Félrevezető adatok

Kopátsy Sándor                 EG                   2017 08 14

Félrevezető adatok

A The Economist utolsó előtti oldalán várható adatokat közöl. Ezek közt most a nemzeti jövedelem, a valuta vásárlóerejének és a külkereskedelmi mérlegnek a várható alakulását. Az országok várható nemzeti jövedelme ugyan közölhető, de félrevezető adat. Ez csak akkor mond valamit, ha az országok lakosságának a száma nem, vagy legalábbis 1-2 ezreléknél nem jobban változik. A felsorolt 15 ország közül csak a két leggyorsabban növekvő kettő, Kína és India adatai félrevezetők. Kínában ugyanis fogy a lakosság, Indiában pedig kiugróan gyorsan, közel 3 százalékkal nő az ország nemzeti jövedelme. Indiában valamivel gyorsabban, 7.1, Kínában 6.7 százalékkal. Ezt a politikai tekintetben demokratikus India esetében a Nyugat közgazdászai hangsúlyozzák. Azonban, ha az egy lakosra jutó jövedelmet nézzük, Kínában kétszer gyorsabb a növekedés, mint Indiában. Ha az egy lakosra jutó vagyon változását is összevetnénk, az előjelek is mások lennének. Kína teljesítménye a másodiknak kétszerese, Indiáé pedig az összes között az utolsó, mert még az előjele is negatív.

Ötven éve az ENSZ a tagországai fejlettségi rangsorát három mutató, az egy laksora jutó jövedelem, a várható életkor és az átlagos iskolázottság, eredője alapján állapítja meg. Ezt a minőségi javulást azonban a nyugati közgazdászok figyelmen kívül hagyják, mert számukra a társadalmi fejlettséget a politikai demokrácia színvonala méri. Az ENSZ mércéje alapján India a világsereghajtói között van, Kína pedig a leggyorsabban fejlődő.

A The Economist a felsorolást ábécé sorrendbe rakja. Márpedig a 15 ország népességének a kétharmada ez a két torz alapon illusztrált ország.

Nem kell jóstehetség annak megállapításához, hogy ötven év múlva Kína a másik gazdasági szuperhatalom lesz, India pedig elemeire esik szét, és azok mindegyike a sereghajtók között szerepel. A három óceánokon túli protestáns ország, Ausztrália, Kanada és az Egyesült Államok még a jelenleginél is jobban az élen lesznek, a latin országok és Oroszország pedig lényegesen hátrább, mint jelenleg.

Max Weber száznegyven éves felismerése még sokkal inkább beigazolódott lesz, mint jelenleg. „A tudományos és technikai forradalom olyan társadalmi alépítményt hozott létre, aminek a felépítményét csak a puritán erkölcsű népek képesek másoknál hatékonyabban működtetni.” Ez már ma is egyértelmű igazság, de a század közepére még inkább egyértelmű lesz.

Én azért nem tévedtem el a világgazdaság alakulásának megértésében, mert Weberre hallgattam. Ha a The Economist az ENSZ mutatókkal mérne, nem állathatná, hogy az országok nemzeti jövedelmének változása mérce lehet.