szerepe olvad el. Száz éve még minden falusi házban nemcsak volt biblia, de azt, annyit olvasták, hogy kívülről tudták. Ma már az is ritka, hogy van a családnak bibliája, de még ritkább, hogy olvassák.

A jelenkori családokban fogamzásgátló van, de biblia nincs.