2017. július 12., szerda

Kutatás, fejlesztés az Osztrák-Magyar Monarchia térségében

Kopátsy Sándor                 PK                   2017 06 30

Kutatás, fejlesztés az Osztrák-Magyar Monarchia térségében

Elgondolkodtató, ha száz év távlatából megnézzük, 2015-ben a térség országai a nemzeti jövedelmüknek hány százalékát fordították kutatásra és fejlesztésre. Ausztria 3.07, Szlovénia 2.21, Csehország 1.95, Magyarország 1.38, Szlovákia 1.18 és Lengyelország 1.00. A skandináv országok mutatója 3 felett van. A megváltozott politikai határok miatt, nem lehet a száz év előtti adatokat szembeállítani, mégis azt lehet mondani, hogy nem sok változás történhetett. Az azonban aligha vitatható, hogy 1915-ben Budapest jobb, a történelmi Magyarország sokkal gyengébb volt.
Most is azt állítom, hogy minden nép akkor szerepel jobban, ha a nála is gyengébb etnikumaitól megszabadul. A történészek bűne annak elhallgatása, hogy minden nép érdeke, hogy megszabaduljon az elmaradt etnikumoktól, és megtartsa a nála is fejlettebbeket. A magyar történészek bűne, hogy ezt nem hajlandók tudomásul venni.
Iszonyú veszteség ért bennünket a zsidó és a germán etnikumok elvesztésével, de nyertünk azzal, hogy megszabadultunk a nálunk is kevesebbre képes kisebbségektől. Ez nem azt jelenti, hogy Trianonnal minden magyar jól járt, de a négyötödünk igen. Azt máig nem írta le senki, hogy hol tartanánk, ha egymillióval több zsidó és germán lakosunk lenne. Még az sem vitatható, hogy az Ukrajnához, Romániához került testvéreink nem kárvallottak.
Azt is ideje volna bevallani, hogy mennyivel könnyebb helyzetben lettek volna a határon túli magyarok, ha tudomásul vesszük a trianoni határokat, és megelégszünk azzal, hogy ott a magyarok egyenrangúak lesznek. Azt azonban meg kellene értenünk, hogy a kívül rekedt honfitársainkat nemcsak önrendelkezésre biztattuk, hanem a teljes revízió követelésére is. Ha mi batyuval kitelepítettük a náci Németországgal egyesülni akaró svábokat, akkor nem botránkozhatunk a Benes Dekrétumon, mert a Csehszlovákiához került magyarok nagy többsége úgy viselkedett, mint nálunk a svábok, akiket ezért kitelepítettük.

A fenti adatok alapján csak megerősödött a régi meggyőződése, hogy számunkra a legkevésbé rossz megoldás az Olmützi Alkotmány lett volna, de azt tudomásul sem vettük, és a létezését máig elhallgatjuk. Elhallgatjuk azért, mert számunkra sokkal jobb megoldás lett volna, ha 1849-ben bevezetjük ezt az alkotmányt, mint megvárni, amikor a háborúban győztes hatalmak rajzolják meg a határokat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése