Meddig él az ember

Kopátsy Sándor                EH                   2018 05 03

Meddig él az ember

Betoldás a Harari könyvhöz

Harari könyvében elutasítással olvastam a halál elleni sikeres védekezésről írt véleményét. A magam életét is eltúlzottnak tartom, de nem hiszek a halál legyőzhetetlenségében. Az életet megunhatónak tartom. Azt ugyan viszonylag korán felismertem, hogy a hosszú élet titka az érdeklődés fenntartása. Vagyis az élet addig hosszabbítható, amíg az érdeklődés fenntartható. A 60-as évek elején a magán nyugdíjpénztárak elleni harcban felmértem, hogy a jelenkori egészségügyi ellátás mellett megállíthatatlanul nő a nyugdíjas évek száma. Pedig akkor még csak a fejlett Nyugat társadalmaiban ismerkedtem a problémával. Tudomásul vettem, hogy a fajunk múltját a munkaképes kor elérése előtti halálozás magas szintje jellemezte. A jelenkor fejlett államaiban azonban a munkaképes kor előtti halálozás szinte eltűnt. Ugyanakkor a gyermekvállalás és a munkaképessé válás egyre kitolódott a 30-as évekbe. Fajunk eddigi életének 95 százalékában a munkára való felkészülés ugyan nagyon korán kezdődött. A járóképes gyerekek már aktív résztvevői voltak a táplálékszerzésnek. A gyermekvállalás is a nemi érettséggel elkezdődött. Jelenleg a munkaképessé válás és a gyermekvállalás többsége 30 éves kor utánra tolódott. Ugyanakkor a várható életkor az elmúlt száz évben többel nőtt, mint előtte a fajunk egész életében. Ezt látva érhető, hogy Harari ezen a téren csodát vár.

Kínában a várható életkor ötven éve 45 év volt és mára 75 évre ugrott. A Homo sapiens mintegy 150 ezer éve első 140 ezer évében a várható életkor 25 év közelében stagnált. A következő közel tízezer év alatt a várható életkor 45 évre nőtt. Ez a lassú növekedés is ez idő alatt az elviselhetetlen túlnépesedést eredményezett. Erről nemcsak Harari, de a társadalomtudományok tudomást sem vettek. Pedig az öntözéses gabonatermelés és pásztorkodás megjelenése óta csak olyan társadalmak jöhettek létre, amelyek szervezetten, a nyomos fokozására, a folyamatos háborúzásra és a tudásvágy üldözésére kényszerült. Mivel azt a kényszer a társadalmi tudat csak úgy viselhette el, ha a szükségességét eltagadta. Ezt Harari sem veszi tudomásul. Az osztálytársadalmak embertelenségét elfogadni nem képes forradalmárok elsődleges célja a nagyobb jövedelmi egyenlőség, a háborúk megszűntetése, és a tudásvágy felszabadítása volt. Senkinek nem jutott az eszébe, hogy az nagyon gyorsan túlnépesedést okozott volna, tehát még a korábbinál is több nyomort, háborút és tudásüldözést.

Még a zseniális Marxnak sem jutott az eszébe, hogy az általa elképzelt kommunista társdalomnak mekkora lett volna a népszaporulat.