Kopátsy Sándor PA 2017 12 20
Értéktelenné
tettük a magyar földet
Ma a Magyar Agrárkamara gyűlésen Orbán Viktor tartotta
az ünnepi beszédet. Ebben az hangsúlyozta, hogy a három legfőbb értékünkre, a lakosságra, a földre és a vízre vigyázni
kell.
Egyetértek arra, hogy az országunk állampolgára csak
az legyen, akit mi elfogadunk. Ezért én is aláírtam ebben a kormány
támogatását. Arra azonban nincs lehetőségünk, hogy megakadályozzuk azok
elmenetelét, akiket a fejlettebb világban sokkal jobban megfizetnek.
Még azzal is
egyetértek, akiknek nem tudunk munkát teremteni, annak teremtsenek a külföldi
tőkések.
Ebben azonban a privatizáció során sokkal messzebb mentünk, mint indokolt lett
volna. Eladtunk olyan gyárakat, vállalkozásokat is, amint nem kellett volna, de
a pénzéhes kormányaink mindent eladtak, amire volt nyugati vevő, méghozzá
annyiért, amennyit ígért, de még garantálunk a nyereségességüket is. A privatizációt ezért kiárusításnak
minősítem, mert nem csak azt adtuk el, amihez, úgy véltük, a nyugati tőkések
jobban értenek, hanem sok olyant is, amit nem lett volna szabad eladni. Ideje volna negyedszázad után bevallani,
hogy könnyelműen privatizálunk. Még nagyobb bűnt követtünk el azzal, hogy
ami nekünk vállalati szinte veszteséges volt, és nem volt rá külföldi vevő,
felszámoltuk, a munkásait pedig munkanélkülivé tettük. Nem vettük a fáradságot,
hogy kiszámoltuk volna, hogy sokkal
többe került a veszteséges vállalatok felszámolása, mint a veszteséggel történő
működtetésük. Ezt utólag sem ismerjük el.
A
mezőgazdaságban azonban az ellenkezőjét tettük. Földet ugyan nem adtunk a külföldieknek,
de a magyar földek árát példátlanul leértékeltük azzal, hogy a példát mutató
nagyüzemeket is felszámoltuk, és olyan
birtokviszonyokat teremtettünk, amiben aránytalanul sok lett a hatékonyan nem
hasznosítható törpebirtokos. Fel sem merült, hogy mit célozzunk meg. Máig
nem akadt olyan agrárpolitikus, aki kimondta volna, hogy a jelenkor ideális, leghatékonyabban termelő üzemnagysága a néhány
százholdas farmergazdaság. Ma a világ legfejlettebb mezőgazdasága a négy
óceánokon túli angolszász országban, mindenekelőtt az Egyesült Államokban van.
Az európai első Dánia, ahol ugyan ennél kisebbek a családi farmok, de ott is száz
hektár körüliek.
Ez volt az álmom akkor is, amikor a háború után földet
osztottam. Mindeninek azonban csak maximum tized akkor föld jutott, mint
amennyi Dániában. Akkor azonban az volt a lehetséges legjobb, mert fel sem merülhetett, hogy a falvak
lakosságában maradjanak földnélküliek. Utólag sem akadt olyan
agrárpolitikus, aki bevallotta volna, hogy az
igazi földreform feltételei megteremtése érdekében azzal tettünk a legtöbbet,
hogy a falvakban élők négyötöde számára az iparban és a szolgáltatásokban
teremtettünk munkát.
Azt, hogy mit csináltunk, titokban tartjuk, senki nem
közölte, hogy jelenleg mekkora a birtoknagyság, mennyi az eleve racionálisan nem hasznosítható törpebirtok. Erről
ma sem Közlünk adatokat. Pedig a magyar
termőföldek sokkal értékesebbek annál, hogy azoknak is jusson, aki képtelen azt
hasznosítani.
Abban Orbán Viktornak igaza volt, hogy nemcsak a
Fidesz, de a rendszerváltás, különösen az EU tagságunk óta a magyar
mezőgazdaság az EU tagországokénál gyorsabban fejlődött, de ez nem azért
történt, mert jelesen vizsgáztunk, hanem azért mert mi tettük a legjobban
tönkre. A nagyon alacsonyról könnyű volt a százalékban kifejezett gyorsabb
növekedésünk.
Azt, hogy a
magyar mezőgazdaság hol tart, nem a százalékos növekedésével, hanem a földek
árával kellene lemérni. Ebben pedig minden bizonnyal az utolsók vagyunk.
Ma a magyar
nép nem kaphatna nagyobb karácsonyi ajándékot annál, ha a földek ára
felemelkedne az osztrák színvonalra. Van is erre receptem. A magyar földek huszadát
dánoknak, hollandoknak számára árverezném.
Kiderülne,
hogy a magyar földek tízszer többet érnek, mint a jelenlegi hazai árak. Ráadásul ezek megmutatnák,
hogyan kell a magyar földet hasznosítani. Kiderülne, hogy mit érnek a
földjeink. Ezek példát mutatna a falvak
lakosságának arra, hogyan, mekkora méretű földeken hogyan kell gazdálkodni. Kiderülne,
hogy a magyar föld mekkora érték. A magyarok tulajdonában maradó 95 százalék
tízszer többet érne, mint a görcsös ragaszkodás mellett a 100 százalék. Azt is
tudatosítani kellene, hogy semmilyen magyar vagyont nem szabad külföldi kézre
bízni, ha azt mi magunk is képesek vagyunk hatékonyan működtetni. De, ha az
ipari vállaltokat és szolgáltatókat gátlástalanul eladtuk, nem bölcs politika a
mezőgazdaságban pedig a magyar tulajdonhoz görcsösen ragaszkodni.
Azt pedig,
hogy a víz mekkora érték, szintén félre értette Orbán Viktor. A Kárpát Medence, azon
belül a jelenlegi ország áldása, hogy az országba hétszer annyi víz folyik a
szomszédoktól, mint amennyi hazai csapadékot össze lehetne gyűjteni.
Nyugat-Európában nincs még egy olyan homokos síkság, aminek kontinentális az
éghajlata, és két olyan folyó folyik keresztül rajta, amikkel tízszer nagyobb
területet is öntözni lehetne. A Magyar Alföld Európában az önözéses
mezőgazdaság olyan páratlan adottsága, amihez a világon legfeljebb Kaliforniát
lehet hasonlítani, azzal, hogy ott viszonylag kevés a víz és óriási az ország
keleti felének a távolsága. Becslésem szerint, ott az öntözővíz önköltsége
nagyságrenddel nagyobb.
Azt csak most láthatom, hogy Magyarországnak nem csak
a kertgazdálkodás a jövője, hanem a halgazdaság is. Jelenleg ugyanis a vizek
hasznosításának a forradalma folyik. Fajunk korábbi történetében a halakat nem
termelték, szinte csak a halak természetes növekedését fogyasztották el. Az
elmúlt ötven évben azonban robbanásszerűen terjednek a halfarmok. A tengerek
művelése éppen csak elindult, de a nagyon rövid idő alatt is bámulatosak az
eredmények. Jelenleg a halfarmokban több állati fehérjét termelnek, mint a
szarvasmarha tartásával. Magyarországnak az édesvízi haltermelésben is kiváló
adottságai vannak.
Nem az a baj,
hogy ezt a miniszterelnökünk ilyen ferdén lát, hanem az, hogy ez a magyar
agrárszakma véleménye is. A bolsevik rendszerben
a szocialista táboron belül az élen voltunk. Nem a tőkés társadalmakhoz, hanem
az elvtársainkhoz viszonyítva, mi voltunk a követendő példa, a reformok
kezdeményezői. Jelenleg szürke senkik vagyunk. A magyar agrárpolitikának nincs
koncepciója. A jelenlegi szürke agrárpolitikáért nem a kormány, hanem az
agrárértelmiségünk a felelős.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése